Korai az öröm

Nagy volt az öröm az ellenzéki és hatalmas a meglepetés a kormányoldalon az idei önkormányzati választás eredményei láttán. Az ellenzéki szavazók közül sokan már temetni kezdik a kormányoldalt, pedig nem kellene. A számok ugyanis azt mutatják, bár a fővárosban és számos nagyobb városban működött az ellenzéki összefogás, ami meghozta a győzelmet, de az összes leadott szavazatot tekintve nincs oka sok örömre az ellenzéknek. Az öt évvel ezelőtti választáshoz képest a Fidesz ugyanis hozzávetőlegesen 220 ezer szavazattal tudta növelni támogatói táborát (azt most ne firtassuk, milyen módszerekkel, hiszen ezekkel a jövőben is számolni kell), az ellenzék pedig alig 60 ezer vokssal.

Ezek a számok nem nagyon igazolják a nagyvárosi győzelmek láttán kialakult ellenzéki hurráhangulatot. Ugyanakkor tény, hogy hosszú idő óta először sikerült megszorítani, és bizonyos helyeken látványosan legyőzni a kormánypártokat. Vagyis ebben a tekintetben életképességét bizonyította az összefogás, amit a nem fideszes érzelmű szavazók már 2018-ban is szerettek volna látni.

A magyar választási rendszert ismerve, valamint a kormánypártok anyagi fölényét és gátlástalanságát látva azonban kétséges, hogy a jelenlegi formájában az ellenzéki összefogás képes lehet-e győzni 2022-ben.

Jelen pillanatban – ahogy már évek óta – a Fidesz-KDNP egymaga képes a valódi választási hajlandósággal rendelkező tömeg fideszes felét a szavazó urnákhoz vinni. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a fideszes agytröszt már most is hatalmas erőfeszítéseket tesz azért, hogy az őszi ellenzéki siker ne az első, a NER falából kieső tégla legyen, hanem egy véletlen kisiklás.

Kétséges az is, hogy a mostani ellenzéki egység meddig tartható fenn. Ezt az egységet egyszer-egyszer még értékelik az egymástól gyökeresen különböző világlátású szavazók, de kérdéses, mennyi ideig tolerálják egymás pártjait az összefogás túlsó szélén állók. A kormányváltás mellett valóban ellenzékváltásra is szükség lenne, legalábbis abban az értelemben, hogy azok a pártok és figurák kerüljenek le a tábláról, amelyek és akik már sokszor játszották el az emberek bizalmát. Az sem használ az összefogásnak, hogy éppen a napokban hagyta ott a szocialista pártot a formáció talán leghangsúlyosabb embere, az újraválasztott szegedi polgármester, Botka László, aki korábban azért mondta le miniszterelnök-jelöltségét, mert szerinte a párt tele van Fidesz-ügynökökkel. Lehet, hogy ez az ellenzékváltás első lépése?

Persze bárhogy is van az összefogás oldalán, az nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy addig nagyon nehéz lesz a Fidesz–KDNP-t kiebrudalni a hatalomból, amíg nem jön létre egy, a polgárságot megcélzó konzervatív párt, karizmatikus vezetővel az élén, amely alternatívát jelent a jelenlegi kormánypártokkal szemben. Mert a tapasztalatok azt mutatják, a jelenlegi gazdasági és politikai rendszer eredményeként egyre szűkülő polgárság egy része még jobb híján a Fideszre szavaz, egy másik része pedig – amelyiknek elege van az urizálásból, a lopásból, az álszent kereszténységből, az ellenzéket pedig nem tekinti alternatívának – el sem megy szavazni.

Igény biztosan lenne erre, hiszen a V18-ból kinőtt V21 összefogás, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, az Eötvös Csoport, a Felelős Értelmiség kezdeményezés mind a valódi polgárság, a Fideszt ma már messziről elkerülő értelmiség számára jelent fórumot a közös gondolkodásra. Ezekből a kezdeményezésekből nőhet ki egy olyan polgári párt, amely hatalmas munkával ugyan, de alternatívát jelenthet a Fidesszel szemben, s megbonthatja annak szavazótáborát, illetve voksolásra ösztönözheti a választástól eddig távol maradókat. Sok idő azonban nincsen, hiszen két és fél év múlva országgyűlési választás, és egy új párt felépítése hosszadalmas munka. Ráadásul hiteles vezetőt is találni kell. Erre Márki-Zay Péter személyében talán már van is egy jelölt.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a következő választáskor még talpon lévő baloldali ellenzékkel még ez esetben is össze kell fogni, mert a 106 egyéni választókörzetben dől el a 2022-es voksolás, s ezekben csak akkor van esély a győzelemre, ha a fideszes jelölttel szemben csak egy induló marad a páston.

Arra sajnos még a remélhetőleg létrejövő új, 2022-es ellenzéki egységnek sem nagyon lehet esélye, hogy kétharmaddal győzzön, pedig ideje lenne újragondolni a magyar választási rendszert. Talán a holland minta lenne ideális, ahol kizárólag pártlistákra lehet szavazni. Vagyis tökéletesen arányos a rendszer, és esély sincs arra, hogy ötven százalék körüli választói támogatással kétharmados felhatalmazást kapjon egy kormány, amely aztán kényére-kedvére szabja át a törvényeket, mint nálunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/44. számában jelent meg október 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/44. számban? Itt megnézheti!