A Sargentini-jelentés után: itt az ideje cselekedni

Judith Sargentini, a zöld párti frakció holland képviselője (j) felszólal az Európai Parlament vitáján 2018. szeptember 11-én. Balra Orbán Viktor miniszterelnök, mögötte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter (b2) Judith Sargentini, a zöld párti frakció holland képviselője (j) felszólal az Európai Parlament vitáján 2018. szeptember 11-én. Balra Orbán Viktor miniszterelnök, mögötte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter (b2) (MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

2018. szeptember 12. a magyar kormány megbélyegzésének napja. Az Európai Unió Parlamentje 69 százalékos többséggel kimondta: fennáll a veszély, hogy a magyar állam megsérti az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt alapértékeket, az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot, a pluralizmust, az emberi jogokat, s ezzel indul a 7-es cikkely szerinti eljárás.

Hirdetés

Orbán Viktor hiába takarózott a magyar nemzet hősies tetteivel. Ő számolta fel az egyenlőség és szabadság pillérein nyugvó liberális demokráciát, választási trükkökkel lett kisebbségi voksarányok ellenére háromszor is kétharmada, s rabolhatta le az országot.

Az ellenzék számára is új helyzet jött létre – nem működhet úgy, mint eddig. A strasbourgi parlament Orbán államának tetteit ítélte el, de abban, hogy a rezsim módszeresen, lépésről lépésre felszámolta a jogállamot – felelősek a mindenkori ellenzéki pártok is. A Tavares-jelentés tárgyalásánál az MSZP elnöksége Brüsszelbe kihelyezett ülésen védte Orbán kormányát a jogos kritikával szemben. A 2018-as országgyűlési választások után az LMP-ben megbüntették azokat, akik össze akartak fogni, s akik a Fidesz helyi győzelmi esélyét visszalépésükkel rontották. A Fidesz ott van az ellenzék soraiban is.

Válságos az ellenzék állapota – Magyar Hang

Egyelőre nem látni, az (ön)pusztításból miként lesz építkezés. Feltűnő, hogy a legismertebb képviselők mintha menekülnének a parlamentből.

De mi, hétköznapi emberek sem húzhatjuk ki magunkat. Mert meg lehetett mindezt csinálni – velünk. Az Alkotmányunk (amire a Fidesz-képviselők is felesküdtek) lábbal tiprása, az Alaptörvény életbe léptetése miatt még százezren tüntettünk az Operánál, s Orbánt ki kellett menekíteni az épületből. A Tanítanék Mozgalom vagy a Fekete Ruhás Nővér fellépése viszont már a mi közönyünk miatt bukott el. A korrupt oligarchák nálunk emelt fővel költik a köz milliárdjait, miközben Bukarestben ugyan emiatt százezrek tüntetnek. A közéletet, lassan a mindennapjainkat is, megüli a félelem és a gyűlölködés. Ami történt s történik velünk – hagytuk és tűrjük.

Mindannyiunknak van mit végiggondolnunk. De fel kell emelnünk a fejünket, s meg kell próbálnunk ismét európaiként gondolkodni és cselekedni. Az egymással rivalizáló, többszörösen megbukott politizálást el kell felejteni. Előre kell tekinteni, az EU alapértékeit szem előtt kell tartani, és érvényesíteni a mai helyzet megoldása érdekében. És ami a legfontosabb: az ellenzék egy tömbben lépjen fel, mutasson erőt a Fidesszel szemben. Hiteles jelzést kell adnia az Európai Néppártnak is, hogy jövő májustól nem Orbán képviselőivel kell egyezkednie.

Mit kell haladéktalanul mérlegelni, s miről kell dönteni? Néhány gondolat…

Túl a törzsi gyűlöleten – Magyar Hang

Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.

Először: a NER keretéből ki kell lépni. Ennek legalább két feltétele van. Az egyik: kell egy minimumprogram, amelyben a pártok egyetértenek. Az ellenzéknek legyen egy alapként kezelt stratégiája, jövőképe, víziója. Minden alkalommal világossá kell tenni, hogy javaslataik illeszkednek, részét képezik a közösen kialakított ellenzéki politikának. A pártoknak az együttműködést prioritásként kell kezelniük, hogy közösen erőt tudjanak felmutatni. Ez a feltétel csak akkor „működik”, ha az ellenzék kezdeményező, van aktív hálózata, vitakultúrája, együttműködési készsége. Ez a kritérium vízválasztó is: a Fidesz-barát pártok nem lépnek be az „ellenzéki tömb”-be, a pártokba beépültek meg előbb-utóbb lelepleződnek. Az ellenzék megtisztulhat.

