Valamikor régen tanultam: abból lehet százszázalékos biztonsággal tudni, hogy egy dal nép- vagy műdal, hogy a műdalban garantáltan van valami hülyeség. Figyeljük meg például azt, hogy felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, lerázza a meggyet, te meg, babám szedjed a rózsás kötényedbe. Ez minimum három ponton nem stimmel. Egyrészt a legény nem megy a fára, hanem mászik. Másrészt a meggyfa tetejére képtelenség felmenni, amennyiben nem kismadár az ember, mivel a magasabb régiókban vékonykák az ágak. Harmadrészt a meggyet nem lehet lerázni. Nem dió az, meg nem is szilva, hogy potyogjon a legény és a baba egyöntetű örömére.
Az egykori Dinamit együttes slágerei esetében persze fel sem merült, hogy népdalok lettek volna, a párhuzamvonás azért jutott eszembe, mert a Senki se szóljon hozzám című, témába vágó alkotásban a meggyeshez hasonló karakterű hülyeségeket találhatunk.
Kenni kell tovább | Magyar Hang
Kiderült, hogy a zsíron, a vajon, a margarinon és rajtunk (szelíd természetünknél fogva) kívül is rengeteg mindent lehet kenyérre kenni.
Annak mesélem el, aki nem emlékszik az érces orgánumú Vikidál Gyula nevével is fémjelzett zenekar munkásságára, hogy szegény Dinamitot titulálták szarkasztikus módon államilag dotált rocklázadónak a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveinek fordulóján. Kiváló muzsikusokból állt az együttes – egyik részük később Nagy Feróval a frontvonalban létrehozta a Bikini első verzióját, és megszülte minden idők egyik legmenőbb lemezét Hova lett… címmel –, ellenben ostobaságokról énekeltek, miközben megpróbáltak felülni a lázadozós-világmegváltós rockvonatra. Ez gyakorta torkollott nettó parodisztikumba. Az említett zeneszámhoz visszatérve, van benne egy ilyen rész: jó ez a zsíros kenyér, az anyám kente tegnap délután, az apám bort iszik, és mégis vizet prédikál.
Dinamit Senki se szóljon hozzám
Legendás rock zenekar
Nem képezheti vita tárgyát, hogy az, aki ezt megköltötte és leírta, életében nem evett zsíros kenyeret. Hiszen rajta kívül mindenki más tudja: a zsíros kenyér per definitionem frissen jó. Amit tegnap délután kent az anyám, az ehetetlen. Vagyis ehető természetesen, ha kopog a szemünk, de máskülönben nem.
Nagy Feró és a Bikini - Hova lett..... teljes album - HQ - 1983
A Hova lett... a Bikini együttes (vagy ahogy a zenekar utólag nevezte ezt a korszakot: az Ős-Bikini) bemutatkozó albuma, amely 1983-ban jelent meg. 1.Jó szelet kívánok (Fair Wind To You) 2.Maradj már!! (Come Off It!!) 3.Program 4.Ótyi, Tyótyi - Ping Pong 5.Nem leszek sohasem (I'll Never Be) 6.A Zenekar üzenete (Message From The Band) 7.Ki csinál szódát (Part I) (Whos Gonna Make Soda?)
A zsíros kenyér az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb étek lehetne, ha mindig jó lenne. Amihez először is friss kenyérre van szükségünk, leginkább fehérre, ropogós héjjal, valamint jófajta disznózsírra. (A liba sem rossz, jegyzem meg zárójelben, mielőtt kirekesztéssel vádolnának.) Házira, ha egy mód van rá. Kell még só és némi hagyma. Abból is lila. A kenyeret nem szeljük vékonyra, a zsírt nem kenjük vastagon, a sót és a hagymát nem visszük túlzásba.
A zsíros kenyér egy olyan szubkultúrában is otthonosan érzi magát, amelyhez nekem kötődésem van. Ez nem más, mint a jégkorong. Zsíros kenyér minden magyar jégcsarnokban van, és a szurkolók beszélgetni is szoktak arról, hogy hol a legjobb. Ezt én inkább úgy vetném fel, hogy hol a legkevésbé pocsék. Mert hát az a szomorú igazság, hogy mindenhol ócska kenyérre kenik a vitatható minőségű zsírt – nem egy esetben megteszik ezt már tegnap délután –, miközben a hagymával meg nem spórolnak. Utóbbi tekintetében és vonatkozásában Újpesten szokták a leginkább elvetni a sulykot. Van, hogy a zsír ki sem látszik a hagyma alól. Értem a poént, hogy lilák, klubszínek meg minden, de akkor is legyünk észnél!
Legyen sütnivalónk! | Magyar Hang
Előre szeleteltetni a kenyeret olyan – az igazit –, mint kihúzatni a dugót a borosüvegből. Mint felpattintatni a sörösdobozt.
Ebből is látszik, ildomosabb lenne nem túlbonyolítani semmit. Visszafogottság és a mértéktartás mindenekelőtt. A kevesebb sokszor több. Csak oda kéne rá figyelni rendesen, a kevesebbre, és nem tegnap, hanem ma délután.
Bizony, hogy barátságosabb hely lenne a világ – és benne a hazánk a maga kis jégcsarnokaival –, ha nem akarnánk mindenáron felmászni a meggyfa tetejére!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/10. számában jelent meg, 2019. március 8-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/10. számban? Itt megnézheti!
