Csoda történt a minap, elektronikus levél érkezett szerkesztőségi címünkre a propagandaminisztériumként is ismert Miniszterelnöki Kabinetirodától. Nem korábbi kérdéseinkre, interjú- és akkreditációs kérelmeinkre jött válasz, hanem a még létező magyar sajtóban megjelent egyik információra reagáltak.
A hír szerint két szervezet, a Transparency International Magyarország és a Költségvetési Felelősségi Intézet megvizsgálta, ténylegesen hasznos volt-e a haza számára a letelepedési kötvények kibocsátása, és hogy, hogy nem, arra jutottak: a biznisz mintegy 30 milliárd forintos veszteséget okozott a magyar embereknek. Mindez úgy – emlékezhetünk –, hogy az akciót elvben az államadósság finanszírozására indították, ám végül offshore cégeket tömtek ki általa elképesztő összegekkel. A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye mi másról tájékoztatna, mint hogy a tényeken alapuló számítás szerintük nem igaz, a kormány valójában Soros Györgytől mentette meg az adófizetőket, és Soros György érdeke, hogy ennek ellentmondó hírek keringjenek. Igen, képesek voltak ezt írni.
Mi viszont legalább nyugtázhattuk, hogy ismerik az e-mail-címünket, vagyis semmiféle technikai akadálya nem lehet a jövőben, hogy válaszoljanak megkereséseinkre, tájékoztassák – ahogy nem csak Európa szerencsésebb történelmi fejlődésen átment felében szokás – az olvasókat, az embereket.
Hiába próbálkozunk, kizártak a Kormányinfóról - Magyar Hang
A nagyságos kormánytagok és fideszes politikusok nem válaszolnak az újságíróink által feltett kérdésekre, sőt be sem engednek a Kormányinfóra.
Pontosan fél év telt el azóta, hogy megjelent a Magyar Nemzet utolsó száma, két évvel vagyunk a Népszabadság bezárása után, és már a Heti Válasz utolsó példányai is temetetlen halottként hevernek asztalunkon. A magyar sajtó és nyilvánosság sötét időszakát éljük, elesett az Origo, a Hír Tv, és a kormányzati körökben vigyorogva, nyílt titokként beszélnek arról, hogy álmaik és vágyaik szerint ez még csak a kezdet. A halállistára előbb-utóbb mindenki felkerül, akit nem tudnak kontrollálni, akit nem az őfelsége ellenzéke szerepre kényszerítettek. Még a kritikus hangokat olykor átengedő Kommentárt és Századvéget is kitakarították.
Hogyan tovább? – kellett feltennünk a kérdést magunknak. Feladni, visszavonulni a kiskertekbe? Vagy elmenni autófényezőnek, ahogy az egyik propagandalap vezetője javasolta? Kézenfekvő döntés lehet. Csakhogy az a „probléma”, hogy mi ezt a szakmát hivatásnak tekintjük, olyan küldetésnek, ahol épp a nehéz időkben kell különösen helytállni, őrizni, sőt éltetni a lángot.
Nem állítjuk, hogy Magyarországon teljesen megszűnt a sajtószabadság, és totális diktatúra dönti nyomorba, pusztulásba az országot. Távol tartjuk magunkat a sehova nem vezető szélsőségektől, a valós kritikát hiteltelenítő abszurditásoktól. De azt egyértelműen látjuk, hogy dacára a technikai fejlődésnek, a rendszerváltozás óta soha ennyire nem szűkült be a nyilvánosság, soha ilyen hatékonyan nem tudta blokkolni a hatalom a számára kényes információkat. Amiből nagyon-nagyon sok akad pedig. A propagandisták azt mondják erre, hogy nyolcmillió internet-előfizetés van az országban, bárki azt olvas el, amit akar. Ez papíron megáll, ám épp Orbán Viktor és környezete tudja a legjobban, hogy a valóság mennyivel bonyolultabb ennél. A társadalom nem így működik, nem várható el emberek millióitól, hogy több forrásból tájékozódjanak, és a csapból is folyó propagandát kiszűrve alkossanak véleményt a valóságról.
A nyolcmillió Magyarországa - Magyar Hang
Internetes előfizetéssel ugyan szép számú háztartás rendelkezik, de a tájékozódás a túlnyomó többségnél a Facebookkal egyenlő.
