Nekünk harangoztak?

Amolyan cseppben a tenger történet következik. Amelynek az adott közösségen túl önmagában nem is lenne komolyabb jelentősége. Már ha nem olyan kórtünetről, jelenségről volna szó, ami ha nem lenne, minden jobb lenne. Illetve Magyarország biztosan jobb hely lenne, de mivel a feltételes módnak (a sok „lennének”) akárcsak a történelemben, itt sincs igazán értelme, szorítkozzunk a tényekre.

Aki nem vonult ki már évekkel ezelőtt a kiskertbe, és szakított meg minden kapcsolatot a közélettel és a lövészárkokban harcoló emberi egyedekkel, annak biztosan van tapasztalata a vitakultúra színvonaláról kis hazánkban. Arról, hogy a kicsit is kényesebb felvetésekre rendre durva személyeskedés, megbélyegzés, karaktergyilkosság, valóságtorzítás a válasz, az önkritika minimális megléte nélkül.

Kötelező kör, hogy a társadalom morális állapotáért a regnáló (pláne az ennyi ideje regnáló) hatalom felelős. (Gondoljunk csak sok más mellett azoknak a hívő katolikus, sokgyermekes, Wass Albertet olvasó budakalászi apukák esetére, akiket a Soros-kommandóhoz – édes jó Istenem – sorolt a propagandagépezet egyik legbutább tagja, csak mert az urak szerint nem Orbán a mindenható, és indulni merészelnek az önkormányzati választáson.) Ha odafönt lehet, ha odafönt működik, nyilván idelent is. És nyilván igen, működik, egyre inkább működik. A mindennapos kis vitákban, piszlicsáré ügyekben és persze mindenekelőtt a virtuális térben, a közösségi oldalakon. Túlságosan egyszerű a bugyuta arrogancia terjedését kizárólag Orbánék nyakába varrni, de a migránsos, muszlimozós, „buzizós” kampányok kliséi sorra köszönnek vissza a mindennapokban, a bűnük igenis nagy.

Történt a minap, konkrétan 2019. augusztus 28-án, hajnali 6 óra 4 perckor, hogy az egyik Budapesttel határos község lakosa posztolni merészelt a település Facebook-csoportjában. (Mivel ez egy zárt közösségi oldal, neveket nem írunk, de nem is lenne lényeges. Mondom, a történet cseppben a tenger.) Az elsőre ártatlannak tűnő, még hívő katolikus arcunkra is mosolyt csaló bejegyzés mindössze ennyi volt: „Jó reggelt! A reggel 6 órás, kétperces harangozás megszüntetésével részemről választást lehet nyerni ⛪ (grrrrr).”

Több sem kellett a régiek és újak (mármint őslakosok és az elmúlt években oda költözöttek) törésvonalon egyébként is megosztott község népének. Perceken belül olyan gyűlöletcunami indult be a felületen, amelyet olvasva még Rogán Antal is jegyzetelni kezdett volna. Az még csak egy „kedves” visszavágásnak számított az elején, hogy akkor „vegyél füldugót”, ezután nem sokkal már agyhalottnak minősítették a posztolót, aki amúgy egy kedves, kétgyermekes édesanya, mezőgazdasági szakember – persze nyilván maga az ember ezen a ponton nem volt érdekes. „Majd a müezin enekét minden órakor magnóról, az jobb lesz?” – vetette oda a másik derék állampolgár, a véleményükben megingathatatlan kommentelőkre jellemző stílusban és helyesírással.

Hozzá sorakozott a következő idősebb hölgy is ezzel a remekművel: „BONCSUK LE :) BONCSUK LE :) KB ÚGY MINT EURÓPA TESZI A MIGRÁCIÓ MIATT amikor ezt a helyet választotta tudta ,hogy KATOLIKUS NEMZETISÉGI,MAGYAR faluba jön. HUZZON EGY SZIGETRE A MAJMOK KÖZÉ!” Majd a másik: „Költözz vissza liberáliába! Nálunk ez így működik 100 éve!! Hányingerem az ilyen libsi meglátásoktól!”

