Fityisz Orbán Viktortól

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j3) a Kircsin etnofalu megnyitóján Kirgizisztánban 2018. szeptember 3-án A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j3) a Kircsin etnofalu megnyitóján Kirgizisztánban 2018. szeptember 3-án (MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

A magyar tudomány és tudománytalanság háborúja új, magasabb szintre lépett. Míg eddig csak alacsonyabb rangú politikusok, illetve a különféle hagymázas áltudományok képviselői és romantikus lelkű hagyományőrzők támadták önérzetes és elszánt butasággal a tudományt leginkább megtestesítő Magyar Tudományos Akadémiát (nemcsak néhol valóban kifogásolható intézményrendszerét, de tudományos tevékenységét is), most hazánk első számú vezetője is belépett a háborúba.

Hirdetés

Kirgizisztánban jelentette ki a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján, hogy, idézzük, „mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban.” Mi a baj ezzel a mondattal? Hiszen első négy mondatrésze, erről kár lenne vitát nyitni, színigaz. Épp csak az utolsó sántít egy picit.

A magyar tudományosság réges-rég bizonyította – és ezt cáfoló bizonyíték még nem került elő –, hogy a magyar nem türk eredetű nyelv, hanem, jelen tudásunk szerint, finnugor. Ez a rokonság hangsúlyosan csak a nyelvre vonatkozik, de arra egyértelműen. Négy éve tudta ezt a miniszterelnök is, akkor ugyanis finnországi látogatásakor azt nyilatkozta, hogy a magyar és a finn nyelv rokonsága történelmi tény, nem pedig véleménykérdés. Azóta ezek szerint az lett.

Herczeg Zoltán: Orbán Viktor ma már mindenre hajlandó – Magyar Hang

A divattervező szerint a kormány ahelyett, hogy szolgálna, ellenünk használja fel a hatalmát, és az ellenzék sem különb. A teljes interjú.

De ne ragadjunk most le a miniszterelnök szavainál, hiszen sikerrel vett be ő már ennél nyaktörőbb ideológiai-politikai kanyarokat is. Attól, mert azt mondta, amit mondott, egyáltalán nem kell biztosnak lennünk benne, hogy pontosan így is gondolja. Megszólalása – ha netán nem elszólás volt, amit kétlünk, ő ennél sokkal tudatosabb ember – részben éppen itthoni fogyasztásra szolgált, tápanyagul a „sivalkodóknak” (értsd: azoknak, akiknek még az átlagnál jobban számít a józan ész).

Másrészt pedig azok fülét célozta – bolgárokét, törökökét, üzbégekét, azeriekét, kazahokét, nem egy igen komoly hatalom és pénzösszeg fölött diszponáló emberhez tartozó hallószervet tehát –, akik ugyancsak ott voltak a közép-ázsiai országok nagy találkozóján

Ami a külpolitikai motivációt illeti, ismerve a miniszterelnök hitvallását, mely szerint kis országként nem válogathatunk, egyszerre kell jóban lennünk Amerikával, Európával, Oroszországgal, Közép-Ázsiával, Kínával, és az ég egy adta világon mindenkivel, ez akár még elfogadhatónak is tekinthető. A probléma sokkal inkább a tudománynak fityiszt mutató mondat itthoni hatása. Az, amelyet erre az identitását már szinte megszállottként kereső népre gyakorol.

Orbán Viktor kinőtte Magyarországot – Magyar Hang

Kérdés, hogy az európai parlamenti választás elhozza-e azt az áttörést, amit a miniszterelnök remél.

Keresgéltük mi már eredetünket, önazonosságunkat keleten sokszor, ugyanannyiszor nyugaton is. Mást sem csinálunk az elmúlt majd’ kétszáz évben, nemzeti ébredésünk kezdete óta. Voltunk már elkötelezett européerek, de a nyugat által vérig sértett „turániak” is. Hogy most mik vagyunk, nehezen eldönthető. De a válaszkeresés, a tapogatózás iránya, akárhogy is, káros és kontraproduktív.

Hiszen megtalálhatnánk identitásunkat másban is. Például abban, hogy dolgos, a becsületes törekvést ösztönző és díjazó, az átlagnál okosabb, műveltebb, (nem csak szavakban) keresztényibb kis nemzet vagyunk. A miniszterelnök, aki sok tekintetben kivételes tehetség, és nincs híján karizmának sem (vagy nem volt), segíthetne is bennünket ebben. Ahelyett, hogy újra meg újra összezavar.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.