Nagy szerencséje az Orbán-kormánynak, hogy nem a Fidesz az ellenzéke. Vagyis nem az a Fidesz, amelyet a nagyon régen elmúlt nyolc évben a szocialista kormányok kíméletlen ellenfeleként megismerhettünk.
Hadd világítsam meg néhány példával cikkem felütésének (vélt) igazságát! A parlament július 2-án sok más, nagy figyelemmel és olykor botránnyal kísért döntés mellett csendben elfogadta azt a javaslatot, amely lehetővé teszi amerikai csapatok állomásozását Magyarországon. A Fidesz szavakban a szuverenitást mindenek fölé helyező politikájával ment szembe a parlamenti kétharmad. Természetesen a döntés nemzetközi színtéren nem példátlan, pragmatikus érvekkel védhető, Amerika pedig az első számú katonai szövetségesünk. De mégiscsak idegen csapatok állomásozásáról van itt szó! Aligha véletlen, hogy a propagandagépezet nem verte nagy dobra a megújított amerikai–magyar védelmi együttműködéssel összefüggő lépést.
De, ugye, egy percig sem hisszük, hogy ellenzéki pozícióból a „szuverenista” Fideszt meghatnák a döntés melletti józan érvek?
A Fidesz atlantista szárnyának morgolódása, magába fojtott rosszallása ellenére maga a pártvezető állna a kampány élére, amely a nemzeti önrendelkezés csorbításával, az amerikai (lásd még: idegen) érdekeknek való szolgai megfeleléssel vádolná az ilyen javaslattal előrukkoló kormányt. És milyen könnyű lenne a döntést összekapcsolni a nem sokkal korábbi vizittel a Fehér Házban, ami arra utal, hogy bizony borsos ára van az elnöki kézfogásnak!
Horn Gyulától Orbán Viktorig - és vissza | Magyar HangA külpolitikánál maradva: annak már sportértéke sincs, hogy beidézzük Orbán Viktor harcosan oroszellenes nyilatkozatait bő tíz évvel korábbról, amikor még Gyurcsány Ferenc barátkozott Putyinnal.
Vajon tényleg zöld lenne az atomenergia, ha a szocik állapodnak meg Paks II.-ről?
A Fidelitas és a mások mellett Balog Zoltán nevével fémjelzett Szabadság Kör látványos akciókkal tiltakozna, ha egy másik kormány feje dörgölőzne Kínához, emberi jogokat semmibe vevő közép-ázsiai autokratákhoz vagy éppen az iszlamista, illiberális Erdoganhoz. És bizony hamar eljutnánk a hazaárulás könnyű kézzel osztogatott vádjáig, ha nem Orbán Viktor kormánya szervezte volna a betelepítést kötvényekkel, offshore-hátterű társaságoknak felfoghatatlan mértékű extraprofitot biztosítva. Bayer Zsolt vajon milyen jelzős szerkezeteket bocsánata ki magából, ha kiderülne, hogy a kormány által a határon túlra juttatott támogatás egy csinos szeletét a híresen korrupt román kormánypárthoz köthető figurák hasították ki maguknak? Indulata ezúttal nagyon is indokolt lenne.
Így megy magyar közpénz a román kormánypárt tagjainak | Magyar HangA Fidesz a „Gyurcsány-korszak” idején elkötelezett híve volt a kormányzati (többségi) hatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok rendszerének, úgyhogy bizonyosan nemzetközi fórumokhoz fordult volna, ha egy másik kormány erőből próbálja átalakítani az igazságszolgáltatást. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának leválasztása ellen tüntetések sorát rendezné, felsorakoztatva a tudományos kutatás szabadságát féltő holdudvari konzervatív értelmiség színe-javát. Jegyezzük meg, utóbbiak a Fidesz ellenében is készek felemelni a hangjukat az Akadémia védelmében.
Végezetül képzeljük el a Balatonba térdig gázoló Szijjártó Pétert, amint a miniszterelnökhöz közel álló oligarchák féktelen, a helyiek és a pihenni vágyó magyar emberek életterét is korlátozó terjeszkedését illeti keresetlen szavakkal! Vagy Selmeczi Gabriellát egy „Orbán a hibás!” feliratú táblával valamelyik válsághelyzetben lévő kórház előtt. Esetleg a pártkatonák pofátlan összegű jövedelme ellen tiltakozó Fidelitas-aktivistákat, mondjuk, a médiahatóságnál.
Mészáros Lőrinc, a Bulibáró, akinek cége a Balatont is bekebelezné | Magyar HangNémi keserű tapasztalat birtokában a kommunistákról terjedt el a mondás, hogy mindig azokat a bűnöket készültek elkövetni, amelyekkel az ellenfeleiket megvádolták. Abból is látszik, hogy a fideszesek nem kommunisták, hogy ők ellenben sorra követik el azokat a bűnöket – olykor még rájuk is téve néhány lapáttal –, amelyek miatt elődeiket jó okkal támadták.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!
