Kezdőlap Publicisztika Szabadságigén...

Szabadságigény kontra apátia

Az idén tizenkét éves Transparency International Magyarország minden évben a korrupció elleni világnapra, azaz december 9-ére – vagy a legközelebb eső munkanapra – időzíti az „Átláccó” fesztivált. A konferencia egyben a záróakkordja volt nagy európai uniós projektünknek, amelyet az Európa a polgárokért (Europe for Citizens) program keretében folytattunk az elmúlt két évben. Célunk az volt, hogy felmérjük a magyar lakosság közéleti aktivitását és minél több állampolgárt vonjunk be a korrupció elleni küzdelembe – Budapesten és vidéken egyaránt.

HIRDETÉS

Egyfelől a jogállamiság kérdését, másfelől az állampolgári részvételi lehetőségeket jártuk körül – Magyarországra összpontosítva, de vigyázó szemünket az unió egészére vetve.

Arra kerestük a választ, hogy mit lehet tenni az egyre nyilvánvalóbban megmutatkozó demokratikus és jogállami deficit ellen. Milyen lehetősége maradt a magyar állampolgároknak a demokratikus közéletben való részvételre? Hogyan lehet az össznépi igazodásból kizökkenteni a magyar társadalmat és felébreszteni a polgárokban a civil kurázsit? Miként lehet elérni azt, hogy a magyar emberekben a korrupció ne váltson ki megszokott érzéseket? Hogyan tudja az EU előmozdítani a közéleti aktivitást, és mennyiben képes életben tartani a civil társadalmat? Rendelkezik-e az EU megfelelő jogi megoldásokkal és megvan-e a szükséges politikai akarata ahhoz, hogy megállítson néhány tagállamot – mert nemcsak Magyarországról van szó – a jogállami rombolás lejtőjén?

***

A demokrácia fizetőeszköze a szabadság; ha elfogy a szabadságunk, akkor lerongyolódik a demokráciánk. Márpedig ma Magyarországon egyre kevesebb a szabadság, veszélyben a pluralizmus, a sokszínűség. A közéletet szinte teljesen a kormány és egyetlen párt akarata uralja. Ez, és az EU-ban egyedülálló mértékű központosítás oda vezetett, hogy ma már alig található olyan állami szervezet, amely ne a kormány vagy a kormányközeli szereplők akaratának a végrehajtója lenne.

A jogállami deficit és a korrupció kéz a kézben járnak. A hatalom birtokosai mára az uralmuk alá hajtották jóformán az összes olyan állami intézményt, amelynek az lenne a rendeltetése, hogy korlátot szabjon a kormányzati akaratnak. Az ügyészség a pártos működés nyilvánvaló jeleit mutatja, a korrupciós esetek között azon kimondatlan szabály szerint szelektál, hogy ha közel állsz a tűzhöz, megúszod, ha távol vagy a hatalomtól, bűnhődsz – kivéve, ha lepaktálsz a hatalmon lévőkkel. Márpedig a tartósan jól működő demokráciákban és prosperáló gazdaságokban a végrehajtó hatalmat ellenőrizni hivatott állami szervek – legalábbis a szándék szerint – pártatlanul és részrehajlásmentesen dolgoznak. Sajnos Magyarország egyre távolabb kerül ettől.

Inotai András: Eljátszotta az ország jövőjét az Orbán-rezsim | Magyar Hang

Teljesen felkészületlen Magyarország a világban gyors ütemben zajló gazdasági és társadalmi kihívásokra – állítja a közgazdász.

Az állam foglyul ejtése mellett a gazdaság is torzan működik – a pálya már régóta a haverok és a rokonok javára lejt. Kormányközeli oligarchák néhány év alatt mesés vagyonokat halmoztak fel – jobbára az állami javak megszerzésével. Alig négy év kellett ahhoz, hogy egy kisváros polgármestere az ország második leggazdagabb emberévé váljon. Ez nem jöhetett volna létre irányított, a részrehajlóan odaítélt állami megrendelések nélkül.

