Erdogan: egy szívesen látott iszlamista vezér Budapesten

Erdogan és kísérete Gül Baba türbéjében, a háttérben Semjén Zsolt és Orbán Viktor (Fotó: Török Elnöki Hivatal) Erdogan és kísérete Gül Baba türbéjében, a háttérben Semjén Zsolt és Orbán Viktor (Fotó: Török Elnöki Hivatal)

Miért baj az, ha a köztársasági elnök meghívására Magyarországra érkezett török elnökkel szívélyes tárgyalásokat folytat a kormányfő? Hiszen Erdogant nemrég Angela Merkel is fogadta. És különben is, a magát a szabadság honának nevező nyugati világ számos vezetője parolázik autokrata vezérekkel, diktátorokkal. Elég itt Donald Trump és az időnként a saját családtagjait is kéjes kegyetlenséggel kivégző, tömeggyilkos rezsimjét családi örökségként irányító Kim Dzsongun különös kapcsolatára utalnunk. A világpolitika nem a finnyás széplelkek terepe, erről a nagy Churchill is sokat tudna mesélni.

Hirdetés

Ha a magyar kormány előnyös üzleteket köt a maga módján továbbra is kommunista Kínával, az illiberális Oroszországgal vagy éppen Törökországgal, álszentség ezért bírálni. Orbán Viktorról itthoni ellenfelei sokszor mondják, hogy elszigeteli magát és országát a világban; a sokadik látogatás Moszkvában, vagy a mostanihoz hasonló látványos török vendégjárás ezen vélekedés eleven cáfolatául is szolgálhat.

Az erdogani recept: illiberalizmus és iszlamizáció – Magyar Hang

Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor. Ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.

A nyugati értékrendet tagadó államok kormányaival 2010 óta gyakran kötnek történelminek nevezett megállapodásokat az Orbán-kabinetek, csakhogy ezeknek hol nagyobb a füstje, mint a lángja, hol pedig megkérdőjelezhető a haszna a magyar érdek szempontjából. Utóbbira példa a paksi bővítés és a kínai közreműködéssel épülő Belgrád–Budapest vasút; mindkettő durván feltornázza például a magyar államadósságot. Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor Budapesten egymás dicséretén, a kapcsolatok elmélyítése szándékának hangoztatásán és néhány konkrétumon – török közreműködéssel légijárat indul Budapestről Mumbaiba – túl nem tették világossá, mi volt a tartalma a látogatásnak. Arról, hogy Magyarország a hadereje fejlesztéséhez számít a törökökre, szintén nem sok részletet tudtunk meg.

A miniszterelnök ezek helyett felmondta jól ismert gondolatait hazánk helyéről a Moszkva–Berlin–Ankara háromszögben, a stabil rendszerek dicséretéről, vagy az EU – valóban – őszintétlen hozzáállásáról a törökkérdéshez. Utóbbi témában maga sem volt őszinte. Ha komolyan gondolja, hogy az ő küldetése Európa keresztény örökségének védelme, akkor vendége szemébe mondja: a más kultúrájú, hatalmas Törökországot – amely egy évszázada nem képes elismerni felelősségét a keresztény örmények ellen elkövetett népirtásban – nem fogadhatja be az Európai Unió önazonosságának csorbítása nélkül. Vagyis a török tagság nem opció – a partnerséggel is óvatosan kell bánni –, különösen nem most, amikor Erdogan egyfajta iszlamista diktatúrát építget az atatürki modell romjain.

A luxusrepülők és a félhold árnyékában – Magyar Hang

Az ajándékozó, vagyis az üzletember, focicsapat-tulajdonos Garancsi István cégei sorra nyerik a milliárdos állami közbeszerzéseket.

A két politikus felavatta Gül Baba türbéjét; a felújított emlékhely kétségkívül a főváros egyik turisztikai gyöngyszeme, s élő példája annak, amikor a költő szavaival őseink harcát békévé oldja az emlékezés. De azért a török hódoltság koráról ma sem beszélhet magyar ember kedélyes hangon; szép dolog a közös kulturális örökség, de a magyar fejlődést kisiklató tragédia hatása bizony Trianonig elért. A múltnál persze fontosabb most a jövő: Magyarországnak és Európának sem az ellenfeleivel kegyetlenül és tömegesen leszámoló illiberális erdogani kurzus, sem az általa terjesztett iszlamizmus nem szolgálhat követendő példaként.

Nem tudom, hogy miközben a miniszterelnök családjához is köthető körök élénken üzletelnek török partnereikkel, a gazdasági kapcsolatok mekkora hasznot hoznak az országnak. Csak remélni lehet, hogy ez a fő szempont. Ám a látványos politikai kiállás a diktátori hajlamokkal megvert Erdogan mellett, a leplezetlen személyes szimpátia bizonyosan nem vet jó fényt Magyarországra hagyományos szövetségesei körében. Befelé is rossz az üzenete annak, amikor egy autokrata vezető kedvéért korlátozzák a gyülekezés, a véleménynyilvánítás alapjogát, legyen szó kínai miniszterelnökről vagy török elnökről.

Miért találkozik évente kétszer Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin? – Magyar Hang

A magyar miniszterelnök annak örülne a legjobban, ha nemcsak a Kremlben, hanem a Fehér Házban is fogadnák.

Többről – vagy sajnos sok esetben éppen kevesebbről – van itt szó, mint kölcsönös előnyöket biztosító üzletelésről. Orbán Viktor Putyin, a cionista, szélsőjobboldali Netanjahu, Erdogan, illetve Hszi Csin-ping partnereként – a nagy hiányzó: Donald Trump – egyre távolabb vinné az országot attól a korántsem tökéletes (érték)világtól, amelyhez az ország 1990-ben, majd az uniós tagságról szóló népszavazással formálisan is csatlakozott, illetve visszatért.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.