A másik feltétel: a napirenden levő politikai ügyeket el kell tudni helyezni az autoriter rezsim politikai rendszerében, és az EU értékrendje szerint is. Ez nehéz feladat, mert a rezsim jellemzője az informalitás, a jogon és a nyilvánosságon kívüliség, másfelől pedig – az EU-s megközelítés – egy újfajta szellemiséget igényel. El kell érni, hogy a választópolgár a fontosabb aktuális kérdéseket – a hatalom propagandája ellenére is – értékelni tudja az uralkodó társadalmi folyamatok érdekrendszere szerint éppúgy, mint az EU-polgár értékrendjében, Egyszerűbben: a választó EU-polgárként is képben legyen, s akként reagáljon.

A mai gyakorlatban mindennek nyoma sincs. Az „összefogás” lejárt lemez. De akkor maradunk az önkényuralom béklyói között? Mindig van megoldás. „Csak” kezdeményezőnek, nyitottnak és türelmesnek kell lenni.

A finn példa

Arra még nincs példa, hogy a 7-es cikkely elindítására más országok miként reagáltak. E téren – a szégyenpadon – hazánk kormánya az első. De arra van példa, hogy egy leszakadással küzdő, politikailag megosztott országban hogyan lettek úrrá az elkeserítő, kilátástalan helyzeten. Ez az ország Finnország, amellyel nyelvrokonságunkat a napokban cserélte le Orbán – nemcsak a tudományt, hanem önmagát is meghazudtolva – türkre.

Fityisz Orbán Viktortól – Magyar Hang

A magyar tudomány és tudománytalanság háborúja új, magasabb szintre lépett.

Finnország a 60-as években Európa szegény országai közé tartozott. Természeti adottságai összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebbek a kontinens legtöbb országáénál. De nem törődtek a kishitűek véleményével, s elhatározták, hogy felzárkóznak az életszínvonalban messze előttük haladókhoz. ( Mint mi, magyarok is tettük 30 éve.) Kidolgoztak egy olyan programot, amelyben az oktatás kapott abszolút prioritást, s azt rendkívül széles társadalmi vita után valamennyi párt és társadalmi, érdekvédelmi szervezet elfogadta. (Magyarországon a politikai elit a rendszerváltás során a jogállamiság intézményeire koncentrált, holmi fejlesztési stratégiával nem bajlódott.)

Ami különlegesség a finneknél, s történelmi jelentőségűvé emelte a szakmai megállapodást: társadalmi szerződést kötöttek a pártok, amelyben megfogadták, hogy hatalomba kerülve e program megvalósításán fognak dolgozni, s – ami szintén fontos – az addig elért eredményekre építve (nem mindig mindent elölről kezdve, mint mi…) viszik tovább a programot. Ez volt az a bizonyos Liinamaa-egyezmény 1968-ban, melyet majd húsz évvel később kiegészítettek – nagyon széles nemzetközi vizsgálódást is figyelembe véve – az innovációs fejlesztések beemelésével. A finneknél nemzeti ügy lett a felzárkózás, s ami számunkra hihetetlen: évtizedeken át be is tartották a társadalmi szerződést! Egyetlen párt sem akarta a gondolatot magának kisajátítani sem induláskor, sem később.

Finnország fajlagos GDP-je 2017-ben 35 500 euró volt, szemben a mi 11 800 eurónkkal. Mintegy négy évtizede hagytak el bennünket, s lettek mára EU-magország, beékelődve Ausztria és Németország közé. Ők az EU-ban a gazdasági teljesítmény terén még csak hetedikek, de egyre feljebb lépnek. Mi a huszonegyedikek vagyunk, és csúszunk lefelé, mert a rezsim leépíti az oktatást, az innovációt. A korrupcióban vagyunk dobogósok, s abban az álomban, hogy a legjobb öt közé jutunk 12 év alatt. Eddig a példa.

