Az Alkotmánybíróság fellépett a rokkantsági ellátásra jogosultak védelmében. Ezzel a címmel adott hírt a törvényeink alkotmányosságán őrködő bírói fórum arról a döntéséről, amelyben alkotmányos követelményként rögzítette: a rokkantsági ellátások felülvizsgálata során állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogszabályok által meghatározott, és a jogalkotó által bármikor megváltoztatható állapot százalékos változását, hanem minden esetben az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni. Az Alkotmánybíróság most arra kötelezte a bíróságokat, hogy a pereket indítók ügyében ne az új rendszerben kapott minősítéseket vegyék figyelembe, hanem azt, hogy az egészségi állapotuk javult-e. Az Országgyűlésnek 2019. március 31-éig új törvényt kell alkotnia. Ez a döntés jó, hogy megszületett, mégis sok rokkantnyugdíjas számára csupán eső után köpönyeg.
A sajtó úgy interpretálta az alkotmánybírósági döntést, hogy hatalmas pofont kapott a Nemzeti Együttműködés Rendszere az Alkotmánybíróságtól. Olyan nagy maflást azért nem kapott. A nagy pofon az lett volna, ha megsemmisítik a rokkantnyugdíjak drasztikus lecsökkentését lehetővé tévő törvénymódosítást. Ha visszamenőleg megkaphatta volna mindenki – kamatos kamattal növelten – azt a pénzt, amit a nemzetközi szerződésbe ütköző szerződéssel elvettek tőle.
Alkotmánybíróság: jogellenesen vette el a kormány a rokkantnyugdíjakat - Magyar Hang
Olyan emberekről állapították meg, hogy jobban vannak, akik továbbra is rokkantak voltak, csak egy új vizsgálattal jobb értékeket adtak nekik.
Az Alkotmánybíróság most a 2012-től hatályos ellátórendszerről állapította meg, hogy ellentétes az Emberi jogok európai egyezményével. Ez a törvény lehetővé tette, hogy egy olyan emberről is megállapítsák, hogy sokkal jobban van, aki semmivel sem volt jobban, mint korábban – csak a bevezetett új rendszer szerint alacsonyabb értékűre kellett besorolni rokkantsága mértékét. Ez alapján pedig akár drasztikusan csökkenteni lehetett a rokkantsági ellátása összegét.
Kegyetlen volt ez a rokkantakat érintő jogszabályváltozás. Még 2011 decemberében, nem sokkal karácsony előtt történt, hogy egy 56 éves férfi szívtájékon szúrta magát a veszprémi nyugdíjbiztosítási igazgatóság ügyfélvárójában, ahol korábban bemutatta azt a határozatot, amely a rokkantsági nyugdíja jelentős csökkentéséről szólt. Az egészségkárosodott férfi rokkantsági nyugdíja egy hónappal korábban azért szűnt meg, mert az időszakos felülvizsgálatot végző orvosi bizottság az egészségi állapotában javulást tapasztalt. „Ha ennyit érek ennek az országnak, akkor ezt teszem”– mondta állítólag a szemtanúk szerint, mielőtt a saját szívébe mártotta volna a kést. A férfi december végén meg is halt.
Nem adom a lányom - 24 órás ápolást igényel az éber kómában fekvő Kati
Varga Katalin 38 éves, kétgyermekes anyuka, évek óta az édesanyja ápolja. Havi 107 ezer forintból élnek hárman.
Ez az eset figyelmeztetés lehetett volna a kormánynak, hogy a rokkantak járandóságának fűnyíróelvszerű drasztikus csökkentése igen nehéz helyzetbe hoz egy amúgy is nehézségekkel küzdő társadalmi csoportot. De nem érdekelte őket. Csak elenyésző számban indítottak pert, volt, akinek az ügye eljutott a strasbourgi nemzetközi bíróságra is. Könnyű belátni, hogy olyan társadalmi csoportról van szó, amelynek igen csekély az érdekérvényesítő képessége. Nehéz számukra a közlekedés, az útiköltség is jelentős kiadásokkal jár. Ezek miatt is ütközik akadályba, hogy tömegesen tudják kinyilvánítani nemtetszésüket, mondjuk egy budapesti tüntetésen. És megbotránkoztató, ha a politikai hatalom, visszaélve a helyzettel, a sokszorosan hátrányos helyzetű társadalmi réteghez tartozókon akar spórolni.
Ugyanilyen csekély érdekérvényesítő képességűek a beteg hozzátartozójukat otthon ápolni kényszerülő emberek is. Ők sem tudnak olyan könnyen elszakadni otthonról, hogy a problémájukra utcai tüntetéseken hívják fel a figyelmet. Most ugyan a beteg gyereküket gondozó szülők ápolási díján emelnek, de a szüleiket otthon ápolók gondjának megoldásáról keveset hallani. A hajléktalanok is ebbe a csoportba tartoznak, akiknek büntetőjogi szankciókkal való botrányos üldözése napjainkban is zajlik.
Három perc, ennyi jutott az autista fiúnak - Mit tehet egy édesanya, ha magára hagyja a rendszer? - Magyar Hang
Egy vérnyomásmérésből, és pár mondatos beszélgetésből a doktornő megállapította, hogy az autista Pöpi 50 százalékban egészséges, így neki a járadék nem jár.
Pedig ha erős társadalmi elégedetlenséggel kell szembesülnie a kormánynak, mint amilyen a netadó elleni több tízezer embert megmozdítani képes tüntetés volt, akkor el lehet érni a kívánt célt.
Amíg a különböző társadalmi rétegek külön-külön próbálják érdekeiket érvényesíteni, mint amire legutóbb például néhány harmatgyenge szakszervezet mutatott példát a kafetéria kedvezményeinek kurtítása miatt, addig pár perces tudósítás lesz belőlük néhány esti hírműsorban. Másnapra pedig mindenki elfelejti, mert a kormányzati kommunikáció jó hatékonysággal gondoskodik a figyelemelterelésről.
Amíg a szolidaritás nem alakul ki a szerzett jogaitól megfosztott, különféle érdeksérelmet szenvedett társadalmi csoportok között, addig ez a hatalom azt tesz velünk, amit csak akar.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 27. számában jelent meg, 2018. november 16-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
