Mi kell a népnek? Hát balett, természetesen. De komolyan. Ezt onnan tudom ilyen magabiztosan, hogy épp akkor készült közönségkutatás a közmédiában, amikor ott dolgoztam, s a kérdések között volt az is, hogy a válaszadó milyen műsortípusokból szeretne többet. Balett, színházi közvetítés, irodalmi beszélgetés, komolyzenei koncert, opera, csupa olyan futott be a még-még-még toplistába, amit a valóságban általában a legkevesebben néznek.
Mint amikor felmérik, hogy ki mire kapcsol egy szorgos, szürke hétköznap estéjén, és persze mindig az jön ki, hogy a nemzet a National Geographic – Mezzo – Animal Planet háromszögben piheni ki a magyar GDP növelésének fáradalmait. Nagycsaládosok esetleg pironkodva bevallanak egy Minimaxot még. Olyasmi történhet a lelkekben, hogy egy pillanatra jó áthazudni magunkat a magas kultúra fennkölt(ebbnek hitt) világába. Bár nem tudom. Én például az egész napi hírolvasás és ilyenolyan írás után abszolút jól tudom érezni magam egy sci-fi vel, és ezt bármikor, bármilyen kérdőívben őszintén beikszelem.
Szakács: Az lesz az első puskalövés, ha a Szabó Ervin Könyvtár neve megváltozik | Magyar Hang
„Fogott emberek” vannak a jobboldalon, Deutsch Tamás pedig gondolkozzon el a mondatain. Nem hétköznapi kormánypárti fórumon jártunk.
Elméletileg tehát Orbán János Dénes, alias O. J. D., a Magyar Idők kulturális rovatvezetője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetője, és úgy általában a jelen kultúrfelkavarodás egyik főhőse fokozottan szerencsés helyzetben van, hogy irodalmi beszélgetős műsort vezethet az állami médiában – lásd, mint fent: ez kell a népnek! És ha belegondolunk, végtelenül izgalmas lehetőség ez, mert hát miről szól a NER kultúrkampfja? Mi az egyik harcoló fél legeslegnagyobb szívfájdalma? Hogy az övéi nem jutnak el a közönséghez, hogy nincs felületük, így alkalomadtán hiába méltók rá (amúgy tényleg), akkor sem válthatnak a liberális térfoglaltságú kánon részévé. Így tehát az O. J. D. – Irodalom és könyv 26 percben nem csak sima kulturális műsor, hanem előretolt helyőrségi szuperfegyver is, amivel az elnyomott kormánypárti és körüli művészvilág megvillanthatja saját – minimum – egyenlőségét. Hát a francokat.
Szépíró vagyok, ez nem plágium! O. J. D. az Androméda-ködben | Magyar Hang
Noha az internet korában nehéz megállapítani, ki mit honnan vett át, egy biztos jel ennek ellenére is van, mégpedig ha más tévedése szerepel az ember szövegében.
A műsor egyszerűen tévedés. Bár elsőre elbizonytalanodtam, hogy ez most a premier adás-e (nem az volt), s ezért árad minden percéből a stressz fénye ránk, vagy székelyesen merész húzás, hogy a műsorvezető már beköszönő mondataival kiszórja a befogadásra méltatlan közönségrészt. Így, ni (stranscinando):
„Lectori salutem! Köszöntöm az olvasót! Mai műsorunk vendége Sántha Attila, költő, teoretikus, nyelvész. Smid Róberttel, házi kritikusunkkal fogjuk őt kérdezni és értelmezni. Maradjanak velünk az elkövetkező irodalmi félórában.” Paff.
Kőkemény irodalomrajongónak és/vagy a kultúrháború legelszántabb civil katonájának kell lenni, hogy az ember ezek után ne feláldozandó harminc percnek tartsa az együtt töltendő irodalmi félórát, hiába Sántha Attila értékes alkotó, és még érdekes figura is. Aztán vers jön, A fa című költemény, utolsó sora így hangzik: „de hát, kinek írhat manapság levelet egy fa?”, majd újra O. J. D.:
Orbán János Dénes nem engedi nyilatkozni mentoráltját | Magyar Hang
Bár a Kárpát-medencei Tehetséggondozó vezetője szavakban a fiatal tehetségek mellett áll, a valóság mást mutat.
– Attila, szeretettel köszöntelek itt, a stúdióban, kinek írhat levelet manapság egy fa – és esküszöm, elégedetten mosolyog, hogy ez milyen frappáns kezdés már, megfogta a költőt, aki egyébként régi barátja, de akkor is. – Hát, ez jó kérdés – érkezik a válasz eleje, ami szimpla időhúzás, az interjúalany ilyenkor ugyanis épp azon agyal, hogy mi a búbánatot lehet felelni erre. És így tovább, és így tovább. Egyébként Smid egész jó, sokkal lazább és szórakoztatóbb, mint vendéglátója, noha kicsit furcsa, hogy a kétméternyire helyet foglaló költő versét elemzik sokszor nélküle, amihez ráadásként O. J. D. szótlanul, de csillogó szemmel, és annál merevebben figyelő feje a vágókép.
Persze egy irodalmi műsortól nem kell lerágnunk a körmünket, de azért még a honi médiatérben is akadnak sokkal ügyesebb megvalósítások. Márpedig a vezénylő tábornok úr pénzt, paripát és fegyvert is ígért a kultúrharchoz Kötcsén, ám cserébe eredményeket vár. És valamiért úgy érzem, hogy nem egészen ilyen produkciókra gondolt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
