Harminc évvel az 1989–90-es rendszerváltást, a demokrácia hazai meghonosítását előkészítő politikai mozgalmak, pártok színre lépése után új, rendszerváltó mozgalom létrehozását kezdeményezzük.
Politikai mozgalomét az Orbán-rendszer felszámolásáért. A magyar politikai nemzet és a magyar demokrácia újjáépítéséért.
A demokratikus nyilvánosság, parlament, kormány, önkormányzati rendszer és a független nemzeti intézmények újraalapozásáért. A civil társadalom újraélesztéséért. A demokratikus politikai kultúra újrateremtéséért.
Élő közvetítés a Mozgalom hivatalos indulásáról
null
Az egyéni és közszabadság megőrzését garantáló új, alkotmányos jogállamért. Amely a 2010 előttivel ellentétben képes lesz megvédeni magát a megsemmisítésére törő erőkkel szemben. Mert már rendelkezik az ehhez szükséges intézményi és eljárásjogi garanciákkal és már bizton számíthat az alkotmányos jogállamot a sajátjának tekintő erős politikai közösség támogatására is.
Megszabadulni az új önkényuralomtól
Ha azt mondja a kedves olvasó, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, igaza van. De kisebbel kezdeni nem érdemes. Az elmúlt hat-hét év ellenzéki válaszkísérleteinek ez a legfontosabb tanulsága.
Harminc évvel ezelőtt a magát szocialista demokráciának nevező puha diktatúrától, a Kádár-rendszertől akartunk megszabadulni. Egy olyan rendszertől, amelyben az egyeduralkodó állampárt nyíltan és öntudatosan birtokolta a politikai, gazdasági és médiahatalom teljességét.
Ma a magát illiberálisnak nevező „demokrácia” hazai változatától, az Orbán-rendszertől akarunk megszabadulni. Amely valójában leplezetten, őszintétlenül épített új önkényuralom.
„Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet" | Magyar Hang
A Fideszben nincs helye a méltányosságnak, a miniszterelnök pedig akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, visszavonulni azonban biztosan nem fog. Interjú Török Gáborral.
Bár külsőleg Magyarország mindmáig nyugati típusú, vagyis liberális demokráciának látszik, valójában azonban már inkább demokratikus kulisszával leplezett autokrácia. Formálisan ugyan még alkotmányos jogállam, ténylegesen azonban inkább már úgynevezett hibrid rendszer, fél úton a demokrácia és a diktatúra között. Vagy egy másik ismertté vált meghatározással, „irányított demokrácia”, ahol bár formálisan még léteznek és működnek a hatalommegosztás intézményei, a fékek és ellensúlyok, a hivatásuk betöltésére azonban igazában már képtelenek, mert a személyi függőségek láncolata által mind alá vannak vetve a miniszterelnök, Orbán Viktor akaratának. Aki a kormányzó párt és az államigazgatás mellett mára az úgynevezett független nemzeti intézményeket és a közszolgálatin túl a kereskedelmi média túlnyomó részét is az uralma alá hajtotta. Vagyis valójában csaknem hiánytalanul a személyes szuverenitásának forrásává alakította a népszuverenitás intézményeinek erejét. És ha nem lenne ez a szó meggyalázása, azt mondhatnánk, hogy ma lényegében egy személyben testesíti meg a népszuverenitást.
Léteznek ugyan nálunk ellenzéki pártok, létezik szabad sajtó, megrendezik a soros választásokat, a tisztességes politikai verseny és választás feltételeivel azonban a rendszer már nem rendelkezik.
Ezért az Orbán-rendszer politikai ellenfeleinek kevés csak kormányváltásban gondolkodniuk. Az igazi kihívás, az igazi feladat a rendszerváltás.
Ma az ellenzéki pártok önálló tevékenysége is csak ennek szolgálatában nyerhet értelmet.
