Megvásárolt életek

Tűzifát cipelő emberek Tiszavasváriban 2014. szeptember 26-án Tűzifát cipelő emberek Tiszavasváriban 2014. szeptember 26-án (Fotó: Reuters/Balogh László)

Közkeletű definíciója szerint a meggyőzés eredménye a „hallgató” (választó) érdekében áll, ami persze nem zárja ki, hogy a szónoknak is ne állhatna érdekében. Manipuláció esetében viszont nem beszélhetünk a közönség, közösség érdekéről, csakis a manipulálóéról. Nem kommunikációelméleti eszmefuttatás fog itt következni, hanem annak a ténynek a megállapítása, hogy immár tényleg a sör-virsli-ötezres kombinációkkal megvásárolható közösségek döntésén múlnak városvezetői pozíciók, képviselői mandátumok. Nem a könnyen befolyásolható, a köznyelvben bántó módon csak birkaként emlegetett szavazókról van most szó, akik hívőként követik bárhova az aktuális nagyvezért. Hanem azokról, akik a közéletet nem csupán nem értik, hanem alapvető ismereteik sincsenek róla.

Hirdetés

A jelenség „ékes” bizonyítéka a múlt hét végén tartott tiszavasvári időközi polgármester-választás, amelyen – mint a Magyar Hangban olvasható riportunkból is kiderül – immár kockás papíron levezethetően szakadt ketté a település. Hiába szerzett többséget az addigi jegyző a belső részeken, a kormánypárt jelöltje valósággal tarolt a peremvidéken – mondjuk ki, a cigánysoron. Olcsó válasz lenne erre a leszakadt társadalmi réteg választópolgárait szidalmazni.

Ha van anyag, akkor mindenki tesó, ha nincs, meg vannak őrülve – Magyar Hang

Megoldhatók-e a Diószegi Sámuel utca problémái?

Az, hogy ők miért tartanak ott, ahol, társadalmunk legfájóbb és legbonyolultabb kérdése. Az ő manipulálásuknak, kilóra megvételüknek ügye ennél sokkal egyszerűbben leírható: aljasság. A módszerek ismertek, ígérnek fűt-fát, és arra építenek, hogy a közösségek befolyásos tagjainak megnyerésével, megvásárlásával egész családok állíthatók egy irányba. Mindenkiről mindent tudnak. Kézzelfogható bizonyíték erre az ORÖ-s Balogh János ügye, aki fiktív rendezvényekkel próbálta tisztára mosni a szervezet pénzét, csak éppen az egyik „alvállalkozó” leleplezte. A bizonyítékokat még a Magyar Nemzet tárta az olvasók elé, az ügyben tudomásunk szerint a NAV jelenleg is nyomoz.

Orbán Viktor hét eleji parlamenti megszólalásait hallgatva (ismét) szembetűnő volt, hogy a miniszterelnök az égvilágon semmilyen új mondanivalóval nem bír, viszont bátran hazudik, amikor semmi frappáns nem jut eszébe. Tette ezt a külföldre távozott magyarok ügyében, akiket az ellenzék szerinte bírálni mert. Pedig ilyen természetesen nem történt. A másik ilyen, már-már elmekórtani eset a brüsszeli zsoldosok emlegetése.

Ezeket a habonyizmusokat minden eszközzel helyre kell tennünk, csakhogy a közpénzmilliárdokból működtetett elképesztő propagandagépezethez képest lehetőségeink szerények. Vagyis a közéleti sajtó ténykedése önmagában kevés lesz, ahogyan az ellenzéki vezérszónokok olykor amúgy egészen frappáns beszédeitől sem fordul meg a közhangulat Tiszavasváriban. Vagy éppen Józsefvárosban, ahol a legutóbbi időközin szintén a legelmaradottabb körzetekben hasított a kormánypárt.

Túszul ejtett ellenzék – Magyar Hang

Az öt júliusi időközi választás az összefogásos idiotizmus totális csődjét hozta. Ám két fontos tanulságuk lehetne.

Na de akkor mit lehet tenni? Hosszú távon természetesen a valódi társadalmi felzárkózás a válasz, mindenekelőtt az, hogy ne tartsák tudatos fizikai és szellemi nyomorban immár magyar emberek százezreit. Összeesküvés-elméletnek tűnik a szándékosság emlegetése, annyi azonban bizonyos, hogy a társadalmi-civilizációs feszültségek ügyét szőnyeg alá söpörte a hatalom – még ha olykor szép szólamokat zeng is róla. De addig is, csodavárás helyett az ellenzéki pártoknak, civil szervezeteknek az eddiginél keményebben kell dolgozniuk nemcsak a Kossuth téren, hanem pont, hogy helyben, a végeken. Minden egyes körzetben ki kell építeniük az aktivisták hálózatát, a hatékony alapszervezeteket, be kell fejezniük a belharcokat, le kell bontaniuk a hatalmas egókat, amit ideje teljesítménnyel pótolniuk. Helyenként a nulláról kell (újra)kezdeni, máshol megvannak az alapok, de sok-sok munka és alázat nélkül Tiszavasvári lesz a norma.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én.

Hirdetés

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még 19. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.