Egy baleset következtében 103. életévében elhunyt Brassai Józsefné, Emmi néni optikus. Egyike volt a valódi iparosszakma utolsó képviselőinek, aki még közel százévesen is dolgozott. Egy rossz esés miatt kellett abbahagynia a munkát, de olyan lelkiereje és élni akarása volt, hogy szép lassan újra felépült, ám már nem tért vissza a Veres Pálné utcában található optikába, egy idősek otthonában élte csendesen napjait, szeretett könyvei társaságában.
Emmi nénit egy nagyon kedves szomszédom révén ismertem meg 2011-ben, együtt jártunk be hozzá a belvárosi üzletbe beszélgetni, hogy hallgassuk a régmúltat megidéző történeteit, vagy meséljek neki a tőkés récéről, aki beköltözött az erkélyemre, de ünnepeltünk együtt születésnapot is. A találkozások az utóbbi időben, az én hibámból, sajnos ritkultak, de többször meglátogattam őt a kórházban, majd az idősek otthonában is. Tavaly találkoztam vele utoljára. Most már csak az a finoman megmunkált teknőckeret emlékeztet rá, amit egyszer tőle kaptam ajándékba.
Emmi néni huszonegy évesen került a belvárosi Libál Optikába, amelynek története egészen az 1848-as szabadságharc előtti időre nyúlik vissza. Libál Lajos, az optika megalapítója (eredeti szakmáját tekintve körzőkészítő mester), a Szudéta-Csehországból érkezett 1841-ben Magyarországra, a legenda szerint Deák Ferenc hívására. A Curia utcában nyitotta meg családjával első üzletét, amely akkor még csak körzőkre szakosodott, majd az 1850-es években a Veres Pálné utcában alakították ki a ma is működő optika elődjét. A jelenlegi üzlethelyiség 1932-ben került Libálék tulajdonába, ekkoriban lépett be a család életébe Emmi néni is, mivel a boltot akkor vezető Libál lányok nemigen értettek a mesterséghez.
Emmi néni sem optikusnak, festőművésznek készült, de nem akarta beérni a középszerrel, így hát kitanulta az optikusmesterséget, mert hitte, művészet lehet akár egy szép szemüveg megalkotása is. „Az igazi iparosok sokszor többet alkotnak, mint a művészek. A mindennapi életet szolgálják, és ez nagyon sokat számít” – vallotta Emmi néni, aki Libáléknál járta végig a ranglétrát. Először tanulóként, majd optikusként, később már résztulajdonosként dolgozott a boltban, amit 1942-től kezdve már ő vezetett. A második világháborúban súlyos fejsérülést szenvedett, az óvóhelyen háromemeletnyi törmelék szakadt rá, hallása erősen megromlott, majdhogynem újra kellett tanulnia járni. A háborús bombázások során az üzlet jelentős része odaveszett, a későbbi államosítások idején pedig az akkor nagy értéknek számító üvegszemeket és az épen maradt, összeszerelt árukészlet nagyját elkobozták. Noha Emmi néni megtarthatta iparengedélyét és az alkatrészeket, de az egykori nagypolgári bolt picinyke részét csak hosszas utánajárással kaphatta vissza.
Több mint hét évtizedig szolgálta itt az embereket, még 2015-ben, közel százévesen is Zuglóból járt a belvárosi optikába dolgozni. Emmi néni mindig figyelemmel követte az aktuális trendeket, ezért is jártak vissza hozzá a családok generációról generációra, többször előfordult, hogy egykori törzsvevői dédunokáinak készített szemüvegeket. Nemcsak a szemüvegért, hanem a régi történetek miatt is sokan jártak hozzá. Emmi néni szeretett mesélni a viharokról, amikor lehetett hallani, ahogy a kész szemüvegek üveglencséi pattogtak a fiókban. Az állatorvosról, akinek kirúgta a szemét egy beteg ló, és ő készített neki olyan szemüveget, amelyen csak egy picike ponton látott ki a doktor, és ennek köszönhetően tovább praktizálhatott. Vagy arról a bolgár kislányról, akinek harminckét dioptriás szemüvegét a saját pénzén megvett zálogházi ólomkristály pohár aljából készítette el. És az idős, falusi asszonyról, aki az első olyan vevője volt, akinek segített kiválasztani a megfelelő üvegszemet, hogy az illően tudjon elmenni unokája esküvőjére.
„Ha jól szolgáltalak ki, mondd el mindenkinek; ha nem – akkor csak nekem” – olvasható a kopott reklámszöveg a viseltes kartonpapíron a Libál optikában. Emmi néni mindvégig tiszta szívvel szolgálta az embereket. Példamutató életéből sokan tanulhatunk alázatról, tartásról és az iparosszakma művészetéről is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!