Soha nem fogom a nevét kiejteni a számon – szögezte le Jacinda Ardern új-zélandi kormányfő azok után, hogy egy szélsőjobboldali terrorista március 15-én ötven embert mészárolt le két christchurchi mecsetben. Az elkövető nevét persze ismerhetjük: a 28 éves ausztrál Brenton Tarrantról még magyar vonatkozású információk is napvilágot láttak. A merénylet előtt közzétett manifesztumában muszlim inváziótól tartó férfi tavaly Magyarországon is járt, igaz, a Terrorelhárítási Központ szerint csak átutazott, és nem vette fel a kapcsolatot senkivel. A terrorista fegyverén feltüntette Szilágyi Mihály és Hunyadi János nevét, feltehetőleg a törökök elleni harcról megemlékezve. Történelmi érdeklődése persze főképp addig terjedt, amíg az iszlám elleni keresztes hadjáratról fantáziálhatott. A férfi állítólag még a 2011-es norvég mészárlást elkövető Anders Breivikkel is felvette a kapcsolatot, aki „áldását adta” a merényletre. (Mindez az eddig is túlságosan erőtlennek bizonyuló norvég igazságszolgáltatási rendszerről vet fel újabb kérdéseket.)
A nemzetbiztonsági bizottság is foglalkozik az új-zélandi terrortámadással | Magyar Hang
A szélsőjobboldali ausztrál férfi ugyanis hazánkban is járt.
Az új-zélandi miniszterelnök megjegyzése innen nézve válik még érthetőbbé. „Számos dolgot szeretett volna elérni a terrorcselekménnyel, és az egyik ilyen a hírnév volt. Ezért sem fogjátok soha hallani, hogy a nevét kiejteném. Egy terrorista, egy bűnöző, egy szélsőséges ember. De számomra ő névtelen lesz” – szögezte le Ardern. És valóban. A 16 éves Asta Dahl, a 15 éves Birgitte Smetbak vagy a 17 éves Sondre Dale neve mond nekünk valamit? Egyikük tehetséges politikuspalánta, másik szép hangú énekeslány, a jövő reményei – voltak, amíg 2011-ben egy norvég neonáci úgy nem döntött, hogy Utoya szigetén elveszi az életüket. Utóbbi nevét jól ismerjük, azóta is életünk része, és hetente értesülünk róla, hogy épp beiratkozott egyetemre, vagy túl hidegnek tartja a börtönben kapott kávéját. Szerencsére akadnak olyan filmek is, mint Erik Poppe drámája, az Utoya, július 22., ahol az áldozatok kapnak arcot, nem a bíróságon kart lendítő merénylő.
Az ausztrál neonáci is csak arctalan tömeget látott, és hősnek tekintette magát, amiért céloz és lő. Például a 14 éves Sayyad Milne-re, akit már születésekor majdnem elvesztettek, de túlélte, és focista szeretett volna lenni. A 21 éves Talha Rashid már nősülni készült, míg a 40 éves Haroon Mehmood öt éve érkezett Pakisztánból, és biokémiából doktorált. Lilik Abdul Hamid a légi ellátás területén dolgozott mérnökként, de vezette az Indonéziai Diákok Szövetségét is. A 24 éves Ansi Alibava a férjével együtt volt a mecsetben, és egyébként agrotechnikusi mesterképzésre járt. Fiatalok és idősebbek tele reményekkel, szerető családtagokkal, hivatástudattal és felelősségvállalással. Végül mégis meg kellett halniuk, mert egy embertelen ideológiák fogságába került gyilkos útjába kerültek.
A francia filozófus, aki inspirálhatta az új-zélandi terroristát | Magyar Hang
A nagy felcserélés címmel tette közzé manifesztumát Brenton Tarrant. A gondolat fő terjesztője Renaud Camus, aki viszont visszautasítja, hogy hatással lett volna a merénylőre.
Ő nem fogja névről ismerni az áldozatait, semmit nem fog számára jelenteni az a sok színes élet, amit egymaga vett el – neki csak az volt a célja, hogy a manifesztumába foglalt gondolatait terjessze, s ezáltal egyesek gyűlöljék, míg más empátiahiányos, frusztrált kommentelők egyenesen éltessék őt. Éltessék azért, mert ki tudott kapcsolni magában minden emberit, arcok helyett csak célpontokat látva maga előtt. A merénylet kapcsán sok szó esik azokról az ideológiákról, amelyek őt is fűtötték, és amelyek a politikai életben is egyre látványosabban vannak jelen. Mégis talán azzal szolgáljuk a leginkább a jövőt, ha nem az efféle gyilkos eszmék kiötlőit tiszteljük meg folyamatos figyelmünkkel, hanem azokat, akiket az elkövetők nem voltak képesek meglátni. Legyenek ők bármilyen indítékú, bárhol elkövetett tömegmészárlás áldozatai.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/12. számában jelent meg, 2019. március 22-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/12. számban? Itt megnézheti!
