Lehet azon vitatkozni, hogy mindenkor megfelelő módon kezeli-e az egy hónapja tartó utcai tiltakozási hullámot a rendőrség. Azt azonban józan ésszel nem lehet kétségbe vonni, hogy ezúttal nem beszélhetünk a 2006-oshoz hasonló tömeges jogsértésekről, aránytalan erőszakról. Maradjon is így! Ezért is kelt visszatetszést – nem csak fideszes körökben –, amikor az akkori politikai vezetők emlegetnek rendőri erőszakot.
Persze az álszentségi versenyben a mi közéletünk mezőnye kivételesen erős. Akik 2006-ban csak erőszakos, kukákat borogató huligánokat láttak az utcákon – voltak ilyenek is számosan –, és a jogos felháborodás kiváltó okáról mélyen hallgattak; ha a mostani kormány elleni fellépésről van szó, bátran feszegetik a törvényi kereteket, s biztatnak erre másokat. Akik pedig egykor a hazugságokkal, de forma szerint demokratikus és szabad választáson sima győzelmet aratott kormányt illegitimnek nevezve annak nép általi elzavarásáról elmélkedtek, ma nem átallják leterroristázni az utcára vonulókat. Ugyanők más napokon tüntikézésről szellemeskedve bagatellizálni igyekeznek a tiltakozást. A hatalom pedig – most és tizenkét éve is – mintha csak provokálta volna az elégedetleneket, mintha az indulatok szításában, nem a csillapításában lenne érdekelt.
Valaki kiadta az MTVA-ból a felvételt, amin rángatják, leteperik és vonszolják a biztonságiak Varju Lászlót | Magyar Hang
A köztévé soha nem közölte a felvételt, amin a fegyveres őrök erőszakoskodnak a DK országgyűlési képviselőjével. Most kicsempészték.
A lényeg azonban 2006-ban a hazugságpolitika önleleplezése (őszödi beszéd) volt, míg most a túlóratörvény keltette felháborodás. A törvényt a felmérések szerint a társadalom nagy többsége elutasítja, s neoliberális hevületében a kormány úgy állt a munkavállalókkal (lásd még: magyar emberek) szemben a tőke oldalára, hogy annak képviselői sorra mondanak le a jogszabály alkalmazásáról. Erős a gyanúm, hogy a német autóipar érdekeinél is nagyobb súllyal esett latba az új magyar – immár Fidesz, pontosabban: Orbán Viktor közeli személyekkel feltöltött – nagytőkés kaszt óhaja. Így neveti arcon a miniszterelnök rendszerében a hozzá is köthető magánérdek a közjót, a magyar közérdeket.
E kitérő után vissza a rendőrséghez! A túlórák ügyében nagyon is érintett testület nem önálló hatalmi ág, kormányzati kontroll alatt működik, tevékenységéért a belügyminiszter visel politikai felelősséget. Egyelőre nincs jele olyan politikai szándéknak, hogy erővel vessenek véget a tiltakozásoknak. Rendkívül különös azonban a rendőrség viselkedése az úgynevezett közmédia és az ellenzéki politikusok csatájában.
Az erő mint elv | Magyar Hang
Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából.
Január elején újra akciózott Szél Bernadett és Hadházy Ákos az intézmény székhelyénél, s a rendőrség ezúttal is átengedte a terepet, nem vállalta a törvényesség őrének szerepét. A jogi helyzet nem annyira bonyolult. A rendőrségnek a fenyegetéssel arányos módon kötelessége megvédeni egy közintézményt, ha mondjuk dühös tüntetők akarnak bemenni oda (ez nem sikerült 2006. szeptember 18-án éjjel a Szabadság téren), nem mérlegelheti, hogy miféle tevékenység zajlik amúgy az épületben. Egy parlamenti képviselőnek joga van bemennie egy közintézménybe, és ott tájékozódnia, ha az nem jár az üzemszerű működés megzavarásával. A képviselői többletjogosítvány nem jelent törvények felettiséget. Ha a képviselőt a jogaiban korlátozzák, különösen, ha azt erőszakkal teszik, a rendőrség nem maradhat tétlen. (Ahogy a jogsértő képviselővel szemben is fel kell lépnie.)
Az ügyészség szerint jogszerűen dobták ki a képviselőket az MTVA-ból | Magyar Hang
Az ellenzéki politikusok ellen kezdenek nyomozni. Hadházy Ákos tüntetést szervezett.
Az úgynevezett közmédia székhelyénél azonban a rendőrség inkább lemond az állam erőszak-monopóliumának érvényesítéséről, mint hogy fellépjen a törvényesség érdekében, így ott néha fegyveres őrök mellett egy magáncég a törvény – állam az államban, ahol nem érvényesül a jog uralma. A hatalom néhány éve egy csapat kopasz széles válla mögé bújva próbált megoldani egy kellemetlen ügyet a választási irodánál, most biztonsági őrökkel dobat ki ellenzéki politikusokat egy pártérdek szolgálatába állított közintézményből.
Nyilvánvaló, hogy a rendőrség politikai utasításra (nem) cselekszik (A cikk megjelenése után a belügyminiszter hatáskör hiányára hivatkozott – a szerk.). Más eset, más lépték, de az analógia megáll: ahogy 2006. október 23-án az Astoria környékén is politikai utasításra lépett túl a rendőrség az alkotmányos kereteken. Baljós előjel, hogy a politikai felelős azt megúszta, hiába volt 2010-ben kormányváltás kétharmaddal. És ne feledjük, a Gyurcsány-kormány is kiszervezett kényes, normális esetben az államra kiszignált feladatokat, így turkálhattak például kedvükre az akkori hatalom csókos magán biztonsági cégének emberei a nemzeti ünnepünkre érkezők holmijában. Úgy látszik, ez a módi az Orbán-kormánytól sem idegen.
Szél Bernadett: Pofátlan az ügyészség döntése, Strasbourghoz fordultunk | Magyar Hang
Az országgyűlési képviselő szerint a mai döntés is bizonyítja, hogy nem véletlenül szerepel az öt pontjuk között, hogy független igazságszolgáltatást követelnek.
Az állam, amelynek hatóságai nem képesek, nem akarnak érvényt szerezni a jognak, amely a feladatai ellátását kényes helyzetekben a felelősséggel együtt magánérdekeltségeknek engedi át, bármit állítson is magáról: gyenge, nem bízhatnak benne a polgárai. Az állam, amely magánérdekek foglyává vált, beteg. Hol válság van, ott válság van.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
