A mai miniszterelnök nehezen nézhetne a 2006-os Orbán Viktor szemébe

Orbán Viktor és a Fidesz-frakció tagjai a Gyurcsány Ferenc ellen tiltakozó nagygyűlésen a Parlament épülete előtt 2006. október 6-án Orbán Viktor és a Fidesz-frakció tagjai a Gyurcsány Ferenc ellen tiltakozó nagygyűlésen a Parlament épülete előtt 2006. október 6-án (Fotó: Reuters/Petr Josek)

A politika és a hazugság szoros kapcsolatáról szóló társadalmi vélekedést a rendszerváltás kezdetétől számtalan eset táplálta, igazolta. 1990-ben az új, demokratikus pártok nem ígértek kánaánt, de a hatalomért folytatott versengésben nem fejtették ki az igazság minden részletét sem az átalakulás várható gyötrelmeiről. Ez meg is pecsételte az MDF sorsát.

Hirdetés

A néhai SZDSZ kíméletlen elszámoltatást ígért, hogy aztán – akkori szövetségeséhez, a Fideszhez hasonlóan – számos kádercserét, igazságtételi törekvést igyekezzen blokkolni. Emlékezetes pillanat volt, amikor Orbán Viktor 1990 őszén a parlamentben, a taxisblokád után hazugnak nevezte az Antall-kormányt, a benzináremelés ügyében, egyébként tényszerűen. Az MSZP sem a Bokros-csomagot meghirdetve gyűjtötte a szavazatokat 1994-ben, a két választási forduló között meg Magyar Bálint nyilatkozta azt, hogy az SZDSZ nem lép koalícióra a szocialistákkal, ha Horn Gyulát jelölik miniszterelnöknek. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője pedig 1995 tavaszán, a Bokros-csomag bejelentése előtti napon szögezte le, hogy a Horn-kormány nem készül semmiféle megszorításra.

„Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet” – Magyar Hang

A Fideszben nincs helye a méltányosságnak, a miniszterelnök pedig akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, visszavonulni azonban biztosan nem fog. Interjú Török Gáborral.

És így tovább. (Sokat elárul közéletünkről, hogy Medgyessy Péternek sokan máig azt róják fel főbűnéül, hogy miniszterelnökként nagyobb részt megvalósította rövid távú jóléti ígéreteit.) A felidézett történetek azonban csupán könnyed előjátékként szolgáltak a viharos 2006-os esztendő előtt. A hazugság ekkor vált a politikai viták központi témájává, kulcsszavává.

A visszavágó, ami mindig késik

Gyurcsány Ferenc vezetésével az MSZP-nek sikerült a rendszerváltás óta először kormányzati pozícióból választást nyernie. A kampányban igyekeztek eltitkolni a költségvetés, a gazdaság tragikus állapotát, miközben sok ezer milliárdos fejlesztési tervvel járták az országot, amelyből aztán szinte semmi sem valósult meg. Ami az akkori parlamenti választás után történt, azt talán nem szükséges minden részletében felidéznünk. A hazugság már jóval az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt lelepleződött.

Gyurcsány még évekig vonszolta maga után az MSZP-t a kilátástalan kormányzás útján – a végeredmény: a magyar baloldal máig tartó válsága és a Fidesz kétharmada. A volt miniszterelnök 2010 óta lesi a visszavágás lehetőségét. Az elmúlt napok eseményei sokadszorra bizonyították be, hogy illúzió ebben reménykednie; ahogy arra számítani is illúzió lenne a részünkről, hogy ő ezt valaha belátja. Orbán Viktor ellenfele példájából is tanul. Eleve nem hirdet később számon kérhető programot, nem mond őszödi beszédet, s akkor sem beszél megszorításról, ha kormánya a neoliberális ortodoxiához hűen éppen pénzt von ki az oktatásból, az egészségügyből, vagy megvágja a szociális ellátásokat.

Vádirat – de ki ellen?

Miután kiderült, hogy a 2006 tavaszán felhatalmazást szerzett Gyurcsány-kormány éppen a választási ígéretekkel ellentétes programot hajt végre – lásd: törvénybe iktatott áfacsökkentés helyett áfaemelés –, az újabb vereségből ocsúdó Fidesz elnöke, Orbán Viktor háromrészes cikksorozatban (Vízválasztó, Magyar Nemzet, 2006. július 29., augusztus 5., szeptember 9.) elemezte a politikai helyzetet. Érdemes rákeresni: egy intellektuális ereje teljében lévő politikus kifogástalan stílusban megírt eszmefuttatását élvezhetjük. Egy idő után azonban furcsa érzésünk támadhat. Miközben a szerző megsemmisítő morális kritikával illette az akkori miniszterelnököt és kormányzó pártot, mondatainak éle mintha a hatalom mai gyakorlóit is megsebezné.

