A fagyott avar ropog a lábam alatt. Gondolataimban arra járok, ahol nincs fájdalom, nincs vita, nincs szenvedés. Csak a fény és az öröklét. Odaérek a szüleim sírjához. Gyertyát gyújtok, majd beszélni kezdek. Hozzájuk, magamban. Emlékeztek, minden évben elérkezik a nap, szinte megáll az élet, és a családok a feldíszített fenyő előtt állnak összekapaszkodva? Ám eddig a pillanatig, az Eljövetel pillanatáig csodás út vezet el bennünket: az adventi várakozás útja. A valódi várakozásé, ahogy Pilinszky János szerint a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
Annak idején ugyanúgy elmeséltétek nekem, mint ahogy én is átadtam gyermekeimnek, mit is jelent valójában az advent. A XIX. században egy német evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút, és mindennap eggyel több gyertyát gyújtott rajta Jézus eljöveteléig. Ma már ennek az egyszerűsített változata terjedt el, csak vasárnaponként tesszük ezt. A koszorú az otthonokba varázsolja a várakozást, a meghittséget, öszszeköt minket lélekben, összeköti otthonainkat Isten házával. Az adventi időszak nem csak a kis Jézus megszületésére való várakozást jelenti, lelki elmélyülésre is késztet. A hagyományos adventi koszorún található négy gyertyának is különleges jelentése van. Ezek közül három lila és egy rózsaszín, amelyek a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. Elsőnek az egyik lila gyertyát gyújtjuk meg, amivel kezdetét veszi a felkészülés időszaka, ez a remény gyertyája. A második lila gyertya fénye mellett mindenki végiggondolhatja, vajon mit és mennyit tesz mások megsegítéséért. A harmadik vasárnap, a rózsaszín gyertya lángja utat mutat számunkra, hogy nemcsak az anyagi javak tehetnek igazán boldoggá, míg a negyedik a békét, valamint Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja, aki meghirdette Jézus eljövetelét, megnyitva felé az emberek szívét.
És emlékeztek, amikor elérkeztünk a naphoz, az igazi Eljövetelhez, és a feldíszített karácsonyfa előtt állva egymás kezét fogtuk? Akkor éreztük át igazán a szeretet hatalmát. Mert a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet, amely létrehozta a világot, és képes mindig előrébb és előrébb vinni. Mert a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában…
Feltámad a szél, és kegyetlenül véget vet az egyoldalú beszélgetésnek. Kialszik a gyertya, és összehúzott kabátban állva még egy pillantást vetek a sírra. Elköszönök, majd elindulok. Vissza az élők világába. A karácsony minden ünnepünk közül a legcsaládibb, és nemcsak a szent család miatt. A valódi ajándék mi magunk vagyunk szeretteinknek, s igazi értéke sosem mérhető pénzben. A karácsony igaz szelleme nem foszlik szét december végén, ha a család egész évben örömöt, békességet, szeretetet és segítő kezet nyújt egymásnak – és másoknak.
