A mérés tudománya

Ezennel bocsánatot kérek a szakmától! Oktondi fejjel hittem azokban a zavaros összeesküvés-elméletekben, amelyek szerint a demokratikus működést segítő közvélemény-kutató intézetek megrendelőik igényeinek megfelelően hamisítják méréseik eredményeit. Éppígy bánom, hogy ostobán hitelt adtam azoknak a városi legendáknak, amelyek szerint a szociológusok nem is képesek felmérni az információs szupersztrádán instabilan robogó társadalmak aktuális preferenciáit.

Mindkét hazugságot elhittem. Cinikus és keserű voltam, azt képzeltem, hogy ahol pénz és hatalom összeér, ahol a nyilvánosság kizárásával rendelnek méréseket, ahol a vendég soha nem tudhatja, ki fizeti a prímást, ott nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az adatokba belenyúljanak. Ma már tudom, hogy ilyesmi nem történhet, hisz az Enciklopédiára felesküdött tudósok soha nem csalnak. Ugyanilyen elképzelhetetlen, hogy egy közhivatalnok a közös perselybe, vagy hogy az Úristen felesküdött szolgája egy gyermek nadrágjába nyúljon. Az elmúlt hetekben ezt nagyon sokan magyarázták nekem – én pedig végre megértettem.

Ma már azt is belátom, hogy a szociológia érzékszerve, a közvélemény-kutatás cseppet sem vaktában lövöldözés – s ezt fényesen igazolták az EP-választás eredményei. Bár a Közvéleménykutatók.hu című szakmai oldal mindössze közepesre értékeli az intézetek mérési pontosságát, én vitába kívánok szállni ezzel a szélsőségesen rosszindulatú értékeléssel, hisz majdnem minden intézet eltalálta a kormánypárt eredményét – és hát valójában csak az számít. Az volt a közvélemény-kutató intézetek állítása, hogy a Fidesz valamivel jobban fog szerepelni, mint az előző választáson, és lám, a tudomány ismét diadalmaskodott: a Fidesz valóban jobban szerepelt. A szomszédomban lakó alkoholista elektrotechnikus például azt prognosztizálta, hogy a Fidesz hetven százalékkal nyer majd, ő azonban nem szakember, csak egy lelkes Békemenet-droid, úgyhogy alaposan felsült a jóslatával. Az intézetek viszont nem hibáztak – ahogy máskor sem.

Sógornőm húga, Rózsika – aki plátói szerelmet táplál Vona Gábor iránt – azt hitte, hogy a Jobbik alacsonyabb részvétel mellett rátesz legalább tíz százalékot a tavalyi húszszázalékos eredményére – jött azonban a szakember, Závecz Tibor, aki pontosan megmérte háromszázalékos hibahatárral, hogy a Jobbik tizenkét százalékot kap majd. Aligha meglepő, hogy Rózsika csúfosan beégett a jóslatával, és Závecz Tibornak lett igaza, az egykori nemzeti radikális párt ugyanis hat százalékot ért el, s még a háromszázalékos hibahatár is működött, hisz tévedett három százalékot felfelé, aztán még hármat. Sajnos ennyire képes a tudomány, de hát a matematika sem tökéletes, hisz a ő értékét máig csak közelíteni tudjuk.

Leszbikus fogorvosom és Momentumaktivista élettársa váltig állította, hogy Fekete-Győr András decens szexualitásához és a két világlátott, erős női karakterhez sajnos még nem nőtt fel a patriarchális magyar társadalom, ezért azt jósolták, hogy a Momentum Mozgalom meg fog semmisülni: talán még egy százalékot sem érnek el. Nem úgy Závecz Tibor és az IDEA Intézet, akik kifinomult módszereikkel tűpontosan érzékelték, hogy a Momentum bőven nulla százalék fölött végez majd. Mondjuk, ők négy százalékot jósoltak utolsó méréseikben, de így is simán verték a pesszimista, társadalomtudományokhoz hülye leszbikusokat. A csaknem tízszázalékos eredményt oly tisztán látták az intézetek hónapokon át, hogy még azt a vakmerő kijelentést is meg merték engedni, hogy a Momentum vagy bejut, vagy nem – s lám: igazuk lett.

Keresztanyám öccse, Ervin valaha rendőr volt – ki merem jelenteni, hogy ő a legnagyobb Jávor-rajongó Magyarországon: Bencénél csak Szanyi Tibor kedvenc rizlingjét szereti jobban. Ervin határozott véleménye az volt, hogy a szocialistáknak az a briliáns marketinghúzása, hogy a listájuk negyedik helyére rakták azt, akit húzónévnek szántak, elsöprő áttörést hoz majd. Ellenállhatatlan meggyőzőerővel bizonygatta, mekkora szerencsénk van, hogy a Fidesz mindig első helyre teszi az Orbánt: ha csak ötvenedik volna, a Fidesz kilenctizeddel nyerné a választásokat. Így történt, hogy Ervin csúnyán pofára esett Hann Endrével szemben, aki szakszerű mérései nyomán könnyed eleganciával jelezte, hogy az MSZP listája tíz és fél százalékot ér majd el. Így is lett: a szocialisták hat százalékukkal valóban nem estek ki az Európai Unió törvényhozásából.

Kedvenc közéleti blogom DK-s törzskommentelője, fideSSgyilkosok777 számtalan mértékadó és alapos értékelést osztott meg velem az elmúlt hónapok során. Ezúttal jelezte, hogy kalkulálni kell azzal, milyen nagy a szórás, amely nyomán a DK-t hol tizenkilenc, hol tizenhárom százalékra mérik, ezért ő biztos abban, hogy tizenhat százalék körül végeznek. Nos, fideSSgyilkosok777 véleménye szakmailag teljesen megalapozatlan volt, tizenhárom és tizenkilenc százalék közti mérés ugyanis egyáltalán nem látott napvilágot, abban ugyanis tudományos konszenzus mutatkozott, hogy a DK nemigen kerülhet tíz százalék fölé. De hát közismert a mondás: vak tyúk is talál szemet. Tovább árnyalja fideSSgyilkosok777 szerencsés találatát, hogy fél órával később már azt magyarázta, hogy Orbán úgyis elcsalja a választást, úgyhogy nem lehet majd hitelt adni ezeknek az eredményeknek.

Ismét bocsánatot kérek minden kutatótól, akit megbántottam. Megnyugodtam, hogy az országnak hasznos döntéseket megalapozó számok a politikai elit rendelkezésére állnak, ezért javaslom, hogy spóroljunk egy picit. Nem drágák ezek a választások? Miért nem rendelünk inkább néhány közvélemény-kutatást helyettük? Az intézetek értékes forrásokhoz jutnának, a magyarok pedig temérdek pénzt takarítanának meg. Milyen nagyszerű volna: sem kedvezőtlen időjárástól, sem csalástól, sem hibásan kitöltött szavazólaptól nem kellene többé tartanunk.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/22. számában jelent meg, 2019. május 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/22. számban? Itt megnézheti!