Kiteljesedés

Olvasom az újságban, hogy az öregember – akit filantróp közgazdásznak titulálnak, egyfajta epitheton ornansa lett ez neki, oda ne rohanjak – arra a legbüszkébb, hogy Ukrajnában hozzá tudott járulni a demokratikus rendszer kiteljesedéséhez. És ilyenkor sem szakad le az ég, a nyomdafesték mindent elbír, nagyon úgy tűnik, a haladás azt jelenti, minél inkább megyünk előre az időben, annál nagyobb hülyeségeket – vagy galádságokat – lehet állítani és elhinni egy füst alatt. Olyan elmélet is van persze, amely szerint a hülyeség állandó, a beléje vetett hit dettó, csupán a szereplők cserélődnek: megszületünk, élünk, meghalunk.

Ukrajnában, ezen belül Kárpátalján most az van napirenden, hogy megszűnnek a magyar iskolák, hogy kampec a magyar sajtónak, meg hogy az 54 éves barátomat szakadatlanul hajkurásszák a katonák, akik nagyon szívesen berántanák, hadd szolgálja kicsit a hazát, ez mindenkinek szent kötelessége. Amikor 1944 novemberében elhurcolták a szibériai lágerekbe a magyar férfiakat, akkor ötven év volt a felső korhatár. Most hatvan. Így megy ez.

Ezenfelül olyasmit is lehet látni ungvári falakon, amit a mellékelt friss fénykép ábrázol. A nyájas olvasó talán még ismeri annyira a cirill betűket, hogy megfejtse az üzenetet, a 88-at és a gépfegyvert ráadásul amúgy sem kell magyarázni.

Lám csak, milyen vígan kiteljesedett a demokratikus rendszer. Bárki bármit a falakra sablonozhat a közösség épülésére. A magam részéről mindazonáltal óvakodnék a nyakló nélküli egyszerűsítésektől. Megtehetem, nem vagyok sem filantróp, sem közgazdász, sem progresszív. Könnyű nekem.

Se szeri, se száma ugyanis a valóság különböző rétegeinek. Attól még, hogy a hasznos/haszontalan idióták egy emberként úgy képzelik, édes gyümölcsöket teremnek áldatlan forradalmaik egyfelől, vagy hogy a félhülye nácik sem restek nyeregben érezni magukat másfelől, nos, mindezektől már-már függetlenül az élet megy tovább, és az emberek teszik a dolgukat, mert mást úgysem tehetnek.

A lembergi csokimanufaktúra ungvári kávézójában a csésze kicsit kopott, de a kávé benne tökéletes, a Dasztor szupermarketben annyira szuper a felhozatal, amilyenről nem is álmodhatnak a magyarországi láncok rendszeres vásárlói, a főbb utak jó részének aszfaltját befoltozták vagy kicserélték, és a közlekedési rendőr olyan udvariasan, minden részletet megmagyarázóan, a vonatkozó jogszabályhelyeket megjelölően szabja ki az abszolút jogos és módfelett méltányos bírságot, hogy az utazónak tüstént kedve támad elrohanni a legközelebbi bankfiókba, és befizetni azt a háromezer forintnyi hrivnyát. Hogy ezzel a költségvetésbe transzportált szerény összeggel is hozzájárulhasson a további kiteljesedéshez, egy platformra keveredve ekképpen a büszke öregemberekkel.

Igaz, hogy a dolgozó nép közben lelécel – azt beszélik, hogy London kiment a divatból, és a spanyolországi birkanyírás sem menő, ehelyett káposztát szüretelnek Hollandiában –, de annyi baj legyen, úgyis a szisztéma a lényeg. Ami nyitott, abba nem lehet bezárni senkit sem, fussanak csak a szélrózsa minden irányába, ha ahhoz van gusztusuk történetesen. Hiszen az eszme nélkülük is érvényes.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!