Ne féljünk a pártmentes önkormányzatiságtól!

Egy kommentelő azt írta a közösségi médiában, hogy „Magyarország még nagyon messze van attól, hogy pártfüggetlenül gondolkodjanak az emberek”. Valószínűleg igaza van, de talán kezdetnek az is elég lenne, ha mindezt helyben megspórolnánk. A pártfüggetlen önkormányzatiság javaslatát nagyon megszerettem. Na, nem azért, mert én tettem (voltak már civil szervezetek, amelyek javasoltak hasonlót korábban), hanem mert rávilágít a magyar települések pártpolitikai kiszolgáltatottságának egyre súlyosabb problémájára, mert olyan vitát generál, amelyet végre nem jobboldal-baloldal, kommunista-fasiszta és egyéb törzsi kategóriák alapján tudunk lefolytatni, és végül, mert felcsillantja a lehetőségét valami egészen új és más közéletnek. Annak, hogy talán mégis lehet más a politika, hogy talán lehet jobbik Magyarország, és talán egyszer eljön a momentum. Az eddig kialakult diskurzus arra ösztönözött, hogy írott formában is vitát provokáljak.

A javaslat lényegében arról szól, hogy az önkormányzati választások esetében a jelölőszervezetek közül vegyük ki a pártokat. Ez azt jelentené, hogy polgármester vagy helyi képviselő kizárólag egyesület jelöltje vagy független magánszemély lehetne. A pártok működése így az országos politikára korlátozódna. Ettől még lehetnének helyi szervezeteik, települési működésük, de kizárólag az országos kampányokra koncentrálva, vagyis nem terhelnék tovább a települési közéletet. Igazából úgy érzem, hogy nem is nekem kellene érvelni, miért lenne ez jó, hanem a nyilvánvalóan rosszul működő pártos önkormányzatiság híveinek, hogy miért is van szükség a pártokra a településeken. Tudom, hogy a javaslatomnak vannak gyenge pontjai, de azt tapasztalom, hogy a pártos önkormányzatiságnak meg nincs erős pontja. Na, de nézzük röviden az eddig elhangzott ellenérveket.

A javaslatot nem lehet sikerre vinni, mert a törvényjavaslatot úgysem fogadja el az országgyűlés. Ha ezt az érvet komolyan vesszük, akkor az ellenzéki frakcióknak sincs semmi értelme a parlamentben. Hiszen az enyémnek éppen annyi esélye van a törvényi erőre, mint az ő kezdeményezéseiknek manapság. Sem több, sem kevesebb. Ráadásul az enyém az adófizetőknek egy forintjába sem kerül, nem kell hozzá pártokat fenntartani. Értem én, hogy itt és most nem lesz ebből törvény, de miért is ne kezdjünk el gondolkodni egy olyan jövőbeni országról, ahol majd új és friss ötletek valósulhatnak meg. A ’89-es rendszerváltozás éppen azért siklott félre, mert nem gondolkodtunk előre, csak elszenvedtük az eseményeket. Az új rendszerváltozás is eljön majd egyszer, de ha ismét ötlettelenül fogunk ott állni, újra átrobog rajtunk a történelem gyorsvonata. A célom tehát az, hogy értelmes vitát provokáljak, és hogy a gondolat magját beültessem a fejekbe.

A javaslat nem hozna semmilyen változást, mert a pártok úgyis a befolyásuk alá vonnák a civil szervezeteket, ahogy azt nagyjából most is megteszik. Ez már komoly és jogos ellenérv. Magam is úgy látom, hogy a pártok mindent megtennének, hogy befolyásukat indirekt módon is megőrizzék a helyhatóságokban. Az elmúlt évtizedekben – éppen a helyi pártoskodás okozta lakossági felháborodás miatt – már egyre többen bújtak civil köntösbe akár polgármesterként, akár képviselőként. Ha a pártok törvényileg egyáltalán nem jelölhetnének, ez a tendencia valószínűleg tovább erősödne.

De! Erősödne a másik oldal is. Egyre több olyan civil szervezet vagy magánszemély léphetne elő, akik eddig pontosan a pártos légkör értelmetlensége miatt tartották magukat távol a testületektől. A helyi közösséget egy ilyen helyzet nagyobb aktivitásra, nagyobb részvételre sarkallná, ami nem csupán az adott településen, de az egész országban terápiás hatással lenne a félelem–érdektelenség–reménytelenség Bermuda-háromszögében elsüllyedt közhangulatra.

A civil köntösbe bújt pártszervezeteket pedig bizonyos megszorításokkal igenis korlátok közé lehetne szorítani. Például elvárni, hogy jelölőszervezet csak olyan egyesület lehessen, amely legalább két éve végez helyi tevékenységet, amely az elmúlt öt évben nem szerepelt egyetlen egy párt vagy pártjelölt szórólapján vagy támogatói között sem, amely soha nem kapott semmilyen párttól támogatást stb. Akik tehát azt mondják, hogy a pártok úgyis elfoglalnák a helyi egyesületeket, nagyon komoly veszélyre figyelmeztetnek, de mégiscsak elismerik azt, ha ki ugyan nem is mondják, hogy a javaslat jó, csak hát a pártok… Nekik azt üzenem, hogy ne azt keressék, miért nem lehet valami helyeset megcsinálni, hanem azt, hogyan lehet. Előbbre visz.

