Bukott oktatáspolitika

Úgy tűnik, pályát tévesztett Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár, aki újabban a kormány megmondóembere lett oktatásügyben. A derék köztisztviselőnek a matematikával is gondjai akadnak, főleg akkor, amikor a pedagógushiány szócikknél nyílik ki a naplója. Az államtitkár ugyanis a következőket bírta nyilatkozni ebben a kérdésben: „Nagy szerencse a pedagógushiány, mert így el tudnak helyezkedni a friss diplomások…” Egy másik megszólalásában már arról beszélt, hogy megalapozottnak tartja azt az állítást, hogy ilyen kevés gyereket ilyen sok pedagógus még soha nem látott el Magyarországon. Majd tovább ívelte a gondolatát azzal, hogy valójában egy pedagógus sem hiányzik, „hiszen a feladatok el vannak látva, soha ennyi kolléga nem dolgozott még a magyar köznevelés rendszerében, és az, hogy intézmények állásokat hirdetnek, az nem feltétlenül üres álláshelyet jelent”.

Az mindenesetre egy ideje elkerülhette az államtitkár figyelmét, miszerint az első jelzéseket a fellépő pedagógushiányról a szakértők már a 90-es évek végén jelezték az illetékeseknek, és már ekkor nostradamusi pontossággal jósolták meg a 2015 óta bekövetkezett helyzetet. Bármilyen hihetetlen is a kormány számára, de a pedagógusképzésre jelentkező és a pályán meg is maradó fiatalok nem tudják pótolni a nyugdíjba menőket.

Mivelhogy a Szél Bernadett által kikért adatokból egyértelműen látszik, hogy amíg a 2013–2014-es tanév őszi szemeszterében 13 874-en kezdték meg tanulmányaikat tanárszakon, csak nyolcezren szereztek közülük diplomát, 6 ezren váltak pályakezdő tanárrá, míg a 2014–2015-ös tanévben az évfolyam 15 ezer beiratkozójából végül 5 ezren kezdtek tanítani. Ám közülük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete számításai szerint 30 százalék egy esztendő, míg újabb 30 százalék öt éven belül elhagyta a pályát. Egy friss OECD-jelentés szerint a tanártársadalom egyre inkább elöregedik – az átlagéletkor 47,6 év –, és a nemzetközi felmérésben szereplő magyar válaszadók több mint fele 50 év feletti, és mindössze 5 százalék 30 év alatti.

Rengeteg tanári állás betöltetlen még ma is Magyarországon, holott már elkezdődött a tanítás: még augusztus közepén is volt olyan intézmény, amely gyakorlatilag egy komplett tanári kart vett volna fel. A Közigálláson, a közszféra állásportálján a tanár szóra 2783, a tanítóra pedig 879 találat jött ki. A nyugdíjba vonulókat a pénz sem motiválja a pályán maradásra, ugyanis ha nem lenne elég a nyugdíj, inkább korrepetálást vállalnak dupla annyiért. A kormány által erőltetett és szinte mindenki szerint megbukott életpályamodell nemcsak a fiatal pedagógusoknak, hanem nekik sem kínál vonzó alternatívákat.

Persze mi lenne vonzó abban az oktatási rendszerben, amelyet az állam teljesen maga alá akar gyűrni, a tankönyvpiacról például száműzte a piaci feltételeket. Persze Maruzsa Zoltán szerint az nem a választék szűkülését jelenti, ha a 13 millió magyarországi tankönyvből mára nagyságrendileg 12 millió állami kiadású lett. Persze úgy könnyű az állam fölényét kialakítani, hogy sok esetben kimondva vagy kimondatlanul, bizonyos kényszernek megfelelve egyes tankerületek nem engedélyezték a hozzájuk tartozó iskoláknak, hogy a magánkiadók által gyártott tankönyvek közül rendeljenek. Miközben az állam arra is magasról tesz, hogy tavaly októberben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac állami monopolizálása miatt.

Az egy ideje beígért új Nemzeti Alaptantervnek ráadásul megint csak egy újabb munkaverziója készült el, amely nem érett a szakmai egyeztetésre, így a NAT csak később kerül társadalmi vitára. A fentiek persze abszolút nem zavarják azokat, akik a hazai oktatási rendszert is rózsaszín szemüvegen keresztül nézik, vagy azokat, akik a kormány szócsöveként működő napilap hasábjain azzal poénkodjanak ifjúgárdista stílusban, hogy a legtöbb tanár jól teszi, ha önvizsgálatot tart, és azonnal kardjába dől – továbbá örömmel állapítja meg, hogy megoldódott az iskolák krétagondja, az már mindenhol van. Hiszen így hívják a digitális naplót.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!