Mozgalmat indított a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság megmentéséért Baji Balázs vb-bronzérmes gátfutó. A sportoló az önkormányzati választások eredményének tükrében veszélyben érzi az eseményt, amely pedig hatalmas lökést adhatna a sportágnak Magyarországon. A civilben állatorvosként praktizáló atléta példaértékű élsportoló, ám sajnos most téved.
Általában visszafogottan nyugtázom a sportsikereket, Baji Balázs a 2017-es londoni világbajnokságon, 110 méter gáton szerzett bronzérmét azonban ugrálva ünnepeltem: futószámokban magyar atléta először szerzett érmet vb-n. Egy ilyen példátlan sikerhez elengedhetetlen a céltudatosság, az, hogy az ember csak azt a tíz gátat lássa maga előtt, amelyek felett átjutva eléri célját. A világbajnokságért indított mozgalom is ehhez hasonló küzdelmet jelent Bajinak, hiszen akadályokon túljutva szeretné elérni, hogy a magyar atléták hazai pályán versenyezhessenek, ami alighanem minden sportoló álma. Ebben az álomban azonban nem lehet helye az olyan történeteknek, mint a stadionnak helyet adó terület ügye.
A Rákóczi híd pesti hídfője és a Soroksári-Duna-ág közti 15 hektáros telekért az állam 16,5 milliárd forintot fizetett 2014-ben a Wing Zrt.-nek, amelytől Orbán Viktor jó barátja, Garancsi István éppen kivásárolni készült cége, a Market Építő Zrt. többségi tulajdonrészét. Kis fantáziával akár arra is gondolhatnánk, hogy a telekvásárlás és főként annak igen magas ára jutalom volt, amiért a Wing kedvező feltételekkel engedte el tulajdonát.
Már csak azért sem túlzás a jutalom kifejezés, mert a stadion tervezett helyszínén túl, a Kvassay Jenő út és a Soroksári út által határolt, 33 hektáros területért az állam már „csak” 18,2 milliárdot fizetett. Vagyis egy több mint kétszer akkora, és talán még jobb helyen lévő telekért közel ugyanannyit, mint a Wingnek a másikért. Holott a nagyobb terület a Quaestor tulajdonában állt egykoron, a vételárból pedig kártalanítani lehetett volna a botrányos körülmények között bedőlt cégcsoport károsultjait.
A Quaestor-károsultakon spórolt az állam az atlétikai vébére | Magyar HangEgyetlen kapavágás sem történt még, máris többmilliárdos kár ért mindenkit. A közömböseket éppúgy, mint a sportszerető közönséget és a keményen küzdő atlétákat. Az új Puskás-stadion árából kiindulva az atlétikai létesítményt aligha úsznánk meg 200 milliárd forint alatt. Mindezt a telek vásárlásának „veszteségével” arányosítva feltételezhető, hogy a végszámla jelentős részét nem a világbajnokság költségei tennék ki.
Baji Balázs célra szegezett tekintete elől azonban mindez feltehetően rejtve marad. Az élsport, a tömegsport és az egyre egészségtelenebb magyar társadalom között feszülő ellentmondások már önmagukban átértelmezik valamelyest a sportesemény adta lökést, a rendezéshez kapcsolódó korrupció pedig egészen cinikus fogalommá avatja azt. Olyan, mintha mindenkiknek három méter magas akadályokon kellene átugrálnia, miközben Garancsiék vidáman rohannak a pálya szélén, hogy a végén onnan szakítsák át a célszalagot.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!