Európai Magyarországot
Mi, a Mindenki Magyarországa Mozgalom kezdeményezői ma is osztjuk a ’89–90-es rendszerváltók nemzedékének eszményeit az európai Magyarországról. A szabadelvű demokráciáról és a szociális piacgazdaságról. Az egyéni és közszabadságról, a vállalkozás szabadságáról, a sajtó és a tájékozódás szabadságáról, a jogállamról, a parlamentáris kormányzásról. A nyugati felzárkózásról. A széles középrétegeket teremtő polgárosodásról. Az emberhez méltó élet feltételeit a hátrányos helyzetűek és a társadalom elesettjei számára is biztosító kötelező szolidaritásról.
Nekünk is meggyőződésünk, hogy a II. világháború után kialakult nyugati típusú, az egyéni emberi és polgári jogokon és a hatalommegosztáson alapuló, vagyis liberális demokrácia az emberi szabadságküzdelmek csúcsteljesítménye. Az eddig létrehozott politikai rendszerek közül ez a legalkalmasabb az emberi méltóság elismerésére, az egyéni és közösségi szabadság garantálására és az ember természetes biztonságigényének kielégítésére. Ez a legalkalmasabb a közjót érvényesítő kormányzásra.
Megtartotta első ülését Márki-Zayék mozgalma: itt vannak a résztvevők | Magyar Hang
„Nem az fontos, hogy ki melyik oldalról jön, hanem az, hogy mindannyian egy becsületes, tisztességes Magyarországot akarunk” – írják.
A magyar társadalom túlnyomó többségével egyetértve mi is elégedetlenek voltunk azonban a hazai liberális demokrácia első két évtizedének teljesítményével.
Az igazságtalanságaival, az igazolhatatlan egyenlőtlenségeivel, a részvétlenségével. A szolidaritás hiányával. A korrupciójával. Társadalmi elitcsoportjai elmélyülő szellemi hidegháborújával. A közjót szolgáló együttműködésre való képtelenségükkel. Az emberi, anyagi és természeti erőforrásainkkal való pazarlással. A jobb lehetőségeink elmulasztásával.
2010-ben ez az elégedetlenség hozta meg a rendszerkritikus Fidesz–KDNP-nek a kétharmados többséget, és ez segített be a parlamentbe még két új rendszerbíráló pártot, a Jobbikot és az LMP-t.
Illegitim rendszer, felszámolt demokrácia
A győzelem után megalakított Orbán-kormány azonban nem a liberális demokrácia rendszerének kiigazítására, fogyatékosságainak és mulasztásainak orvoslására, az előző kormányok hibáinak és vétkeinek jóvátételére, a közjót szolgáló kormányzati teljesítmény javítására használta fel a mandátumát, amire kellő felhatalmazást szerzett a kétharmados választási győzelemmel, hanem az előző két évtizedben elgyengült, kiüresedett, korrumpálódott, hitelét vesztett demokratikus intézmény- és eljárásrendszer felszámolására, a hatalommegosztás formálissá alakítására. A kormányzati hatalom végletes centralizálására és ellenőrzésének ellehetetlenítésére. A társadalmi autonómiák meggyengítésére. A gazdasági és a médiahatalomnak a kormányzó elitet szolgáló önkényes újraosztására. A választási rendszer kormánypártoknak kedvező megváltoztatására. És az alkotmányos rendszer egyoldalú, önkényes átalakítására, az úgynevezett alaptörvény elfogadtatására. A mindenkori ellenzék lehetőségeinek korlátozása, a kormányzati hatalom monopolizálása érdekében.
Vagyis egy új politikai rendszer, az illiberális, az „irányított demokrácia” rendszerének felépítésére. Amire az Orbán-kormánynak és a mögötte álló Fidesz–KDNP-nek sem morális, sem politikai, sem alkotmányos felhatalmazása nem volt. Mert nem is lehetett. Hiszen ha már a választás előtt meghirdették volna, amit azóta véghez vittek, vezetőik ellen a közhatalom kizárólagos birtoklására irányuló, nyilvánvalóvá vált – a korábbi alkotmány és az alaptörvény C) cikk (2) bekezdése által egyaránt tiltott, ezért – alkotmányellenes törekvésük miatt már az előző kormány idején eljárást kellett volna indítani. És az orbáni pártszövetség a 2010-es választáson el sem indulhatott volna.