Az erőforrások és a gazdasági javak újraosztása azonban különféle technikákkal az állami pénzek világán kívül is zajlik. Egyike ezeknek, amikor előbb államosítják a magántulajdonban lévő javakat, majd odaadják a bennfenteseknek. Ezt láthattuk a dohány-kiskereskedelem, a kaszinó koncessziók és a termőföldek kiosztása kapcsán, vagy például a takarékszövetkezeti szektort irányító Takarékbank és az MKB tulajdonosi körének változásakor. Eközben néhány ágazatból elűztek számos külföldi tulajdonost és piaci tisztogatást hajtottak végre: az energiaszektorra, a kiskereskedelemre, a már említett bankszektorra és a médiaiparra tessék gondolni. A médiapiacon az állami hirdetéseknek – sőt, legyünk őszinték, néha a magáncégek hirdetéseinek az – elosztása is minden kétséget kizáróan mutatja, hogy a lojalitás, sőt a szervilizmus felülírja a teljesítményt.

Négymilliót kért az ügyészség szerint hivatali ügyintézésért a volt fideszes országgyűlési képviselő | Magyar Hang

Az egyik gyanúsított tagadja a bűncselekmény elkövetését, míg a másik részbeni, ténybeli beismerő vallomást tett.

Ma Magyarországon az igazodás nagyon fontos az érvényesüléshez; a közhatalom érzékelhetően nem vevő a kritikára, párbeszédet a legritkább esetben folytat azokkal, akik ellenvéleményt fogalmaznak meg. Erre példa az is, hogy konferenciánkra több kormánypárti megszólalót is meghívtunk – de mindenki visszautasította a felkérést. A meghiúsult tervünk az volt, hogy vitát szervezzünk Európa, s benne Magyarország jövőjéről a kormánypárt és az ellenzék egy-egy politikusa között. Ám sem az Európai Parlament kormánypárti képviselőit, sem a hazai kormánypolitikusokat nem tudtuk meggyőzni a dialógus szükségességéről.

Az egypártrendszer felé haladó közéletünk, továbbá a buborékokban kommunikáló értelmiségünk egy zárt, magába forduló, a világgal szemben ellenséges, a más nézetet valló polgártársaival szemben pedig kérlelhetetlen társadalom képét vetíti elénk.

Sokáig úgy tűnt, hogy a magyar társadalom beletörődni látszik ebbe a helyzetbe. Mintha a Kádár-korszakéhoz hasonló – nyugodtan mondhatjuk, perverz – társadalmi szerződés lenne kialakulóban. Az uniós támogatások, a kedvező világgazdasági konjunktúra és a stabilitást szem előtt tartó gazdaságpolitika következtében lehetővé vált és sokak számára érzékelhető is a reálbéremelkedés (bár az is igaz, hogy az egyenlőtlenségek is nőnek). Az életszínvonal-emelkedés örve alatt a többség mintha elfogadná: a szabadságból, mint a demokrácia fizetőeszközéből egyre kevesebb áll rendelkezésre.

Az utóbbi napok tüntetéssorozata árnyalja ezt a képet. Ma még nem látszik, hogy a stílust és stratégiát váltott ellenzék meg tud-e szólítani új társadalmi rétegeket, s az ellenállás tovább terebélyesedik-e – avagy megreked az ellenzéki buborékban. Miként kérdés a hatalom reakciója is: tovább húzza, vagy később esetleg ereszti a gyeplőt?

A Fidesz bojkottálta a parlament rendkívüli ülését, az ellenzék a Kossuth térre vonult | Magyar Hang

Közös fogadalmat tettek az Országház lépcsőjén, valamint mindenkit a szombati tüntetésen való részvételre biztattak.

