Az emberi méltóság védelmében

Alaptörvényünk is kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Ott van benne, mindjárt az elején, hogy mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, hogy senkit nem lehet embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

A hazai egészségügyi rendszer intézményeiben naponta több ezerszer sértik meg az emberi méltóságot, amikor illetéktelenek előtt végeznek el különféle beavatkozásokat, vagy amikor a magatehetetlen beteget megalázó helyzetben, mások szeme láttára látja el az ápolója. De olyanra is volt példa a közelmúltban, hogy egy vidéki szociális állami intézményben fogyatékkal élő idős beteget vagy demenciában szenvedőt bántalmazott a „gondozója”. Szinte naponta kapunk hírt ilyen esetekről.

A médiában sokszor találkozunk olyan emberi méltóságot sértő példákkal is, amikor a riporter nyilvánvalóan jó szándékkal, a nyilvánosság erejét felhasználva akarja ráirányítani a figyelmet egy-egy társadalmi problémára. A bűnügyi tudósítások külön kategóriát képeznek, amikor a bűncselekmény kapcsán adnak hírt arról, hogy az elkövetőt utolérte az igazságszolgáltatás. Ilyen például, amikor az idős betegeket gondozó ápoló kezén kattan a bilincs, aki magatehetetlen embereket bántalmazott. Egy jogállamban ennek a brutális, elvetemült embernek is vannak jogai. Őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Még neki is van emberi méltósága.

Az ártatlanság vélelme ugyanis olyan jogi alapelv, amely mindenkit megillet, még azt is, akit a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak meg vagy helyeztek vád alá. Az ártatlanság vélelme mindaddig megilleti a gyanúsítottat és a vádlottat, amíg jogerősen el nem ítéli őt a bíróság. Egészen addig ártatlanként kellene kezelnie őt a médiának is.

Június végén a Magyar Helsinki Bizottság, a legrégebb óta működő hazai jogvédő szervezet beszélgetésre hívott meg újságírókat, a rendezvényen én is részt vehettem. Egyebek mellett arról volt szó, miként jelennek meg a gyanúsítottak és a vádlottak a nyilvánosság előtt és a médiában. Sokszor a televíziók híradóiban is láthatjuk, ahogy kamerák kereszttüzében, megbilincselve visznek el a rendőrök egy-egy gyanúsítottat az otthonából vagy a munkahelyéről. Arra is volt már példa, hogy a megbilincselt emberről később kiderült, nem ő követte el azt bűncselekményt, ami miatt letartóztatták, viszont a kép mindenki emlékezetébe égett. Az őrizetbe vételét, illetve az elvezetését végignézhették a szomszédai, a munkatársai, de ha kiszivárogtatták a sajtónak is, akkor a televízión keresztül akár egy egész ország értesülhetett, miként vezették el megbilincselve. Meghurcoltatása megtörtént, emberi méltóságát megsértették. Az ártatlanság vélelme is megsérült: akkor is, ha ő követte el a bűncselekményt, akkor is, ha nem.

A bizottság jogászai szeretnék elérni, hogy a sajtó munkatársai számára legyen egyértelmű az ártatlanság vélelmének jelentése, és hogy a bűnügyekről tudósító újságírók munkájuk során legyenek tekintettel erre. A sajtó képviselői számára – a franciaországi példát követve – megtiltanák, hogy a kényszerítő eszközt viselő személyről fényképfelvételt készítsenek, illetve közöljenek. Azokban az esetekben, ahol indokolt a bilincselés, a jogászok szerint célszerű lenne megoldani olyan bírósági útvonal kialakítását, ahol elkerülhetik a nyilvánosságot.

A jogalkotók számára is vannak javaslataik. Például megtiltanák a bilincs használatát bizonyos sérülékeny csoportokkal szemben – az állapotos nőkkel, a kiskorúakkal, az idősekkel vagy a fogyatékkal élőkkel –, kivéve, ha nyomatékos okok indokolják az alkalmazását. Ettől az intézkedéstől a szemléletmód megváltozását várnák a rendőrségen, azt remélik, hogy csak indokolt esetben alkalmaznának kényszerítő eszközt, nem pedig általános gyakorlatként.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!