Jelentés a kis szigetekről - Török Gábornak | Magyar Hang
A nyertes oldalon csak az új pártoligarchiát találjuk, és hűbéreseit. A vesztesek csoportja egyre népesebb.
Épp ezért a 2010 után elkezdett szabadságkorlátozó folyamat és az eredményeként 2013 márciusáig, az alaptörvény negyedik módosításával bezárólag felépített, de mindmáig tovább csinosítgatott Orbán-rendszer az alkotmányos jogállam, a szabadságtisztelő demokrácia hívei számára eleve illegitim, elismerésre méltatlan és elfogadhatatlan.
Az orbáni autokrácia rendszere nem azért jöhetett létre, mert a megalkotóinak lett volna alkotmányos joguk és felhatalmazásuk a létrehozására, és nem azért áll fenn, mert szilárd alkotmányos alapokra építették. Hanem csupán azért, mert a Fidesz–KDNP-nek a közhatalom kizárólagos birtoklására irányuló alkotmányellenes törekvése ellen az elgyengült, korrumpálódott, hitelét vesztett liberális demokráciánk alkotmányvédő intézményei és politikai szereplői, az Alkotmánybíróság, a kormánytól független sajtó és az alkotmányhű civil társadalom, benne a megosztott ellenzékkel, nem voltak képesek idejekorán és kellő erővel fellépni.
A mai miniszterelnök nehezen nézhetne a 2006-os Orbán Viktor szemébe | Magyar Hang
A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát, és megfoszt a döntés szabadságától – mondta 12 éve.
Mert előbb fel sem fogták, hogy valójában mi történik velünk, és a közjogi átalakítások okozta pusztításban képtelenek voltak felismerni a közös veszteségüket, utóbb pedig már késő volt.
Vagyis Vörös Imre egykori alkotmánybíró találó szavával: 2010 után Magyarországon valójában államcsíny történt. A kétharmados többség a törvényhozói és alkotmányozói jogával visszaélve alkotmánysértő törvények és alkotmánymódosítások összefüggő sorozatával felszámolta a magyar alkotmányos demokráciát, a magyar alkotmányos jogállamot.
Mindezért a rendszer megbuktatásáért folytatandó küzdelem sikerének alapfeltétele annak a széles körű tudatosítása, hogy Orbán Viktor demokráciának álcázott egyeduralmi rendszere alkotmányos alapok, alkotmányos felhatalmazás nélküli rendszer. Amely ellen a mai alaptörvény 2010 előtti alkotmányunkból lényegében változatlanul átvett C) cikk (2) bekezdése értelmében is: „mindenki jogosult és köteles fellépni”.
Veszélyben az értékeink
És mivel ma már nem csupán a kizárólagos hatalom birtoklására irányuló törekvéssel állunk szemben, hanem befejezett ténnyel, e törekvés folyamán kivitelezett államcsíny következményével: a felszámolt liberális demokrácia helyett létrehozott új önkényuralmi rendszerrel, amely garantálja a közhatalom képviselőinek a hatalom kizárólagos birtoklását, ezért már nem csupán törvényes úton, hanem az erőszakot leszámítva minden rendelkezésünkre álló úton és módon jogunk és kötelességünk fellépni ellene.
Ha 2013 márciusáig vitatható volt is, hogy még csupán a kizárólagos hatalom birtoklására való törekvéssel van-e dolgunk vagy már befejezett ténnyel, az alaptörvény negyedik módosítása lezárta a vitát, hiszen az alaptörvény és módosításai tartalmi alkotmánybírósági felülvizsgálatának tilalmával és ennek alkotmánybírósági tudomásulvételével az elméleti lehetősége is megszűnt annak, hogy ha az Alkotmánybíróság netán valami csoda folytán valamikor mégis hajlandó lenne azonosítani ezt az alkotmányellenes „törekvést”, illetve ennek rendszerré érett eredményét, útját állhassa a „törekvésnek”, illetve elkezdhesse a rendszer visszabontását.