A magyar út

És néhány gondolat az idehaza megvalósítandó programról: nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Annak, hogy lemaradtunk, van egy előnye: „csupán” adaptálni kell a mi viszonyainkra a már máshol bevált sikeres megoldásokat. Ma már közhely, hogy a felzárkózás az intelligens, befogadó társadalom és a fenntartható növekedés stratégiája révén valósítható meg. Lehet példa a német, a belga, a finn vagy a svéd gazdaság és társadalom. Az oktatás lebutítását fel kell váltania egy komplex rendszernek, ahol a meghatározó elemek a tudás bővítése (kutatás), a tudás átadása (oktatás), a tudás hasznosítása (innováció). Ahol az alapprioritás a kompetenciaelvű oktatási rendszer. Ahol a növekedés motorja az innováción elérhető extraprofit. Összességében befogadó, oktatási, innovációs és gazdasági intézményrendszert kell létrehozni.

Egy az ország és egyszer majd összeáll – Magyar Hang

A Fidesz matyó hímzett skanzenbe zárja a vidéket, miközben a Mordor szót vési Budapest falára.

Egy olyan társadalmat kellene közösen felvázolni, ahol mindenki szabad és független, ahol a hatalom a polgárt szolgálja, és nem uralja. Amelyet az EU alapértékei határoznak meg. Egyszerű tehát a feladat. Mielőtt az EU tagjai lettünk, népszavazáson igent is mondtunk erre. De tekintettel kell lenni arra is, hogy nálunk a polgárság szinte hiányzik, mert nem jött létre az az önerejéből megerősödő, vagyonos társadalmi réteg, amely a hatalom számára korlátokat állít. Amely utcára megy, ha a hatalom nemzetrontóan korrupt. Az EU országaihoz képest, de önnön régmúltunkhoz viszonyítva is, nagyon „béketűrő” nép lettünk. Ez a társadalmi gyengeség vezetett 2010 után az illiberális rezsim létrejöttéhez. Ám annak tartós fennmaradását a hatalom által profi módon apátiában tartott, nyomorban élő vagy attól veszélyeztetett 2,5–3 millió ember szavazatai biztosítják.

A program kulcskérdése, hogy miként lehet eljutni a társadalom ezen legszegényebb rétegeihez, velük napi szinten személyes kapcsolatot teremteni, s elhitetni, meggyőzni őket arról, hogy van kiút. Ennek elemi feltételeként az ellenzék pártjainak „minden egyes körzetben ki kell építeniük az aktivisták hálózatát, hatékony alapszervezeteket kell létrehozniuk”. (György Zsombor, Magyar Hang)

Ideje lenne túllépni a múlton. Az európai országok többsége ebben szövetséges, s elvárják tőlünk, hogy emeljük fel a fejünket. Ne tűrjük az önkényt. Ne féljünk, de ne is gyűlölködjünk. Csináljuk meg végre azt a jogállamot, amelyet 28 évvel ezelőtt elképzeltünk.

Nem alkudhat meg az Akadémia az Orbán-rezsimmel – Magyar Hang

„Ha az elit bunkó módon viselkedik, az elzülleszti a társadalmat” – Gondolatok Pálinkás József interjúja nyomán.

A programot széles körű társadalmi vitára kell bocsátani, ahol a szakmaiságnak kell meghatározónak lennie. Megfontolandó egy olyan közösség felkérése, amelynél a rendezőelvet kizáróan az európai értékek adják. Készült is egy ilyen lista. A Figyelőben jelent meg, ez év áprilisában, közvetlenül az országgyűlési választásokat követően. És ha a programra igent mond Kornai János is, Chikán Attila is, akkor Kásler is, Palkovics is megvilágosodhat…

A társadalom által elfogadott programot a politikai pártoknak, érdekvédelmi szervezeteknek ünnepélyesen kellene aláírniuk. Vállalniuk kell, hogy minden körülmények között, a hatalomban is tartják magukat hozzá. Arra törekszenek, hogy végre elinduljon tartós európai felzárkózásunk.

Hirdetés

Ezt a munkát a 2019-es választások központi kérdésévé kellene tenni, hogy legyen idő a 2022-es választásokig.

A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.