Orbán Viktor gondolatmenetének kiindulópontja, hogy 2006-ban szervezett, nyílt politikai hazugsággal nyertek választást a szocialisták, s ebből vezette le, hogy a megszorító Gyurcsány-csomag illegitim, hiszen nem arra kapott felhatalmazást a kormány. Definiálta a hazugság fogalmát: „A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát, és megfoszt a döntés szabadságától. Aki nem ismerheti az igazságot, nem hozhat szabad és felelős döntést.”

A nyolcmillió Magyarországa – Magyar Hang

Internetes előfizetéssel ugyan szép számú háztartás rendelkezik, de a tájékozódás a túlnyomó többségnél a Facebookkal egyenlő.

Vajon az idei választás előtt maradéktalanul biztosítva volt a tájékozódás szabadsága; vajon minden választó megismerhette azt az igazságot, ami túl van azon, mint amit a mindent elárasztó kormánypropaganda feltálalt? Program híján nem is lehet pontosan, a részletekbe menően válaszolni arra a kérdésre, hogy mire is kapott felhatalmazást a negyedik Orbán-kormány. Vajon egy hazug, de számon kérhető, vagy egy nem létező, így értelemszerűen megvitatásra is alkalmatlan program csorbítja-e inkább a demokráciát? A miniszterelnök 2006-ban úgy látta, hogy az elit nem tudta teljesíteni társadalmi hivatását, azaz nem mutatta meg a valóságot a döntésre készülő választóknak. Ma jobban teljesít az elit?

Helyreigazítások futószalagon

A Fidesz és a kormány egész kampányát – amelynek népszerűsítésére nagyságrendekkel több pénz állt a rendelkezésére, mint bárki másnak – arra az állításra építette, hogy a fő belpolitikai törésvonalat a migrációs politikához való viszony jelenti. Ez annyira durva torzítás és túlzás, ami már nyugodtan nevezhető hazugságnak. Az ellenzéki pártok többsége nem akar kerítést bontani – az ötlet is az egyiküké volt –, a kötelező kvótát sem támogatja. Eközben a kormány a saját politikájáról sem beszél őszintén: csendben befogad annyi menekültet, mint amennyit az elátkozott kvóta előírna, s a kötvénymigránsok a jelek szerint valós biztonsági kockázatot jelentenek.

A kormánysajtó a választás óta sorra közli a helyreigazításokat azon híradásai nyomán, amelyekkel megpróbálta lejáratni az ellenzék vezetőit. Ezeket az olykor egészen képtelen, de számos felületen ismételt rágalmakkal fideszes politikusok is operáltak a kampányban, így ez a tudatos, szervezett hazugsághadjárat minden bizonnyal érdemi hatással volt a választási eredményre. Néha az volt az érzésem, hogy kormányzati háttérintézmények felmérései alapján döntötték el, hogy mondjuk Vona Gábort feleségverőként vagy inkább homoszexuálisként ábrázolják-e. Vajon mit szólt volna mindehhez Orbán Viktor 2006-ban? Az a politikus, aki ezt írta le a Magyar Nemzetben: „Napról napra erősödik az embereket egymás ellen fordító, egymás ellen lázító kormányzati politika, amely öli a bizalmat, emészti a szolidaritást, rozsdásítja a magyarokat összetartó erőt”.

Szabadkoztak Vonának a kormánypárti sajtómunkások – Magyar Hang

A Pesti Srácok főszerkesztője és a Magyar Idők munkatársa is elhatárolta magát a Terry Black-féle lejáratástól. Az Origo ex-munkatársa elismerte, nem mindig újságírói munkát végeztek.

De tovább is van, idézem még: „Ideje volna megbarátkozni a gondolattal, hogy demokráciában hol az egyik, hol a másik párt kap felhatalmazást a kormányzásra. A hosszú időszakra való bebetonozásról szóló hagymázas képzelgések – amelyek nyilván a negyvenévnyi diktatúra maradványai – csak arra jók, hogy túlfűtött lelkiállapotban, a félelem légkörében tartsák a magyar elitet.”

Ahogy akkor, ma is egyetértek vele. Tűpontosan elvesztegetett időnek nevezte a szocialista-liberális kormányzás 2002-ben kezdődött időszakát, amikor nem sikerült élni a kedvező külső körülményekkel (Gyurcsány Ferenc ugyanezt mondta el beismerésként Őszödön), s a kapitális hibákért már akkor elszámoltatást helyezett kilátásba – ma már tudjuk, utóbbi blöff volt. De vajon az Orbán-kormányok el tudnak majd számolni azzal az időszakkal, amikor ömlöttek az uniós pénzek az országba, történelmi esélyt kínálva az Európa szerencsésebb, fejlettebb feléhez történő felzárkózásra?

Orbán Viktor egyébként 2006-ban megnyugtató és felszabadító érzésnek nevezte, hogy egy demokráciában mindig van alternatíva.

Orbán Viktor megdönthetetlen uralma – mítosz és valóság – Magyar Hang

Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.