Vannak jó pártemberek, és vannak rossz civilek. A javaslat azért hibás, mert a helyi közélet nem a pártok miatt rossz, hanem az alkalmatlan polgármesterek és képviselők miatt. Ez az első hallásra erős ellenérv valójában szintén gyenge lábakon áll. Való igaz, nem az dönt egy helyi politikus hatékonyságáról, hogy van-e mögötte pártlogó, vagy sincs, de ez éppen a pártok jelenléte elleni érv, úgyhogy köszönöm szépen. Mi szüksége egy jó polgármesternek arra, hogy csak pártszínekben tudjon nyerni, amikor anélkül is alkalmasan tudja végezni a munkáját? Sőt, egy alkalmas polgármesternek pontosan az az érdeke, hogy a lehető legszélesebb mozgástere legyen a különféle értékrendű, véleményű emberek összefogására, amit pártlogó nélkül sokkal könnyebb elérnie.

És igen, a pártmentes önkormányzatiság sem szüntetné meg a korrupciót, a veszekedéseket, a hatalmi harcokat, de mindenképpen mérsékelné. A pártok ugyanis nem szinten tartják a sajnos mélyen gyökerező emberi gyarlóságot, hanem katalizálják. Pártok nélkül is lenne baj, de kevesebb. Pártok nélkül is lennének alkalmatlan emberek, de kevesebben. Egy alkalmas és tisztességes ember logó nélkül is polgármester lehet, de egy hitvány és alkalmatlan csak pártlogóval. Nem beszélve arról, hogy az embereket jobban rákényszerítenénk a felelős és átgondolt döntésre a jelöltek kapcsán a helyett a gyakorlat helyett, amikor csak behúzzuk a politikai színek alatti neveket, befolyáshoz juttatva ezzel számtalan logóparazitát.

Az elmúlt évszázadokban a pártokra épült a közélet, így működik a rendszer, és mindig is lesznek politikai közösségek, pártok, tehát nincs értelme ezen változtatni, ez csupán populizmus. A világ változik. Meggyőződésem szerint éppen egy történelmi korszakváltás kellős közepén vagyunk. Az olyan folyamatok, mint a klímaváltozás, a big data diktatúrák, a migráció, a mesterséges intelligencia mind-mind jelek. Egy új korszak jelei. A francia király sem hitte el, hogy megdőlhet a királysága, amely aztán nemhogy megdőlt, de a forradalom után három és fél évvel őt is kivégezték.

Bízzunk benne, hogy a ránk váró átmenet ennél sokkal kevésbé lesz véres, de hogy nagyon nagy változások lesznek, azt szerintem mindenki érzi. A demokrácia, a kapitalizmus, a jogállam, a társadalmi közösségek, a nemzetek, az emberi jogok evidenciának hitt igazságai fognak megkérdőjeleződni a digitális diktatúrák és a globális cégek nyomása alatt. Nyilván ezekkel a világméretű kihívásokkal szemben elsőre szinte mindegynek tűnik, hogy pártjelöltek vagy nem pártjelöltek vannak a magyar önkormányzatokban, de éppen, hogy nem mindegy. A globális trendekkel szemben ugyanis felértékelődik a helyi közösségek szerepe. A pártmentes önkormányzatiság tehát nemcsak a magyar hagyományokból jól ismert, a központi hatalom túlzásaival szembeni helyi ellenállás termékenységét segítheti, hanem a jövőre való felkészülést, a tudatos társadalom építését is, ahol a helyi közösségeknek egy egyre bizonytalanabbá váló világban kell boldogulniuk. Egy olyan világban, ahol a „nem szavazom meg ezt a javaslatot, mert a pártom nem engedi” mentalitás nem csupán szánalmas, nevetséges és bosszantó lesz, hanem egyenesen végzetes.

Ha újra megvizsgáljuk a fenti négy, leggyakrabban elhangzó ellenérvet, rájövünk, hogy van egy közös motívumuk. Nem amellett érvelnek, hogy miért fontos és helyes a pártok szerepe, hanem amellett, hogy ezen miért nem lehet változtatni. Vagy az aktuális politikai helyzet miatt, vagy a pártok túlereje miatt, vagy az emberi természet miatt, vagy a történelmi örökség miatt. Valójában nem a javaslat ellen érvelnek, hanem saját bénultságunk mellett. Ebből kiindulva az ellenérvek valójában megerősítik magát a kezdeményezést, másrészt rávilágítanak társadalmunk egy ezen is túlmutató problémájára. Miközben robogunk egy bizonytalan jövő felé, ahol az innováció, a kreativitás, a bátorság, a kooperativitás és a változtatni tudás képességén múlik majd a megmaradásunk, lebénulunk már egy olyan lehetőségtől is, hogy mi lenne velünk a pártok nélküli önkormányzatokban. Nem tudjuk, mi történt azzal az ősemberrel, amelyik annak idején nem volt hajlandó megközelíteni a tüzet. Azért nem tudjuk, mert a gyávasága miatt kihalt.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/33. számában jelent meg, 2019. augusztus 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/33. számban? Itt megnézheti!