A Fidesz és az ellenzék: támogat, tűr, kicsinál | Magyar Hang
A Mi Hazánk Mozgalom a Fidesz kétharmados parlamenti többségének külső védvonala.
De menjünk tovább, mert korántsem mellesleg nem csupán azt állíthatjuk, hogy az új rendszernek nincs sem politikai, sem morális, sem alkotmányos legitimitása.
Hanem azt is, hogy az alkotmányos jogállam, a liberális demokrácia felszámolását és Orbán Viktor demokráciának álcázott önkényuralmát a kormányai közjót szolgáló materiális teljesítménye sem igazolhatja.
A nemzeti érdekekre hivatkozó, és magára a kereszténydemokrácia címkéjét is felragasztó Orbán-rendszer ahelyett, hogy a szubszidiaritás szellemében a saját magukért és közösségeikért felelősséget vállalni képes polgárokban és autonóm közösségeikben látná a nemzet erejét, és a globális kihívásokra is válaszolni képes, erősítendő európai integrációban az államunk és nemzetünk biztonságának lehetséges garanciáit, egyre inkább a keleti zsarnokságok társadalomszervezési logikájához igazodik.
Orbán Viktor megdönthetetlen uralma - mítosz és valóság | Magyar Hang
Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.
Az esztelen hatalomösszpontosítás és állami centralizáció megszállottjaként sorban tapossa el, számolja fel, üresíti ki a társadalmi autonómiákat, a lokális, szakmai, érdekképviseleti önkormányzás intézményeit. És apasztja el azt a társadalmi önszervező képességet és cselekvő erőt, amely bennük megnyilvánult.
És válik ugyanakkor egyre nyilvánvalóbban a keleti autokráciák, elsősorban a putyini Oroszország érdekképviselőjévé az európai politika színpadán és az egyik jeles kerékkötőjévé annak, hogy az Európai Unió idejekorán hatékony válaszokat adhasson a globális kihívásokra. Vagyis a rendszer és névadója vitathatatlanul a nemzeti érdekeinkkel ellentétes politikát folytat. Amely közvetlen anyagi érdekeinket is veszélyezteti.
A korábbiaknál is nyilvánvalóbb, hogy nőtt a lemaradásunk a régiós társainkhoz képest is. Távolabb került tőlünk a fejlett Nyugathoz való felzárkózás esélye. Jobb lehetőségeinket a társadalmi jól-lét növelésére, az oktatásügy, az egészségügy és a környezetügy leértékelésének, háttérbe szorításának következtében ismét elmulasztottuk. Az emberi tőkébe való beruházás elégtelensége folytán a korábbiaknál is látványosabban éljük fel a jövőnket.
„Sokkal több segélyt kapnak a gazdagok" | Magyar Hang
Egyáltalán nem igaz, hogy megszűnt volna a gyermekéhezés, mint ahogyan azt a kormány mondja – mondta a Magyar Hangnak Bass László szegénységkutató. A teljes interjú.
Még nagyobbak és szembeötlőbbek lettek a társadalmi igazságtalanságok. Még szemérmetlenebb a hatalmon lévő elit gátlástalansága és fennhéjázása. Még arcpirítóbb és végzetesebb következményű a részvétlenség és a szolidaritás hiánya. Amit korábban szégyenletes korrupcióként ítéltünk el, az ma központilag vezényelt folyamat, kormányzati politika. Az államigazgatás, az úgynevezett független nemzeti intézmények és a közszolgálati média politikai vezérkarát közszolgálati ethosz helyett klánszolgálati ethosz jellemzi. És mivel ordítóan híján van az igazságosságnak, Szent Ágoston szellemében nyugodtan kijelenthetjük, hogy az államunkat mi sem különbözteti meg egy rablóbandától.
Még igazolhatatlanabbak és felháborítóbbak lettek az egyenlőtlenségek. Még szétszakadozottabb a társadalom. Kiterjedtebb és elmélyültebb a szegénység és a szegregáció. Még csekélyebb a társadalmi felemelkedés lehetősége, még kasztosodottabbá vált Magyarország. Még jellemzőbb az emberi, anyagi és természeti erőforrásainkkal való pazarló gazdálkodás.