A legutóbbi időkig a magyar társadalom apátiája nemzetközi összehasonlításban is kirívónak látszott. Egy nemrégiben végzett Transparency-kutatás szerint minden hetedik magyar gondolta azt, hogy bármilyen befolyása lehet a közügyekre. A magyar lakosság túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli a politika – ezt egy OECD-s felmérésből (is) tudjuk. Mindettől nem függetlenül: az Eurobarometer adatai szerint a korrupcióval szemben igencsak magas a toleranciaszint: 100 megkérdezett magyar polgár közül mindössze 35 tartja a korrupciót elfogadhatatlannak. Ez az arány a második legalacsonyabb az EU-ban; e mutató Finnországban 84 százalék. Az unióban nálunk a legmagasabb az aránya azoknak, akik szerint a hivatali ügyek intézésekor megengedhetők a kivételek és a szívességek.

A korrupcióról a magyar lakosság jelentős része ma is azt gondolja, amivel annak idején Hofi viccelődött: a korrupció az, amiből engem kihagynak. A szabadság, a tisztességes verseny, ha tetszik a szabályozott piacgazdaság és kapitalizmus nem népszerű, mert kockázatos és sokszor nem kifizetődő. A legjobb befektetéssé az kezd válni, ha valaki a hatalom szövetségesévé szegődik. A közhatalom autokratikus törekvései mellett – és persze azzal összefüggésben – ez a cinkos-cinikus, beletörődő attitűd teszi nehézzé a korrupció elleni küzdelmet. Napi tapasztalat, hogy félelemből, valós vagy éppen vélelmezett igazodási kényszerből a civil kurázsi csak nyomokban létezik Magyarországon.

Mégsem szabad feladni azt a küzdelmet, amelynek célja a korrupció visszaszorítása és a demokratikus elvek érvényre juttatása. Járva az országot, az Európa a polgárokért program keretében kollégáimmal együtt azt tapasztaltuk, hogy a fenti lehangoló tendenciák mellett – legalábbis a vágyak szintjén – létezik egy másik, nyugatos trend, s talán egy másik, európai Magyarország is. Felmérések szerint a magyarok 75-80 százaléka támogatja az ország EU-tagságát, és még mindig sokkal többen vannak, akik a nyugati orientációt részesítik előnyben a keletivel szemben. Ez továbbra is olyan alap, amire lehet építeni.

Mészáros Márta: Akartam rendezni egy filmet a korrupcióról, de nem adnak rá pénzt | Magyar Hang

A korábbiak mellett új tabuk is kialakultak az elmúlt években Magyarországon.

Mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarország ne váljon Patyomkin-országgá. Olyan hellyé, ahol a demokrácia díszletei mögött politikai-üzleti körök és alkalmi szövetségeseik foglyul ejtik az államot. Olyan hellyé, ahol tízezer forintos utalványért cserébe megvonhatják tőlünk a demokrácia legértékesebb fizetőeszközét, a szabadságot. Olyan hellyé, ahol a rövid távú – a stabilitást kétségtelenül szavatoló – gazdasági eredmények elhomályosítják tisztánlátásunkat a gazdaság hosszabb távú kilátásait illetően. Magyarország versenyképessége gyatra, elég, ha az intézményrendszer alacsony hatásfokára, az oktatás, az innováció és az egészségügy elkeserítő színvonalára gondolunk.

Mi nem Patyomkin-országot szeretnénk, hanem a jogállamiságot tiszteletben tartó, a korrupciót visszaszorítani képes, plurális és európai Magyarországot.

A szerző a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója

A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

25,569lájkolóTetszik
1,781követőKövetés
14,421feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Szellemét a tűz nem égeté meg – Magyar Hang-ajánló

Látogatás 2019 roma hősénél és a keleméri bárányfarmon, interjú Ragályi Elemérrel, Böjte Csabával és Versegi Beáta coach-szerzetesnővel. Csütörtöktől itt a friss Magyar Hang!

Kiemelt cikkek