Kishantos kálváriája

Régóta kísérem figyelemmel a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ működését, majd tönkretételét. A Hvg a napokban írta meg, hogy az ökogazdaságot és a Greenpeace-t újabb sarc fenyegeti, az állam rajtuk követeli a gazdaságra küldött őrző-védő cég embereinek bérét és az új bérlők által ki nem fizetett bérleti díjat. Az eljárást a Nemzeti Földalapkezelő még 2015-ben indította el, de más, folyamatban lévő jogi eljárások lezártáig a pert felfüggesztették. De mi is történt pontosan, amikor az izomemberek ellepték a földeket?

A kishantosi gazdaság története 1992-ben kezdődik, Ács Sándorné és Bolye Ferenc agrárszakemberek vezetésével ökológiai gazdálkodásara átállították át a földeket, majd német-magyar kormányközi együttműködéssel és civil szervezetek segítségével indult el a tevékenység. Kishantos két évtized alatt nemzetközileg elismert mintagazdasággá vált, ahol ökológiai gazdálkodással szántóföldi növényeket és biológiai minősítésű vetőmagokat termeltek. Jól emlékszem egy kishantosi látogatásomra, amikor Ácsné Éva megmutatta nekem a méhlegelőnek használt mézontó füvet, majd a csodálatosan szép, vegyszerek nélkül művelt napraforgótáblát, azután a telekszomszéd növényvédő szerekkel kezelt, mégis parlagfüves földjén a satnyább napraforgófejeket.

Az ökogazdaság 452 hektáros területét huszonegy éven át az államtól bérelték, a megtermelt haszon segítségével üzemeltették a népfőiskolát, ahol ökológiai gazdálkodást tanítottak, bemutatókat, konferenciákat, külföldi tanulmányutakat szerveztek. 2012-ben a kormány felborította a korábbi földbérleti rendszert, a Földalapkezelő a kishantosi földeket tíz részre osztva új bérlőknek ítélte – olyannak is, aki csak okirat-hamisítással bizonyíthatta nem létező jogosultságát. Az ökogazdaság kezelésében mindössze a korábban megvásárolt központi épület körüli egy hektáros biokert maradt. Az akkori földbérleti pályázatok, később a földek árverése körül számos jogtalanság történt, már a pályázatokról szóló jogszabály is sértette az alaptörvényt és az ENSZ korrupcióellenes egyezményét, sok esetben korábban nem gazdálkodó, nem helyben lakó jómódú emberek szerezték meg a földeket.

Így történt ez Kishantoson is, ezért a gazdaság vezetői pereket indítottak, és birtokvédelmet kértek. A kitűzött tárgyalás előtt két héttel, 2014. április 12-én – a Fidesz újabb választási győzelme után – az új bérlők 15 óriás traktorral és kigyúrt emberekkel jelentek meg, hogy birtokba vegyék a földeket, mintha csak a Tanú című filmben lennénk, ahol már a tárgyalás előtt megszületett az ítélet. Az izomemberek törvényellenesen elzárták a gazdasághoz vezető közutakat, kitárcsázták az értékes bio növényeket, amit a kihívott rendőrök sem akadályoztak meg. A növények elpusztítása Ács Sándorné szerint középkori barbársággal ért fel. Rodics Katalin, a Greenpeace agrárkampányosa emlékszik, hogy az izomemberek trágár hangon, erőszakkal fenyegették a környezetvédőket, és ma sem érti, ha az állam képviselői törvényesen jártak el, miért nem a rendőrség, hanem a kigyúrt erőemberekből álló magánhadsereg segített nekik.

Na, ezeknek a fiúknak a bérét kérik most számon az ökogazdaságon és a Greenpeace-en. A követelés abszurditásáról Ács Sándorné úgy fogalmazott, hogy ez pont olyan, mintha az ártatlanul elítélten akarnák behajtani a hóhér munkadíját. Ráadásul később az állatkísérletekben rákkeltőnek bizonyuló glifozáttal is jól megszórták a területet.

A földek és a növények elvesztése százmilliós nagyságrendű mínuszt jelentett a gazdaságnak, így emberfeletti erőfeszítésekkel próbálják megoldani, hogy a központban tovább oktathassák a fenntartható mezőgazdasági ismereteket, ezt is veszélyezteti az újabb 14 milliós követelés. Vajon megérjük még, hogy a földpályázatok és árverések során elkövetett számtalan jogsértés felelőseit megbüntetik, a károkat megtérítik? Vajon megtudjuk-e az egész folyamat igazi mozgatórugóit, hogy miért kellett az ökológiai gazdálkodásra, a fenntartható mezőgazdaságra, egyszóval a jövőre felkészítő mintagazdaságot, az ország közkincsét tönkretenni? A történtekkel Magyarország lett szegényebb.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg, 2019. szeptember 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/39. számban? Itt megnézheti!