Távolabb egymástól a világot

Nemzetközi konzultációt folytatott velem a Facebook. A közösségi oldal többek közt arra volt kíváncsi, elégségesnek találom-e, ahogy a „gyűlöletbeszéddel” szemben felveszik a harcot. A válaszok nagyjából az „igen, minden szép és jó”-tól a „nem vagyok elégedett, több cenzúrát követelek”-ig terjedtek. Az eredményeket hamarosan ki is értékelte Mark Zuckerberg, egyúttal véglegesen kitiltott olyan jobboldali megmondóembereket, mint Alex Jones, Milo Yiannopoulos és Laura Loomer. A Facebook szóvivője ezek után sietett megnyugtatni mindenkit, hogy ők mindig is kizárták azokat, akik erőszakra vagy gyűlöletre szítanak, mindenféle ideológiától függetlenül.

Ennél a pontnál érdemes kicsit elidőzni, elgondolkozva azon: a közösségi oldal vezetői ennyire nincsenek tisztában a realitásokkal? Yiannopoulos nevén most például 6-7 oldalt találunk, de már Laura Loomer rajongói is mozgolódnak. A közösségi oldal kedvelt szokása a magyar Yiannopulos-fanklub letiltogatása is, így a 888-on publikáló Megadja Gábornak és barátainak négy-öt különböző oldala van már. Igaz, nem sokáig tudják egyiket sem használni: amint véget ér az egy hónapos tiltás, a Facebook rögtön előszed egy másik három évvel ezelőtti kommentet, aztán már kész is az újabb verdikt. És a cenzúra nem csak szélsőjobbra „lő”. Hasonló történt nemrég kollégánkkal, Dévényi Istvánnal, de a Facebook már olyan, nagyobb portálok oldalát is lelőtte, mint az Alfahír vagy a Zsúrpubi. Az eseteket persze mindenki politikai elfogultsága alapján értékeli, rosszabb esetben maga jelentgeti azt, aki már amúgy is az ötödik újabb profilt kénytelen csinálni.

Bár azzal egyet lehet érteni, hogy az uszítás és az erőszakra buzdítás nem a szólásszabadság része, a Facebook sajnos elég sajátosan értelmezi ezeket a fogalmakat. Az explicit szexualitás tiltása is abban merül ki, hogy trágár fogalmakért és nyilvános szoptatásért tiltanak, miközben mondjuk a Nagy Blankáról készült, szoknya alá pillantó lesifotó fenn lehetett egészen addig, míg a posztolója saját elhatározásából el nem távolította. Ha pedig a tiltással nem értünk egyet, valójában nincs hova fordulni. Algoritmus vizsgálja életünket, dönt véletlenszerűen arról, hogy hibáztunk-e, majd revideálja két hét múlva a büntetést.

Azonban teljes tévedés, hogy ha a menekültellenes új jobboldal éllovasai lekerülnek a Facebookról, a tömegek hirtelen kiábrándulnak, és inkább az Amnesty tartalmait kezdik követni. Főként, hogy ezután még kevesebb lehetőség lesz szabadon dönteni. Mark Zuckerberg ugyanis április végén büszkén jelentette be: a jövő a privát beszélgetéseké. A magánlevelezések mellett még nagyobb hangsúlyt kapnak a zárt csoportok, szemben a végtelen hírfolyamokkal, ismerőseink tartalmaival. Nem kell ahhoz közösségi médiás szakértőnek lenni, hogy tudjuk, mihez fog ez vezetni: az emberek még jobban benn ragadnak Facebook-visszhangkamráikban, a sajáttal ellentétes véleményeket pedig még nehezebb lesz meghallani. „Közelebb hozni egymáshoz a világot”, olvassuk a mottót Zuckerberg saját oldalán, miközben az algoritmus régóta azt segíti, hogy csak az előzetes elképzeléseinkben bennünket megerősítő információkkal találkozhassunk.

Persze magánvállalkozásként a Facebooknak joga van az önkényes kitiltogatásokhoz, ahogy az információhoz való jutás nehezítéséhez szintén. Csakhogy nem biztos, hogy ami jogszerű, az rögtön észszerű és előremutató is lesz. Ahogy más internetes vezetők, úgy a közösségi média irányítói is csak ide-oda kapkodnak. Ramzan Kadirov csecsen vezér a Twitteren panaszkodik arról, hogy letiltották a Facebookról, miközben a Google nem hajlandó eltávolítani azt az alkalmazást, amelyikkel a szaúdi férfiak megfigyelhetik feleségeiket. Yiannopoulos a továbbiakban is megtalálja a platformját, nemkülönben a hamis hírek közlésében éllovas Infowars. Ne feledjük, Magyarországon akkor tett szert rendkívüli népszerűségre a Kuruc.info, amikor még Facebook sem volt, és azóta sem a közösségi médiás tiltások vetették vissza a kedveltségét. Sokkal inkább, hogy mára a kurucos uszítás vált a fősodorrá. A megoldás pedig nem az, hogy migránsozásban próbálunk felülkerekedni a zuhanyhíradón. Éppígy nem győzhetjük le a propagandát és a populista demagógiát sem az által, hogy korlátozzuk a szólásszabadságot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/20. számában jelent meg, 2019. május 17-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/20. számban? Itt megnézheti!