A tavaly áprilisi választás eredménye láttán sokan jutottak arra a következtetésre a kormánykritikus oldalon, hogy az ellenzéki pártoknak ebben a formában semmi hasznuk, jobb lenne, ha csendben – vagy akár nagy hangzavar közepette – megszűnnének. Voltak, akik azt pedzegették, hogy az újabb kétharmadot követően a parlamenti pártok működése egyenesen Orbán Viktor érdekeit szolgálja, mert afféle „házi ellenzékként” legitimálják a rendszerét. Ha valakiben máig munkálna ez a dilemma, és szeretné egy kicsit más fénytörésben is szemügyre venni, az most kapott ehhez némi segítséget az Állami Számvevőszék által kirótt szankciók formájában.
Lehet vitatkozni arról, vajon pártatlan-e a számvevőszék, és tevékenysége mindenben megfelel-e a hatályos törvényeknek – de nem érdemes. És nem csak azért, mert tudjuk, hogy kik hozták, illetve módosították ezeket a törvényeket. A kampányokra fordított összegek szigorú felülvizsgálata ugyanis eleve hatalmas farizeusság abban az esetben, amikor a jogszabályi környezet jelentősen korlátozza az ellenzék kampányolási lehetőségeit, miközben a kormányzat számolatlanul fordíthat közpénzt egy párt – történetesen a Fidesz – kampányának támogatására.
Újra feltalálja-e az ellenzék a politikát? | Magyar Hang
Azt is világossá kellene tenni, melyik párt kiket és hogyan akar képviselni.
Ami tény, hogy a Jobbik ismét pár hónappal egy országos választást megelőzően kapott százmilliós nagyságrendű büntetést az ÁSZ-tól, így nem lesz képes érdemi kampányt folytatni. (Csak zárójelben tegyük hozzá: arról a pártról beszélünk, amelyiknek a tábora és a kormánypárté között vélhetően a legnagyobb az átjárás, így májusi szereplése a leginkább befolyásolhatja a Fidesz európai parlamenti mandátumszámát.) Ráadásul itt már nemcsak a kampányfinanszírozás nehézségeiről, hanem a Jobbik fennmaradásáról van szó: vezetői szerint a párt akár meg is szűnhet. Mégsem hallani most elégedett sóhajokat az ellenzéki oldalról: ez az, végre jó irányba haladunk!
Jól látszik, mennyire más elméletben a sokszor teljes joggal kritizált ellenzéki pártok megszűnéséről beszélni, és mennyire más ennek lehetőségével szembesülni a gyakorlatban.
A Jobbik szorult helyzete arra mutat rá, hogy egy működő párt vége egyáltalán nem nyereséget, hanem veszteséget jelentene az ellenzék szempontjából: komoly szervezeti és erőforrásbeli veszteséget.
Sneider Tamás: Megtaláljuk az ellenállás módját | Magyar Hang
Orbán Viktor most emberére talált – ezt üzente a Jobbik elnöke a kormányfőnek.
Rámutat továbbá arra is, hogy a pártok léte nemcsak pamutbojt Orbán Viktor papucsának orrán, hanem jóval több annál. Az ellenzéki pártok igenis fenyegetést jelentenek a Fideszre nézve, és az ennek megfelelően is viszonyul hozzájuk – mi más magyarázná a Jobbik módszeres szétverésére tett kormányzati kísérleteket, akár ennek részeként értelmezzük az ÁSZ-büntetést, akár nem?
A számvevőszék által előidézett helyzet egyetlen előnye, hogy hozzájárulhat azoknak a pártellenes érzelmeknek a csillapításához, amelyek kialakításában az ellenzéki nyilvánosság számos szereplője vett részt akarva-akaratlanul a választás után.
A „forró december” eseményeihez hasonlóan a Jobbik megszűnésének lehetősége is segíthet felismerni: lehet, hogy az ellenzéki pártok önmagukban nem elegendőek az Orbán-rendszer lebontásához, de nélkülük biztosan nem fog menni.
Ezért fontos, hogy a kormánykritikus választók ne ellenségesen, hanem támogatólag viszonyuljanak hozzájuk. Az persze már további dilemmát jelent, miben is álljon ez a támogatás.
Ellenállás: marketing és valóság | Magyar Hang
Az O1G-szlogen, a cicitapaszos lány és Nagy Blanka: érezhető, hogy ezek bármelyike önmagában többet árt a kétharmadnak, mint a politikai marketing-kreatívok bármelyik vérszegény húzása.
A Jobbik esete arra is rámutat, hogy az ellenzéki pártoknak egyre inkább anyagi támogatásra lehet szükségük ahhoz, hogy eredményesen kampányolhassanak, sőt egyáltalán fennmaradhassanak. Ez persze nem teljesen újszerű gondolat. A választók már tanulják egy ideje, hogy az ellenzéki politika Magyarországon költséges dolog: a 2018-as kampány idején sokan adakoztak a kormánykritikus mozgalmaknak, a választás után pedig a kormánytól független sajtótermékeknek (e sorokat én is egy, kizárólag az olvasói által fenntartott lapban írom). Az állampolgárok anyagi terhelhetősége azonban nem végtelen, s a pártok efféle támogatása végképp aszimmetrikus helyzetet eredményezne: míg egy kormánypárti szavazónak semmiféle többletterhet nem kell vállalnia választott pártja kedvéért, addig egy ellenzéki szavazó egyszerre finanszírozná adóforintjaival a Fidesz, önkéntes felajánlásaival pedig valamelyik ellenzéki párt kampányát, esetleg működését.
Ma még senki sem tudja, mi oldhatná fel ezt a dilemmát. Az viszont biztos, hogy a pártoknak már az is segítséget jelentene, ha a nyilvánosságban sikerülne végre lezárni a létjogosultságukról folytatott, teljesen meddő vitát.
A Fidesz és az ellenzék: támogat, tűr, kicsinál | Magyar Hang
A Mi Hazánk Mozgalom a Fidesz kétharmados parlamenti többségének külső védvonala.
Persze tudjuk, hogy hamarosan egy újabb, hasonlóan termékeny polémia nyílik meg arról, vajon szabad-e visszatérniük az ellenzéki pártoknak a parlamentbe. Ennek a lezárásához valószínűleg megint csak a kormányoldaltól várhatunk segítséget, amikor majd – például a Századvég ez ügyben nemrég megfogalmazott iránymutatása alapján – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva korlátozni fogja a képviselők jogosultságait. Akkor megint nyilvánvalóvá lesz, hogy a Fidesz mennyivel komolyabban veszi az ellenzéket, mint a saját véleményformálói.
A szerző publicista, az Ellensúly folyóirat felelős szerkesztője
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
