Független vagy pártsajtó? – az itt a kérdés

Alternatív média építésébe kezd a Momentum, hogy a kormánypropaganda hazugságai mellett a valódi hírek is eljussanak az emberekhez – erről beszélt október 23-án Fekete-Győr András, a párt elnöke. Érthető, nagyon is érthető, miért gondolkodik ilyesmin egy ellenzéki politikus. Az időzítés megfejtése sem követel agytornát: az önkormányzati választásokon a vártnál több pozíciót szerzett meg a magyar politika Fideszen kívüli világa. Újságíróként s az elmúlt évtizedek tapasztalatainak birtokában azonban valahogy nem tölt el lelkesedéssel Fekete-Győr felvetése, még akkor sem, ha a részletekről egyelőre nem sokat tudni.

Némi leegyszerűsítéssel a rendszerváltás a magyar sajtóban az addigi egypárti befolyás helyett a plurálissá vált politikai zsákmányszerzés korszakát hozta el. Fogalmazzunk így: történelmi okokból kezdetben baloldali, liberális túlsúly jellemezte a nyilvánosságot, amelyet a jobboldal – amikor lehetősége nyílt rá – jelentős részben politikai eszközökkel igyekezett kiegyensúlyozni. Sajtóviszonyainkat a legszabadabb pillanatokban sem kizárólag és vegytisztán a piaci logika alakította. Az elmúlt négy-öt-hat évet megelőzően pártos, de nem pártlapok alkották a közéleti médiát, valamifajta szakmai minimumban többé-kevésbé egyetértett a szereplők többsége, s általános volt presztízskérdésként kezelni az újságírói, szerkesztői szabadságot, de legalább annak a látszatát.

Amit azonban a Fidesz az utóbbi időszakban a médiával tett, nem előzmény nélküli, mégis újszerű. Gátlások nélkül (vissza)élt a kétharmados parlamenti felhatalmazás nyújtotta lehetőségekkel, mindenfajta nemzetközi és eddig itthon is természetesként kezelt normát áthágva, formális és informális befolyásával maga vált a médiapiac domináns szereplőjévé. Ez a kormánypárti újságírók túlnyomó részének a magatartására is kihatott: bár a propagandista jelzőt sértetten visszautasítják, a tárgyilagosság látszatára sem adnak, időnként politikai aktivistaként viselkednek, s némelyikük az Orbán-rendszer háborús nyelvezetéhez igazodva büszkén vállalja is a (párt)katona meghatározást. Az információszerzés lehetőségeit szisztematikusan korlátozó hatalmi törekvésekkel szemben immár esély sincs a szakma egységes fellépésére, amelyre korábban azért voltak példák. Így vihette be különösebb visszhang nélkül az őszi ülésszak kezdetén a kegyelemdöfést Kövér László, a Tisztelt Ház fura ura a hagyományos, nem csupán az eseményeket jegyzőkönyvszerűen tolmácsoló parlamenti tudósítás műfajának.

Az Orbán-rendszer a média egy részét – közmédia, egyetlen alapítványmonstrumba terelt sok száz kiadvány stb. – nyíltan és közvetlenül irányítja, az ellenzéki hangvételű orgánumok némelyikét hirdetésekkel, egyedi támogatásokkal befolyásolja, míg a többieket ellenségként kezeli, fenyegeti, kiszárítani igyekszik. Utóbbiak azok, amelyek nem függnek egyetlen politikai erőtől sem.

Az önkormányzati választásokon történtek egy ponton automatikusan átírják a médiaviszonyokat. A településekhez kötődő sajtó – újság, televízió, honlap – sok helyen új kezekbe került. Ezek a felületek eddig – tisztelet a kivételnek – a regnáló polgármester és testületi többség fényezésével voltak elfoglalva, aránytalanul kevés megszólalási lehetőséget adtak a helyi ellenzéknek, s nem a korrekt, közszolgálati tájékoztatás műfajában utaztak. Nem önkormányzati kiadvány, de fővárosi hátszéllel működik az ingyenes Lokál, amely a kormánypropaganda műfajában is mélypontnak számít. Miután nem sajtótermékről beszélünk, Karácsony Gergely kísérlete a kiszorítására nem sérti a sajtószabadságot. Itt csak az a kérdés, hogy ha sikerrel jár, a főváros új vezetése mit tervez helyette, ha tervez egyáltalán.

Ahogy a rendszerváltáskor a többpárti befolyás jobb helyzetet teremtett a nyilvánosságban, mint a korábbi egyeduralom, úgy a választások nyomán plurálisabbá vált médiahelyzet is előrelépést jelent. De talán nem kellene ugyanarra az útra lépni, mint harminc éve; látjuk, hova vezet. Propagandára nem ellenpropaganda a helyes válasz. Ráadásul a Lokál példája is mutatja, nem feltétlenül éri meg: lám, hiába olvasták naponta fővárosiak tízezrei, hogy Karácsony AL-KALMAT-LAN!!!... A kormánysajtó – amely mélységesen lenézi a saját célközönségét is – versenyhelyzetben mindig alulmarad. A Fidesztől független média pedig megírja az ellenzék számára kínos ügyeket is.

Ha pártok akarnak sajtót építeni, fennáll a veszélye, hogy nem általában a pártmédia, hanem csak a Fidesz-sajtó alternatíváját teremtik meg. Segíteni viszont tudnak az ellenzéki önkormányzatok. Az eddigi gyakorlat folytatása helyett fontolóra vehetnék például a Nyomtass te is! mozgalom és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) javaslatát egy pénzalap létrehozására, amely a független megyei portálokat támogatná. Ha a függetlenséget ők sem tolerálnák, kénytelenek lennénk azt gondolni: hasonló helyzetben ugyanazt tennék a magyar sajtóval, amit a Fidesz tett az elmúlt években.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/44. számában jelent meg október 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/44. számban? Itt megnézheti!