Száguldás, Porsche-szerelem

Mekkora önismereti teszt már a Nemzeti Együttműködés Rendszere! Például azt hittem, hogy már rég túl vagyok a minden átlagos választó életében legalább egyszer bekövetkező politikai szívfájdalmon (sima csalódás), amikor a hőn szeretett párt (hatásvadász túlzás) új irányba fordul, és magára hagyja a polgárt a demokrácia szövevényes útvesztőjében (barokkos bongyorítás), erre tessék, a húsvétpihenő ártatlan kedd délutánon becsúszik egy szimpla 60-70 milliós hírecske, említésre sem méltó apróság e hotelláncoktól, cégfelvásárlásoktól, luxusrepülőktől vadregényes tájon, és úgy mellbe kólint, hogy keresem a szót, nem lelem a hangot, szóval minden ízemben fáj, valamennyi porcikámban sajog, gyászomban megszaggatom a lelkemet, s némán üvöltöm bele a világba: Matolcsy Ádám 911-es Porsche Targákat gyűjt!

Csupán csak azért nem adom fel a szebb, jobb, igazságosabb, polgári (-bb nélkül) Magyarországért vívott harcot, mert értékrendemben a Porsche Targa (a típus jelentése, hogy csak az első két ülés felett hiányzik a tető) az álmodozási piramis legalsó szintjét foglalja el. Abban a bizonyos legfontosabb gyermekkori ábrándban ugyanis, amely a mai napig túlélte a kukás leszektől a rendőrön, vasutason át az űrhajósig húzódó jövőképző fantáziálást, vagy mondhatjuk úgy is, hogy egy párhuzamos világban, ahol nem jegybankelnöki leszármazottként, hanem saját lábon álló valódi sikeremberként nulla közpénzt tartalmazó jelentős vagyonra tettem szert, jómagam is Porschékat gyűjtök, csak azok rendes, kemény tetős verziók, max. egy kabrió van közöttük. (Közbevetett offtopic coming out: 1984-ben a Birodalom visszavág fekete-fehér, feliratos kópiájának sátoraljaújhelyi kismoziban történt többszöri megtekintését követően közel fél esztendeig lépegetőparancsnok is szerettem volna lenni.)

Mindazonáltal nem értem Matolcsy György Ádám nevű fiát, aki eddig olyan talpraesetten és jó érzékkel pörgött-forgott a közpénzek körül (lásd még nemrég csődbe manőverezett, családi bankként emlegetett pénzintézettől kapott hitelből vett bútorgyárral elnyert közbeszerzések plusz Origó), hogy amikor elérkezett az első Porsche-portfólió beszerzésének ideje, miért nyúlt ennyire mellé. Hát hol vannak a 356-os ős-Porschék?

Azoknál szebbet rajzolni se lehet (na jó, rajzolni talán mégis), egy hófehéret tessenek elképzelni, középbarna bőr belsővel, a más autóknál motorháztetőt, itt csomagtartót elöl ugyanezen bőrből készített két szíj rögzíti, ami olyannyira cukker részlet, hogy csak ezeken hosszú percekig elidőzik a balatonfüredi korzózó népség irigy tekintete, mert az öreg kerregővel gurulunk az Anna-bálra, vagy kanyargunk a toszkán lankákon az égbe nyúló, karcsú fák között, ezért kell a már említett egy darab kabrió is a gyűjteménybe. Nem beszélve a zaklatott stílusú 80-as évek turbóiról a legtökéletesebb fenekekkel (szexista Porsche-őrült elragadtatás), hát tényleg nem állt senki Ádám mellett, amikor az internetes classic car dealer oldalon megnyomta az entert?

És a sokáig lenézett, mostanság újra felfedezett 928-as? Én, az ívek és gömbölydedségek leglelkesebb rajongója gondolkodás nélkül bepasszíroznék egyet a sokállásos garázsomba, egy nyolchengeres, mélyfekete Strosek tuningot, hogy végigterpeszszem az M3-ast a tokaj-hegyaljai borászatomig, csak azért is kazettáról hallgatva a Depeche Modeot vagy a Duran Durant, mert az megy igazán a bukólámpához.

Jó-jó, a 15–18 millió forintra taksált, 1991-es évjáratú, 250 lóerős kéket azért örökbe fogadnám a Matolcsy-kollekcióból, de – és nincs is de, mert megnéztem még egyszer Ádám parkolóját az Átlátszó.hu-n –, és a kék Targa de nélkül kéne. Újabb önismereti lépcsőfok: bennem van a nerség, de istenuccse, küzdök ellene.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!