Szeretjük a hazánkat, és felelősséget érzünk érte
A kormánypárti és az ellenzéki Magyarország közötti árok még mélyebb lett. A közjó érdekében való együttműködésünk még esélytelenebb. A remény a közös nyelvre haloványabb, az esély a közös politikai nemzet újrateremtésére távolibb, mint bármikor a mögöttünk hagyott három évtizedben.
A 2010 után felépült Orbán-rendszer tehát összességében ahelyett, hogy javított volna a hazánk helyzetén, sokat rontott rajta. Ezért minden okunk megvan rá, hogy mielőbb megszabaduljunk tőle.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ha alkotmányos kötelességünktől vezetve és alkotmányos jogunkkal élve, az egykor már kivívott jogaink és szabadságunk visszaszerzése érdekében, a ránk kényszerített önkényuralom alkotmányos jogkövetkezményeként fellépünk ellene, egy foszladozó demokratikus paravánnal álcázott, morálisan, politikailag és alkotmányosan illegitim önkényuralmi rendszer és kormány ellen lépünk fel.
Pártatlanul, párttalanul | Magyar Hang
Az ellenzéki pártok igenis fenyegetést jelentenek a Fideszre nézve, és az ennek megfelelően is viszonyul hozzájuk – mi más magyarázná a Jobbik módszeres szétverésére tett kormányzati kísérleteket.
Amelynek ma is csak legfeljebb a szűk fél országra terjed ki a társadalmi legitimitása, és ezt sem a magyar nemzet érdekeinek eminens szolgálatának köszönheti, hanem a haszonélvezők szűk körének elvakult támogatásán túl a kevés méltányolható eredményét megfejelő nagyipari félrevezetésnek és megtévesztésnek. A közpénzből finanszírozott köz- és magánmédia, kormány- és álcivil propaganda folyton ugató katyusáinak, amelyek nyolc éve ontják éjjel és nappal a hazugságaikat. Hamisítják meg a valóságot és vezetik félre az agymosó gépezetnek leginkább kiszolgáltatott társadalmi rétegeket.
És köszönheti persze a kellően vonzó politikai alternatíva hiányának.
Márki-Zay Péter: A nyilvánosság a Fidesz hatalmának a kulcsa | Magyar Hang
Életképes ellenzéki ernyőszervezetet kell létrehozni, ebben hisz Hódmezővásárhely polgárestere. Interjúnk a 0. számból.
A demokraták együttműködésének parancsát értő ellenzéki többség szószólóiként épp ezért kezdeményezünk új politikai mozgalmat. Mindenekelőtt egy új közös nyelv megteremtéséért. Amelynek a szavait jobboldali, baloldali és centrista demokraták egyaránt értik.
Mozgalmat a magyar demokratikus politikai közösség, a magyar politikai nemzet újjáélesztéséért. A közös rendszerváltó nemzeti minimum programjának megfogalmazásáért.
És az új rendszerváltó hivatás beteljesítésére alkalmas politikai szövetség megszervezéséért.
Nem azért, mert mi vagyunk a többség. Bár csakugyan mi vagyunk, akik nem a Fidesz–KDNP-re szavaztunk 2018 tavaszán. Hanem egyszerűen csak azért, mert szeretjük a hazánkat, és felelősséget érzünk érte.
És mert a mi eszményi demokráciánkban a haza nemcsak hogy ellenzékben nem lehet, de kormányon sem. Vagy talán ugyanezt szebben fogalmazva: a haza, épp azért, mert a politikai nemzet közös hazája, egyszerre lehet mindig kormányon is és ellenzékben is.
Ilyen országot, ilyen köztársaságot szeretnénk.
A szerző közíró, gazdálkodó, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító tagja, volt országgyűlési képviselő, Orbán Viktor (1993–2002) és az LMP (2010–2013) volt politikai tanácsadója.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
