Kezdőlap Publicisztika Menni vagy ne...

Menni vagy nem menni? Ez már nem kérdés

Shakespeare nyüszítve fogná a fejét, és képtelen lenne eldönteni, hogy az, amit „brexitagónia” címén ma a londoni törvényhozásban látna, tragikomédia vagy netán királydráma. A helyzet ugyanis az, hogy az uniós brit kilépő címén előadott parlamenti szeánszokhoz képest egy Benny Hill Show vagy Johnny English maga a karót nyelt realizmus. Sajnos, bárhogy csűrik-csavarják a dolgokat, bárhogy próbálják az utolsó utáni pillanatból visszapréselni magukat, ez a komp már elindult Dover irányába: a brit választók 2016 júniusában szavaztak, és többségük bizony arra, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Nem Anglia, teljes Nagy-Britannia.

HIRDETÉS

A brexit egészen elképesztő pofon, talán a második világháború vége óta, az 1956-os magyar forradalom eltiprása és a berlini fal 1961-es, villámgyors felhúzása meg a délszláv háborúk után az európai politika egyik legszomorúbb pillanata. Valódi hátraarc. Ráadásul látszólag teljesen értelmetlenül. De akkor is a demokrácia szülte, az eredmény legális népszavazás eredménye. Még akkor is, ha egyre inkább úgy tűnhet, sokakat megvezettek – lásd a Brexit: Háborúban mindent szabad című friss filmet. A brit politika, amelynek felelőssége vitathatatlan, egyre kevésbé meri vállalni a döntés ódiumát.

Nos, bármennyire is fáj, Nagy-Britanniának ki kell lépnie az unióból. Még a rutinosabb, külpolitikával foglalkozó újságírók is arra számítottak 2016-ban, hogy hasonló lesz a helyzet a két évvel korábbi, 2014-es skót függetlenségi referendumhoz. Ahol végig az elszakadással sokkoltattak, aztán a végén maradt minden a régiben. A brexitnél azonban tényleg borult a „papírforma”. Külön pikáns, hogy egyetlen olyan brittel sem találkoztam, aki a kilépésre szavazott volna, bárkit kérdeztem a brexitről, egyöntetűen elítélően nyilatkozott róla. De bármennyire is okoz kismillió problémát az egyetemi lehetőségektől kezdve a mostanra kiizzadt uniós munkavállalásig, nem lehet visszakozni.

Brexit: újabb határidőkről döntött az EU-csúcs | Magyar Hang

Továbbra is nyitott kérdés, hogy rendezett, vagy rendezetlen körülmények között lép-e ki az unióból az Egyesült Királyság.

A demokrácia nem arról szól, hogy addig szavaztatjuk a választókat, amíg olyan eredmény nem születik, amilyet mi akarunk. Jelen esetben azért, hogy másodjára már biztos a maradásra szavazzanak a britek. Azt hiszem, senki nem kér egy újabb Írországból, ahol kétszer vitték az urnák elé az embereket, csak hogy fogadják már el az EU alapegyezményét, a lisszaboni szerződést. A demokrácia nem arról szól, hogy mindaz, ami nekünk jó, az maradjon, a kellemetlen és macerás dolgokat meg vigyétek, mert nincs kedvünk izzadni miattuk. Hiába érzünk együtt a maradáspártiakkal, a jövőjüket féltő fiatalokkal, hiába súgja minden egyes porcikánk, hogy az egész a józan ész ellen irányul, március 29-én mindenképp meg kellene történnie.

Az uniós vezetők, bármennyire is tűnnek kőszívűnek, ezúttal helyesen cselekszenek. Ennyi és ne tovább. Nincs újabb alku. Nincs további tárgyalás. Nincs halasztás. A brit politikának pedig vállalnia kell a felelősséget. Ez a minimum.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/12. számában jelent meg, 2019. március 22-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/12. Magyar Hangban? Itt megnézheti

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
Balogh Roland
Balogh Roland
1980-ban született újságíró, a Magyar Hang alapító munkatársa, valamint a magyar zenekarokkal foglalkozó Ígéretes titánok blog alapító főszerkesztője. Korábban, 2008-tól tíz éven át a megszűnéséig a Magyar Nemzet újságírója, szerkesztője, nyolc évig a külpolitikai-, majd a kultúra rovat munkatársa. Érdeklődési témakörei: régészet, Kelet-Európa történelme, kiberbiztonság, csúcstechnológiai trendek és underground zene.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

25,643lájkolóTetszik
1,792követőKövetés
14,464feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Szellemét a tűz nem égeté meg – Magyar Hang-ajánló

Látogatás 2019 roma hősénél és a keleméri bárányfarmon, interjú Ragályi Elemérrel, Böjte Csabával és Versegi Beáta coach-szerzetesnővel. Csütörtöktől itt a friss Magyar Hang!

Kiemelt cikkek

Tejfogak

Amikor gyerek voltam, tehenek bőgtek, földutak kanyarogtak, meg poros téglarakások álltak a város szélein. Azoknak lehetett búcsúzóul viszlátot inteni.

Nagyböjti edzésterv

Ünneprontás