Fejbe rúgni a földön fekvőt

Fotó: Unsplash/Daniel Tafjord Fotó: Unsplash/Daniel Tafjord

Négy ember verekszik éjjel egykor a Margit körút és Retek utca sarkán. Rövid mérlegelés után – miközben a verekedők kisodródnak az akkor is forgalmas körútra – úgy döntök, hívom a rendőrséget. A diszpécser második kérdése (a helyszín beazonosítása után), hogy hajléktalanokról van-e szó. Mivel éppen segítséget kérek, mellőzöm a telefonközpontos kioktatását (éles helyzetben akkor is mellőznöm kell, sajnos, amikor a hatóság az első kérdések között érdeklődik az elkövetők etnikai hovatartozása felől).

Hirdetés

Közben az egyik férfi a földre kerül, egy másik férfi pedig háromszor fejbe rúgja. Egyszerre igyekszem üvöltözni vele, hogy hagyja abba, amit csinál, és közben tájékoztatni a rendőrséget, hogy mi történik. Ahogy közelebb érek, a két férfi (a továbbiakban: elkövetők) elindul a villamosmegálló felé. A földön fekvő férfit kérem, hogy maradjon ott, hívjunk mentőt. Megpróbál felállni, nem sikerül, az úttestre esik, újra megüti magát.

Aztán sikerül felállnia, ő is elindul a villamosmegálló felé. Igyekszem megakadályozni, hogy újrainduljon a verekedés – ügyetlenül, sikertelenül. A korábban a földön bántalmazott férfi és az őt védő nő újra a földre esik. Kérem őket, hogy menjenek arrébb, várjuk meg a rendőrséget – nem várják meg, hanem elindulnak a Széll Kálmán tér felé. Közben újra felhívom a rendőrséget, hogy tájékoztassam őket: ha nem érnek ide időben, az elkövetők a következő villamossal el fogják hagyni a helyszínt. A diszpécserrel egyeztetve felszállok a villamosra (hogy tudjam jelezni nekik, hol szálltak le az elkövetők).

Recseg-ropog a hajléktalantörvény – Magyar Hang

Úgy tűnik, onnan éri támadás a kormány által áterőltetett hajléktalantörvényt, ahonnan talán a legkevésbé számított rá: a bíróságok részéről.

A rendőrség a Margit híd budai hídfőjénél ér a helyszínre, a villamost megállítják. Beazonosítom nekik az elkövetőket, akiket igazoltatnak. Az elkövetők elbeszélését (és szóhasználatát) átvéve megkérdik tőlem, hogy a bántalmazottak valóban „csövesek” voltak-e. Hosszas telefonálgatás. Közben a földön fekvő férfi fejét rugdosó férfi arról magyaráz, hogy neki több pénze van – nem egyértelmű, hogy a bántalmazott férfihoz vagy hozzám képest (de ha jól olvasom az osztály-hovatartozását, mindkét esetben igaza lehet). Aztán egy befolyásos rokonát emlegeti nekem és az egyik rendőrnek. A rendőrök ismét telefonálgatnak (közben az egyik elkövető a rendőrtől fél méterre dohányzik a villamosmegállóban). Aztán megérkezik az utasítás: arra hivatkozva, hogy a sértetteket nem találják, az elkövetők szabadon távozhatnak.

Vitába szállok a rendőrökkel: idézem a garázdaság büntető törvénykönyvi tényállását – külön is hangsúlyozva, hogy annak sértettje a köznyugalom, én pedig tanúsíthatom, hogy egy földön fekvő ember fejének rugdosása alkalmas arra, hogy például bennem „megbotránkozást” és „riadalmat” keltsen. Kérem, hogy ellenőrizzék a kamerák felvételeit – maguk a rendőrök mondták, hogy „jól bekamerázott helyszínről van szó”, azt pedig korábbi tapasztalatokból tudom, hogy erre akár a helyszínről, telefonon keresztül is lehetőségük van. Hiába.

Sok mindent lát majd a hatalom, ennek pedig vannak veszélyei – Magyar Hang

Biztonsági szempontból érthető a köztéri kamerák képének egy tárhelyre való becsatornázása, ám vannak kockázatok. Szakértőket kérdeztünk Pintér Sándor javaslatáról.

Közben kétszer is elmondom az egyik rendőrnek: végtelenül szomorú, hogy ebben az ügyben ennyire telt attól a rendőrségtől, amely közben nagy rendőri erőket fordít olyan emberek zaklatására, előállítására és őrizetbe vételére, akiknek az egyetlen „bűnük”, hogy fedél nélkül élnek – ami talán mégiscsak kevésbé „kihívóan közösségellenes” magatartás, mint egy földön fekvő ember fejébe rúgni. A rendőr mindkét esetben végighallgat, nem vitatkozik. (Mintha szégyellné is magát amiatt, amit mondok – de lehet, hogy csak én szerettem volna így látni őt.)

Elköszönünk, búcsúzóul a rendőr közli, hogy ha szeretnék, tehetek feljelentést, de szerinte egyébként felesleges. (A feljelentést még aznap éjjel megtettem.)

Válasz Schiffer Andrásnak: a „hajléktalansághoz való jog” és egyéb félreértések – Magyar Hang

Azoknak, akik Magyarországon felléptek, felléptünk a hajléktalanság kriminalizációja ellen, nem sok közünk van a neoliberalizmushoz.

Felmerül persze, hogy a bántalmazott férfi és nő miért nem várta meg a rendőrséget: talán azért, mert ők is vétkesek voltak a helyzetben. Az is eszünkbe juthat azonban, hogy ha valóban hajléktalanok voltak, akkor mennyi bizalommal fordulhatnak segítségért ahhoz a rendőrséghez, amelynek törvény adta feladata, hogy azon nyomban előállítsa és elzárja őket, ha nem hajlandók felhagyni a „közterület életvitelszerű használatával”.

Az pedig a konkrét esettől függetlenül is biztos: a politikai közösség legszegényebb tagjainak törvényen kívül helyezése után (hiszen az október 15-én hatályba lépett jogszabályok erről szólnak) még messzebbre kerültünk attól az ideáltól, hogy – Bibó István szavaival – a rendőrség a „jól öltözött emberek biztonságát őrző apparátusból a mindenki biztonságát őrző apparátussá” alakuljon át.

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 25. számában jelent meg, 2018. október 31-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 25. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.