Hétfőn, 71 éves korában elhunyt a magyar közéleti televíziózás legnagyobb alakja. Baló György életútján, elismeréseinek listáján végigtekintve elmondhatjuk, hogy mozgalmas, sokszínű, teljes szakmai pályát zárt le az év elején, amikor – sokan reméltük, csak átmenetileg – elbúcsúzott az RTL Klubon futó műsora vezetésétől. Mégis hiányérzetünk lehet az életútra gondolva: Baló Györgynek minden képessége és erénye megvolt ahhoz, hogy a rendszerváltozás után egy valódi közszolgálati intézmény vezetőjeként tevékenykedjen évtizedekig. Egy olyan televízió élén, amelynek működését a BBC oly sokat emlegetett normái uralják, s amely helyt áll a kereskedelmi csatornák belépésével kibontakozott piaci versenyben is.
Baló György lenyűgöző műveltsége, felkészültsége, kíváncsisága természetesen leginkább a közéleti szereplőkkel folytatott interjúiban nyilvánult meg, amikor riporterként tényekkel szembesített, kutakodó tekintettel ellentmondásokat firtatott. Vagyis a nyilvánosság „felkent” képviselőjeként uralta a beszélgetést; nem intellektuális erőfitogtatás volt ez, nem is szerepzavar. Ellenkezőleg: a szerepek – a politikusé, a közszereplőé, az újságíróé – pontos ismerete.
Miért beteg a magyar sajtó? | Magyar Hang
Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.
Karrierjének első szakasza annak bizonyítéka, hogy a hanyatló Kádár-rendszer nyilvánosságában már nem csak a kontraszelekció működött. A rendszerváltás egyik arca lett, az első szabad választás televíziós levezénylője, bizonyos értelemben ez a csúcs, ami azonban az áttörhetetlen üvegplafont is a feje fölé rajzolta. Baló György igazi közéleti újságíró volt, ami bizony azt is jelenti, hogy gondolt is valamit a világról. S talán úgy hitte, hogy a káprázatos felkészültség, a tárgyszerűség tolerálhatóvá teszi az átalakulás éveiben nem különösebben palástolt világnézeti elfogultságot, liberális értékrendet.
A felizzó médiaháborúban, a szekértáborok csataterévé vált közéletben az újságíró szükségképpen nem csupán a közvetítője, hanem a szereplője is lett az eseményeknek. Így esélye sem volt arra, hogy ekkor, majd később, az ezredforduló után a köztelevízió konszenzussal kijelölt irányítója legyen. De legalább 2000-ben a kereskedelmi televíziózás felé tett rövidebb kitérő után – amelyet ugyanúgy a piszkos politikai alkuk térítettek el – visszatérhetett a szakmai bölcsőhöz, a közszolgálatiságot akkor még nyomokban tartalmazó MTV-hez, ahol egészen 2012-ig dolgozott. Első ciklusa alatt több interjút is készített a jelenlegi miniszterelnökkel; szellemi párviadalaik olyan élményt jelentettek, amelyhez hasonlóban nagyon régen nem volt már része magyar tévénézőnek.
A Fidesz-média Omertája | Magyar Hang
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett.
Csekély számú személyes élményem helyett inkább egy személytelent idéznék fel búcsúzásként Baló Györgyről. Gimnazistaként nagy élvezettel forgattam a Tények könyve sorozatát, amelyet Lipovecz Ivánnal közösen szerkesztettek. Fontos kapaszkodó volt két rendszer fordulóján; valahogy úgy éreztem, ami nincs benne ezekben a vaskos kötetekben, az nincs is. Baló György itt volt otthon, a tényekkel leírható, alapos kíváncsisággal megismerhető világban. Elfogultságai sohasem csábították a tényeken túli világ ösvényeire. Jó lenne hinni, hogy halálával nem egy letűnt világ egyik utolsó hőse távozott.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/12. számában jelent meg, 2019. március 22-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/12. számban? Itt megnézheti!
