Februárban furmintot kell inni és furmintról kell írni, ez 2010 óta így van, akkor találták ki lelkes emberek ezt a furmintfebruáros dolgot. FF, akárcsak Ferenc Ferdinánd. Vagy a Franz Ferdinand, ami jön a Szigetre megint. A szokásos nagykóstolóra persze már nincs értelme felhívnom a figyelmet, ami volt, elmúlt, azt múlt csütörtökön megtartották szokás szerint. Az ilyenekre azért érdemes elmenni, még ha laikus szemmel drágának tűnnek is, mert néhány ezresért tényleg mindent meg lehet kóstolni, ami létezik aktuálisan. Márpedig furmintból tényleg annyi van már, mint égen a csillag, és hemzsegnek köztük a minden vitán felül csodálatos borok. Aki nem hiszi, járjon utána, mivel idén már nem tud, ezért jövőre.
Addig is lehetséges furmintivást foganatosítani a dolgos hétköznapokban is. Itt máris szembesülünk egy ellentmondással. A furmintról általában és konkrétan sem nagyon mondhatjuk azt, hogy a hétköznapok itala lenne. A jó furmint nem olcsó mulatság. De mondjanak nekem valamit, ami fillérekbe kerül, és mégis megéri a pénzét. A minőségért fizetni kell, nincs mit tenni, így van összerakva ez a bolond, bolond, bolond, bolond világ.
Háromból három | Magyar Hang
2018-ban kivágták a rezet a véletlenszerűen vásárolt vörös újborok is, nem csak a hagyományosan megbízhatóbb fehérek.
Szepsy Istvánra és a műveire sokszorosan igaz, amit imént állítottam. Őróla bizonyára azok is hallottak már, akik nem mozognak otthonosan ebben a szubkultúrában. A mádi borász etalonná, intézménnyé, tekintéllyé, egyfajta atyaúristenné avanzsált az elmúlt három évtizedben. Sok száz újságcikkben, riportban, filmben örökítették meg nevét és munkásságát, az sem lepne meg, ha verseket is írtak volna hozzá, vagy ha szimfonikus költeményekbe is belefoglalták volna nemesbnél nemesb szavait. Holott semmi sem áll tőle távolabb, mint hogy saját szobrait építgesse. Egyszerűen csak szeret és tud finom borokat készíteni, és érzékenyen, okosan mesélni róluk és mindenről.
Mindazonáltal a kőfaragók és a baletttáncosok áhítatos-alázatos rajongása ellenére maga Szepsy soha nem hivalkodott önnön zsenialitásával. Nem véletlenül adtam legutóbbi Szepsy-szövegemnek Az útkereső messiás címet, és fogalmaztam ilyenformán: „Amit az elmúlt néhány évtizedben a mádi borász csinált, az korántsem egyvonalú diadalmenet volt. Nem is hősköltemény. Hanem mindenekelőtt útkeresés. Én például nem ismerek mást, aki hasonló könnyedséggel, őszinteséggel, minden vacakolástól mentesen merne efféléket mondani: abban tévedtünk; akkor még nem láttuk pontosan; ilyesmi abban az időben még nem foglalkoztatott engem; azok a borok nem sikerültek jól.”
Ennek tükrében és a könyvtárnyi szakirodalom árnyékában lehet-e még bármi érdemlegeset és újszerűt elővezetni egy Szepsyről a furmintfebruár árnyékában? Arra jutottam a minap, hogy lehet. Állt a szekrényemben – igen, szekrény, borhűtőm nincs – egy 2015-ös Szepsy-birtokfurmint. Közel két évet töltött nem éppen ideális körülmények között, télen-nyáron húsz fok fölött, elbújva a sarokban. Néhány hete kibontottam őt egy alkalom alkalmából. Délcegen viselkedett, ám különböző okokból nem fogyott el a fele sem. Egy héttel később újfent megvizsgáltam. Az oxidáció és a hanyatlás leghalványabb jeleit sem mutatta. Vagányabb volt, mint annak előtte.
Borharmónium | Magyar Hang
Aki nem érti, miként szép egy bor, kóstolja meg üstöllést Lelovits Tamás 2015-ös villányi syrah-ját, és személyes szótára máris gazdagabb lesz egy pompás kifejezéssel.
Még egy héttel később sem lankadt, annál is feljebb kapaszkodott, ahol korábban járt. Hibátlanul fiatal színnel, gazdagon gyümölcsös-ásványos illatokkal kedveskedett, határozott savakkal, erőteljes testtel, perfekt íztisztasággal. Negyedik évesen és bontás után hetekkel ilyet leginkább a legjobbak és legtermészethűbbek tudnak. 2015-ös nyilván már nincs, a következő évjáratok ütötték fel fejüket a piacon azóta. Valahogy kerítek hozzájuk forrásokat. De ha valaki meglepne egy palackjával valamely sátoros ünnepen, én állok elébe. Dolgos hétköznap sem akadály.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/7. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
