Kultúr

Este van, este van, séró belőve, fater verdája lemosva, csaj kiöltözve, sokadik cigi elszívva. Zúg az éji bogár, büfé nincsen, sör, vodka, koton és energiaital a szatyorban, kezdődhet a buli a falusi kultúrházban. Amitől talán kétszáz méterre ülök egy kertben, meggyfa alatt, bár ennek nincsen jelentősége, de ha már Arany is itt ücsörög: a szík sarja vagyok, mert tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajtam. Meg szúnyogok, meg legyek, ráadásul nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben.

HIRDETÉS

A disznószarszag demokratikus műfaj, ide is, oda is jut bőven. De ez a legkevesebb. Maga a buli az, ami lehorgasztóan, reménytelenül, megváltoztathatatlanul kínos. Nem fontos egyetemi szakokat betiltani, nincsen szükség az Akadémia (most nem a felcsútira gondolok) megfojtására, a kultúra már halott, itt tisztán hallani. A Kultúrban – ahogy itt emlegetik a művelődési házat, vagyis a diszkót – ugyanis a jelek szerint több mint húsz éve megállt az idő: makacsul csak mulatós zenére ráz segget a magyar.

Mint a nokedli

Ahogyan a nóta vitatott műfaj volt, az a szerepét mára nagyrészt átvevő lakodalmas vagy mulatós is, mely a legkülönfélébb csatornákon át ömlik ránk – hol jobb, hol zavarba ejtően silány minőségben.

Pedig a hely, az egykori uradalmi istálló jó ideig Európához tartozott. A kastélyt nem számítva itt volt először vezetékes víz, csempe a falon, járólap, vörös márvány itató a lovaknak. A kastély urai a második világégés után elmenekültek, akik maradtak, széthordtak mindent, amit lehetett. Az államosítás után az istállóban szükséglakásokat alakítottak ki, meg ez lett a Kultúr is.

A hajdani zsellérek gyerekei tanultak, aki diplomáig jutott, messzire menekült, a többi meg lett lakatos, árufeltöltő vagy traktoros az új uraknál. „Iszom, iszom, veled iszom, jó a muzsika” – üvöltik a bulibárók felvezetésül, azután jön a „Sárgul már a kukoricaszár”, muszáj átmennem megnézni. Mert a húszévesek mulatnak így, nem a szüleik! A dress code európai, neves márkák mindenkin, még ha esetleg hamisítványként is, cipőtől a szempillaspirálig, a fatertól kölcsönvett kocsin eBayről vett tuningalkatrészek. Beszélgetés közben egyik kéz a Messengeren: minden adott ahhoz, hogy bármiféle ZENE szóljon, de nem.

Jó-jó, műfajokról vitatkozni nem érdemes, de a mulatós, leánykori nevén lakodalmas rock tényleg az agyhalál azon szintje, amelyről legföljebb annyi mondható el, hogy százezernyi légy nem tévedhet.

„Szóljon az ének és zengjen a dal! Jöjjön a csók, ha az est betakar! Vár az a kis lak a domb tetején, Gyere oda édes, ott légy enyém!”

A beszüremkedő nyugati zenéket mindenki imádta az ötvenes évek óta, előbb titokban, később legálisan, pártunk és kormányunk vigyázó tekintete mellett. Mára eljutottunk odáig, hogy nemcsak az angol, de úgy en bloc a nyugati zenék sem érdeklik a falusi fiatalokat.

Ha ott van a világ az okostelefonokban, a laptopokon, a rádióadókban, a tévékben, de minderről nem vesznek tudomást, miközben GPS-szel navigálnak el a diszkóig, hanem csak az van, hogy „kombiné, kombiné, csipkés kombiné”, akkor menthetetlenül nagy a baj. Lehetne azt mondani, az ő hibájuk. Ám ez a felmenőik és a mindenkori „elmúltnyolcév” mulasztása a rendszerváltás óta, vagyis a tiéd, az övé, az enyém.

„Kicsiny falum, ott születtem én, Nincs ott lámpa, nincs ott gyertyafény. Házunk előtt vén eperfa áll, Engem anyám, mindig hazavár.”

Anyád kebelén, az eperfa árnyékában soha nem fogod érteni, hogy a mulatós „Nekem ez így jó” című dal eredetileg „I need a hero” volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 16. számában jelent meg, 2018. augusztus 31-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 16. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

23,187lájkolóTetszik
1,033követőKövetés
11,707feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Dolgoznék, de már nem kellek – Magyar Hang-ajánló

2019. évi harmadik számunk jelenik meg január 18-án, pénteken. Keressék a következő csütörtökig az újságárusoknál!

Kiemelt cikkek