A sort még hosszasan lehetne folytatni, de felesleges. Azért még egy utolsó, a világ nagy dolgainak összefüggéseit megfejtő úriembertől, önmeghatározása szerint az egyház helyi képviselőjétől: „a bejegyzés simán megjelenhetne a Szabad Népben »A lakosságot harangszóval idegesítik« címmel. Provokatív témák, ügyek kellenek amik élére az egyik jelölt be tud állni, felkarolni és mint megoldo tud megjelenni. Sváb, alapvetően konzervatív faluról beszélünk. A nem ezirányba szavazókat össze kell trombitalni egy táborba terelni. Ezért jelennek meg a zöld témák, a vallásosság elleni témák, stb.” Tehát aki zöld, és nem hívő, az nem lehet sváb és konzervatív, és fordítva, nyilván fideszes sem, vagyis: ellenség, következtethető ki logikusan a „gondolatmenetből”, és nem, nem véletlen, ha ezen a ponton már tényleg úgy érezzük, hogy ilyen csúsztatásokat máshol is halottunk már.

Azt pedig még nem is mondtam, hogy a kommentelni merészelő fiatalasszony nem is olyan rég még magas beosztásban dolgozott az Orbán-kormány körül. A törzsi szellem a fanatikus választókat éppúgy összerántja, mint a fanatikus kommentelőket, akik nem az igazat, a szépet, az előre vivőt díjazzák, hanem a főnököt, az atyusát, az erőt vagy legalábbis azt, akitől (vélt) előny, a közösségben elfoglalt státusz biztosítása várható.

A témában közben újabb és újabb posztok születtek, már-már a zaklatás, de legalábbis becsületsértés határait súrolva. Amit csak tetéz, hogy egy szűk és láthatóan klikkek, szokásjogok, örökölt tekintélyek mentén szerveződő közösségben zajlott mindez. Ahol az érintettek közül többen jó eséllyel másnap szembetalálkoznak az utcán.

Két nap múltán az egyház már idézett képviselője újabb bejegyzésben többek között arról írt, egyesek „azt szeretnék haragjaink végleg Rómába költözzenek és ne térjenek vissza. Báránybőrbe bújt farkasként örökre száműznék a harangszót”. Teljesen nyilvánvaló hazugságok ezek egy olyan embertől, aki a katolikus egyház szolgálója. És gyűlölethullám olyanoktól, akik máskor a keresztényi szeretetről prédikálnak.

Így mennek dolgaink; így nyilvánul meg a képmutatás, és ilyen esetek miatt is veszítenek el sajnos annyi hívőt, támogatót – főként a fiatalok köréből – a történelmi egyházak, hiába írnak, beszélnek oly sokan arról, hogy egyes emberek gyarlósága nem vethet árnyékot Jézus tanításaira. Sőt, épp az abban foglaltakat teszi még hangsúlyosabbá a bűnök tapasztalása. De a propaganda által felerősített törzsi gondolkodás ésszel és jó szívvel nehezen befolyásolható, ahol az indulatok és a gyűlölet vezérel, ott a manipuláció arat.

A fenti konkrét példa szokatlanul hosszú bemutatása nem öncélú és nem tanulságok nélküli. De azért is írtam ennyit erről a fiatalasszonyról, mert megsajnáltam. Ahogy magunkat is. Meg azért is, mert fontos beszélnünk arról, és tennünk azért, hogy épüljenek normális, emberi közösségek, alternatívák a – bocsánat, de – kreténséggel szemben. Az idézett kommentfolyamban is megjelentek olyanok, akik valami hasonlót sürgettek, inkább szeressük egymást alapon. Ha nem épülnek ilyen közösségek, akkor csak a kiskert és a szellemi vegetálás marad. És a hangosak tovább ordibálnak. Az egyházi képviselő különben a maga részéről az ismert lemúros mémmel zárta le erőből, magabiztosan, a törzs támogatását maga mögött tudva a vitát. „Mindenki nyugodjon le a p…, holnap is fognak harangozni” – üzente közösségi oldalán szó szerint a község népének. Aztán biztos szépen kiöltözött, és elment a következő szentmisére.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!