A gyűlöletet könnyű kiereszteni a palackból, de visszaterelni lehetetlen

Orbáni keresztyén szabadság, gyűlölettel átitatva – ez az összegző gondolat írja le azokat az érzéseket, amelyeket az elmúlt héten történt néhány közfelháborodást kiváltó eset váltott ki belőlem.

A Coca-Cola homoszexuálisokkal szembeni elutasítottságot enyhíteni igyekvő plakátkampánya miatt szervezett műfelháborodás hullámai még szemernyit sem csitultak, amikor a bényei falunapokon egy kemény macsó fickó megtámadott egy lányt, mert szivárványos táskája volt. A szivárvány annak a mozgalomnak a szimbóluma is, amely a melegek jogainak tiszteletben tartásáért küzd. Nemcsak a lányt bántalmazták, hanem barátja nagyapját is, aki a segítségére sietett, ő súlyos sérüléseket szenvedett. A rendőrség a hírek szerint teszi a dolgát, vizsgálja az ügyet.

A lány támogatja a meleg mozgalom céljait, mert fontos számára az elfogadás és a szabadság. Alkotmányban rögzített joga mindenkinek, hogy a véleményét szabadon kifejezhesse – legalábbis egy normális országban. Ez az ország azonban már nem tekinthető normálisnak.

Itt közpénzből kitömött, ócska propagandalapok szítják a gyűlöletet szinte bárki, bármilyen társadalmi csoport ellen, szinte egymással versengve.

Amikor a Coca-Cola reklámkampányát támadták, valójában nem a multicéggel ütköztek, hiszen az a kormány kiemelt stratégiai partnere, hanem az ellen a társadalmi csoport ellen szítottak gyűlöletet, amelyet a Coca-Cola éppen a védelmébe vett. Jól sikerült az indulatok felkorbácsolása. A szivárványos táskás lány és a segítségére siető idős férfi igazolhatja.

Egy olyan országban, ahol éppen a „keresztyén” szabadság korszakát éljük, kormánypropagandával átmosott aggyal is illene tudni, hogy a szivárvány az a szimbólum, amely Istent a saját ígéretére emlékezteti, miszerint nem pusztítja el többé özönvíz által az emberiséget. Ha van igazság még magyar földön, a brutális támadónak hosszú ideig nem lesz módja gyönyörködni az égi csodában. Kár, hogy a nyomozó hatóság nem fogja megkeresni a felbujtókat…

Pár nappal ezelőtt az Árkád bevásárlóközpont előtt egy cigány férfit ért támadás, aki állapotos feleségével járt a plázában. Őt azért verte meg „honfitársunk”, mert sötét bőrszíne miatt arab „migránsnak” nézte. A „migránst” ugyancsak gyűlölni kell a keresztyén szabadság alapjainak lerakása közepette, mert ő az, aki elveszi a munkánkat, aki idegen kultúrát hoz be, miközben tönkreteszi nemzeti kultúránkat, aminek a világon párja nincs. Sőt. Megerőszakolja lányainkat, asszonyainkat, miközben ránk kényszeríti saját törvényét, a saríát. Van persze olyan politikusunk, aki néha elszólja magát, és a hazai cigányságot is egy kalap alá veszi a „migránsokkal”, megjegyezve, évszázadok alatt se sikerült őket megfelelően integrálnunk. Így aztán a megvert cigány ember még örülhet is, hogy csak azért kapott a szeme alá, mert „migránsnak” nézték, nem pedig saját jogán, mert cigánynak született.

Egy földim a Tiszahátról, egy nagyari cigány lány nehéz sorsú családjából felküzdötte magát, egyetemi diplomát szerzett, megtanult több idegen nyelvet is, és szívós, kemény munkával pár év alatt elérte, hogy a köztelevízió riportere lett. Ez a szakma csúcsa lenne – normális körülmények között. De nem bírta a rezsim nyomását, nem bírta a kézi vezérelt propagandamunkát, a gyűlöletet szító „migránshíradókat”. Veszni hagyta inkább a diplomáját, a munkáját, amiért annyit harcolt, és elment Ausztriába mosogatólánynak. Még hallunk róla, mert a beregi ember – ha magyar, ha cigány – még ha meg is töri az élet, nem hajlik meg örökre. Ha eltapossák is, olyan, mint a fű, csak egy kis eső kell neki, és kiegyenesedik. Nekünk „a fű példája erőt ád” – ahogy a Költő is megírta… Ki szelet vet, vihart arat – tartja a mondás Hóseás próféta nyomán. A gyűlöletet könnyű kiereszteni a palackból, de visszaterelni lehetetlen.

A tudomány képviselői, a melegek, a menekültek elleni indulatok felszítása nem volt elég a megrendelőknek, kiadták a parancsot a Donáth család kikészítésére is. Az idős evangélikus lelkészről azt állítják, hogy szexuálisan zaklatja a fiatal gondozónőket, takarítónőket egy időseket ápoló otthonban. Egyik sértett vagy áldozat sem adta a nevét, az arcát a nyilvánosság előtt részletesen tárgyalt ügyekhez. Annyit lehet tudni, hogy folyik egy rendőrségi vizsgálat, ám a lelkészt még ki sem hallgatták, vagyis nem gyanúsították meg semmivel. A sajtóhíreket Donáth László annak tulajdonítja, hogy lánya, Donáth Anna EP-képviselő lett, aki Brüsszelben a fideszes képviselőkkel szemben ellenségesen politizál.

Mint ahogy egy apa sem tehet arról, ha a felnőtt lánya – kakis pelenkákat szétdobálva a horvát autópálya szélén – lejáratja az országot, ugyanúgy nem felel Donáth Anna sem az édesapja tetteiért, még akkor sem, ha esetleg igaz, amit állítanak róla névtelen informátorok. Nyilván érezhették a propagandafirkászok is, hogy így nagyon sánta a történetük, ezért aztán megtoldották a nagy leleplező sztorit. Ismét egy névtelenség mögé burkolózó diáklányra hivatkozva most már magát Donáth Annát vádolják szexuális zaklatással. Donáth Anna nászútra készül a férjével. És cáfol és perel…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/33. számában jelent meg, 2019. augusztus 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/33. számban? Itt megnézheti!