HIRDETÉS

BAM

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

HIRDETÉS

A Bajkál–Amur-vasútvonal (Байкало-Амурская Mагистраль, БАМ) az Irkutszkhoz közeli (8 és fél óra közúton, 11 és fél síneken, bagatell) Tajsetet köti össze Komszomolszk-na-Amure városával. Csaknem négyezer kilométer hosszú a BAM, de ha Szovjetszkaja Gavanyig tartó további szakaszát is ideszámítjuk, akkor konkrétan kijön a 4324. A múlt század harmincas éveiben kezdték építeni. Bár a transzszibériai vasút akkor már bőven megvolt, a felelős elvtársak úgy ítélték meg, hogy mivel az nem kis részben a kínai határ mentén kígyózik, ebből problémák adódhatnak. Hozzáláttak tehát a munkálatokhoz az örökké fagyott föld birodalmában, és nem kevés nehézséggel szembesültek.

Munkaerővel legalább el voltak látva, ehhez egyes időszakokban csak arra volt szükségük, hogy a gyanús elemeket dologra fogják ahelyett, hogy agyonlövetnék szegényeket. Mindazonáltal lassan haladtak, és volt, hogy évtizedekre leálltak. A történet a hetvenes években vett új lendületet, amikor a párt és a kormány úgy határozott, kiemelt komszomolista projektet csinál a BAM-ból. Özönlöttek a fiatalok a messzeségbe. A forradalmi romantika sajátos fordulatot vett, vasúttal győzzük le a kapitalistákat, gondolták a fiatalok, és vasutas dalokat énekeltek a tábortűz mellett (rengeteg ilyen van), bár az is lehet, hogy főként sok pénzt szerettek volna keresni rövid idő alatt (a zord viszonyoknak hála).

A nagyszőlősi punkok | Magyar Hang

Egy szó, mint száz, Tinda (az Amuri terület legészakibb városa, a BAM-ügyek akkori fővárosa, jelenleg 36 275 lakos) messzebb volt, mint ide Lacháza, ennek is köszönhetően nevezte az ungvári egyetemista köznyelv a felsőoktatási intézményünknek a reptérhez közeli hegyen (ami valójában csak egy domb volt) felépült kollégiumát és oktatási-nevelési komplexumát BAM-nak. A BAM-on laktunk, a BAM-on is tanultunk, utóbbihoz tíz percet kellett sétálni felfelé, előbbihez kilenc percet lefelé. Ha szorgalmasak voltunk (tehát az előmenetelünkre koncentráltunk), vagy ha szimplán csak kevésbé érdeklődtünk a való élet sajátosságai iránt, napokra is elfelejthettük, hogy ott morajlik alattunk a város (holott azt akkoriban még egyáltalán nem láttuk sem kicsinek, sem jelentéktelennek). Ezzel együtt rajtunk kívül nem volt fent semmi. Egy tálcás étkezde és egy ócska bár a kollégiumban, meg egy kávézó fent, az is bezárt kora délután (ha nyitva maradt volna estig, akkor is minek).

Persze minden távolság viszonylagos: fél óra alatt gyalog is el lehetett érni a belvárost. A BAM-ság akkor okozott problémát fizikailag, ha vasárnap éjféltájt érkeztünk meg Ungvárra a lembergi vonattal, és nem fértünk fel az utolsó 6-osra, plusz sok csomagunk is volt. Egy órát caplatni az állomástól a sötétben (a táskákban az otthoni húslevesekkel, rántott húsokkal, töltött káposztákkal) nem volt az a kifejezett leányálom, különös tekintettel az utolsó, vertikális kihívásokat is tartogató szakaszra. A taxikat meg vagy elvitték a fürgébbek, vagy ha nem, akkor két rubelt kellett adni a szokásos egy helyett. 40 rubeles ösztöndíj mellett (ha ugyan volt) nem fűlött a foga az ilyesmihez senkinek.

Hey Joe! | Magyar Hang

Mármost mi összességében nem voltunk annyira szorgalmasak, és a való élet sajátosságai iránt is érdeklődtünk, ezért furtonfurt bementünk a városba, hogy felfedezzük őt. A mozikat, a könyvesboltokat, a kocsmákat, a tejcsárdákat, a parkokat. Ezen a téren meglehetősen sikeresnek bizonyultunk. Azt is mondhatnók: belaktuk és feltártuk a város szinte valamennyi zegét és zugát. Egyvalami maradt feltáratlan: az emberek. A BAM-lakók BAM-lakók maradtak, nemigen vegyültek el, nem lettek ungváriak. Mintha egy szigeten élnének, és csak látogatóba érkeznének a városba rendszeresen. Különös, nem? Bár az is lehet, hogy ez így volt rendjén. Hogy így természetes. Hogy semmi köze nem volt ehhez a BAM-nak, mert az effajta távolságok nem kilométerekben mérhetők.

Gazda Albert írásait itt olvashatja!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

HIRDETÉS

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

40,554lájkolóTetszik
3,763követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Más embernek ez a mócsing a torkán akadna” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Váncsa Istvánnal, Hegedűs D. Gézával és Kemenesi Gáborral. Riport a Fertő tóról, ahol betonozni tervez a NER. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek