Weöres Sándor beszélt arról egykor egy portréfilmben, hogy teremthet bármilyen különös, soha nem volt univerzumot az alkotó elme, az emberi világ fogalmaitól, képzeteitől nem tud elrugaszkodni. Talán az ismerősség lehet a nemrégiben a nyolcadik évaddal véget ért Trónok harca sorozat világsikerének egyik titka. A zárás nézettségi rekordot döntött, ami az előzmények ismeretében cseppet sem meglepő, ahogy az sem, hogy az extrém mértékben felfokozott várakozásnak a rajongók körében nem igazán tudtak megfelelni az alkotók az utolsó évadban. Ez az írás nem hagyományos kritika egy szélsőséges véleményeket generáló sorozatról – van nekem bőven ellenségem enélkül is! –, hanem a Trónok harca ürügyén elkövetett kicsiny gondolatfutam a politika, a hatalom természetéről. Aki nem nézte végig az évadot, de szeretné, ne olvasson tovább!
A George R. R. Martin regényciklusa (A tűz és jég háborúja) alapján az HBO számára készült, David Benioff és D. B. Weiss nevével fémjelzett feldolgozás egy elképzelt, a középkort – leginkább a rózsák háborúja néven ismert angol trónviszály véres korszakát – idéző világ szövevényes hatalmi küzdelmeit követi nyomon: a tét a Hét Királyság vastrónja. Mindezt átszövi az archaikus és modern emberi világ meséinek, mítoszainak (sárkányok, boszorkányok, illetve élő halottak, vagyis zombik) életre keltése.
Trónok harca - a fegyverletétel | Magyar HangA Trónok harca egyfajta királytükörként is értelmezhető, maguk a szereplők is gyakran, olykor didaktikusan elmélkednek, vitatkoznak arról, hogy mi jellemzi az ideális uralkodót. Az emberi természet változatlansága okán a királyt, a herceget, nagyurat nyugodtan behelyettesíthetjük a modern kor politikai vezetőjével. Számos típusra találunk példát. Van minden erénnyel felékesített, gáncstalan lovag hősünk, akit már az első évad végén lefejeznek árulás hamis vádjával. Van a hatalmát kegyetlen hajlamainak kiélésére használó, amorális, éretlen király, akivel méreg végez az esküvőjén. Van iszákos, élveteg, az államügyeket elhanyagoló uralkodó. Van herceg, aki személyes sérelmek okán nem hajlandó háborúba vezetni népét, őt a keményvonalas rokonai teszik el láb alól. És van olyan hős, akiben akkor sem horgad fel a hatalom iránti vágy, amikor megtudja, hogy ő a trón jog szerinti örököse.
A végső összecsapás a sorozat egyik legkegyetlenebb karaktere, Cersei Lannister királynő és a sárkánykirálynő, előzőleg kis túlzással a fél világot a rabszolgasorból felszabadító Daenerys Targaryen között zajlik. A legnagyobb felzúdulást az okozta a nézők körében, amikor az utolsó előtti epizódban Daenerys a sárkányával porig égeti Királyvárat, holott Cersei és serege már megadta magát.
Szerintem éppen ez az utolsó évad legeredetibb húzása, s az sem igaz, hogy a zsarnokká válásnak ne lett volna megágyazva. Daenerys útja a vastrón felé traumákkal, árulásokkal, csalódásokkal és morálisan kifogásolható döntésekkel van kikövezve. Az ifjú királynő hamar megtanulja, hogy aki hatalmat akar, annak a hatalom megszerzéséhez szükséges eszközöket, módszereket is akarnia kell. Az igazságtétel vágya, a küldetéstudat – jobb világot teremteni – minden egyéb megfontolást, aggályt félresöpör. Ismerős, ugye? Daenerys – aki egyetlen nap alatt több ártatlant mészárol le, mint a gonosz Cersei egész életében – felszabadítóként tekint szét a lerombolt városon – amely az 1945-ös Drezdára, Berlinre, Hirosimára emlékeztethette a nézőt –, s újabb háborúkba vezetné a foglyokat gyilkolászó seregét. Tipikus, nem igaz? Nem az a legrosszabb, amikor a rossz legyőzi a jót, hanem amikor a jó maga is rosszá válik. Aki előre figyelmeztet, árulóként elégetik, a többiek meg későn kapnak észbe. Nyugtalanító, kellemetlen történet.
Nem is így ér véget a sorozat. Nem tudjuk meg, milyen lenne Daenerys szép új világa, amikor a szent küldetéstudat feloldódik a nyers hatalomtechnika cinizmusában. Zárásként megnyugtató módon varrják el az alkotók a szálakat, kapunk egy jó uralkodót is. Ez így illő, hiszen a könyv és a tévésorozat műfaja hivatalosan mégiscsak: fantasy.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!