Meglehet, eszközeink szerények, pénzünk pedig alig, mi mégis a folytatás mellett döntöttünk – ahogy megannyi más kisebb-nagyobb szerkesztőség is derekasan küzd a túlélésért. Sokkal közelebb kerültünk közösségünkhöz – az olvasókhoz –, mint valaha. A múlt héten átfogó felmérést végeztünk előfizetőink körében, közülük több mint hatszázan tiszteltek meg eddig minket válaszaikkal. Mondhatjuk: reprezentatív a minta. Sokakkal beszélünk is, nap mint nap meglátogatnak a szerkesztőségben, szóban és írásban is jó ötletekkel árasztanak el minket. Mindent megvalósítani nem tudunk, de örömmel nyugtáztuk, hogy a javaslatok jelentős része találkozik saját elképzeléseinkkel.
A polgári sajtó utolsó mohikánjaiként maradunk, maradnunk kell az értékeit vesztett, korrupt hatalom kemény kritikusainak, őrizve közben olyan értékeket is, amelyek közül többet a mostani politikai elit egyes képviselői fontosnak tarthattak egykor. Vagy legalábbis zászlajukra tűztek. Az országos sajtó a kelleténél sokkal jobban vízfejű, Budapest-centrikus. A mi olvasóink 56 százaléka is a fővárosban vagy Pest megyében él – az első számú feladatok közé tartozik tehát a vidék minél hatékonyabb megszólítása. (Nem jelenhetett meg eddig sem úgy Magyar Hang, hogy abban ne szerepeljen valódi vidéki problémákat elemző riport. Ezután sem fog, a szőnyeg alá söpört társadalmi drámák szinte szétfeszítik az országot.) Olvasóink 43 százaléka 55 év alatti, akadnak egészen fiatal előfizetők is, ami korábban nem jellemezte a nyomtatott lapokat; fontos, hogy megszólítsunk minden korosztályt. Felmérésünk alapján közösségünk 86 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, leginkább a társadalmi kérdések és a megszólalásra érdemes emberekkel készült interjúk érdeklik őket.
Szeretve lenni jó - Magyar Hang
Némi szomorkodás, bánatos múltba révedés, de rengeteg biztatás és remény is. Felállítottuk a Magyar Hang sátrát Kapolcson. S milyen jól tettük.
Ezek nagyon fontos visszajelzések, a lapot és a szerkesztőségünkhöz kötődő többi csatornát (online felület, műsorok, találkozók) folyamatosan fejleszteni, erősíteni fogjuk. Mostantól – változatlan áron – négy oldallal vaskosabb újságot vehetnek a kezükbe, így a Magyar Hang tényleg egész hétre való olvasmányt nyújtó közéleti-társadalmi-kulturális lappá válik. Fontosnak tartjuk, hogy a hatalmat illető kritika építő legyen, így jövőbemutató, stratégiai jellegű írások is szülessenek. Hajrá, Magyarország! címmel induló rovatunkban írástudó, és írni is merő (ma már ez is érdem) gondolkodók elemzéseit fogjuk közölni. Igyekszünk még nagyobb teret biztosítani a civil világ sikereinek, pozitív történeteinek, és még hangsúlyosabban fogjuk bemutatni a térség fontos eseményeit és a globális összefüggéseket. (Nem ez az oka annak, hogy a lapot továbbra is Pozsonyban nyomtatjuk, idehaza nem mertek szerződni velünk a nyomdák, mostanra pedig kiváló együttműködés alakult ki a határ túloldalán ténykedő kollégákkal.)
A NER egyre több helyen kerül házon belülre. Mi kitartunk, ameddig csak lehet, és továbbra is keményen dolgozunk.
Ki finanszírozza a háttérből a Magyar Hangot? - Magyar Hang
Cirill és Metód hatása a magyar sajtópiacra, avagy így készül lapunk.
Jelenleg átlagosan kilencezer példányban értékesített újságunkkal a hetilapos piac egyik legjelentősebb szereplőjévé váltunk. Ez így a túléléshez még éppen elég, az élethez kevés. De mi hosszú távra tervezünk – önökkel, közösségünkkel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti.
