A mai Fidesz, a mai Orbán Viktor egyre jobban hasonlít az utódpártra, a '90-es évek MSZP-jére és Horn Gyulára.
A mai Fidesz, a mai Orbán Viktor egyre jobban hasonlít az utódpártra, a 90-es évek MSZP-jére és Horn Gyulára, aki a karhatalmista múltját firtató kérdésre pökhendin azt bírta válaszolni:„Pufajkás voltam. Na és?”
Sőt, ennél sokkal rosszabb helyzet. Rosszabb, mert az MSZP, amelynek 1994 és 1998 között az SZDSZ-szel együtt kétharmados többsége volt a parlamentben, nem élt vissza az alkotmányozásra feljogosító többséggel, nem változtatta meg saját politikai érdekeinek megfelelően a választási törvényt, nem gyűrte a koalíciós pártok irányítása alá a kormányt és a politikai hatalmat ellenőrizni hivatott szervezeteket, vagyis nem számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét. Nagyon sok rossz döntést hoztak, de a demokrácia alapjait nem veszélyeztették, és nem voltak ennyire pimaszul arrogánsak. Ezért tudott hírhedtté válni Horn „Na és?” vérforraló válasza.
Az Orbán-kormány, a választásokon részt vett polgárok körülbelül felének támogatásával, ám a választási rendszerünkből adódóan kétharmados parlamenti többség birtokában lassan egy évtizede vezeti az országot úgy, hogy semmibe veszi az ország másik felének véleményét, akaratát. Az ő akaratukat így egyedül az ellenzéki képviselők jelenítik meg az Országgyűlésben – már amikor lehetőséget kapnak erre, és nem vonják meg tőlük a szót, mondvacsinált indokok alapján. Kövér László házelnök mindenesetre újabbnál újabb rendszabályokat eszel ki, hogy még jobban ellehetetlenítse az ellenzéki képviselők munkáját. Na és?
Megalázzák a parlamenti munkáról tudósító újságírókat is, lényegében elzárják őket a törvényhozó testület tagjaitól, hogy ne tudjanak kellemetlen kérdéseket feltenni nekik. Na és?
Horn Gyulától Orbán Viktorig - és vissza | Magyar Hang
Magyarország ma, a negyedik Orbán-kormány alatt sokkal inkább egy következmények nélküli ország, mint amennyire a kilencvenes évek derekán volt.
A kormányzati hatalomtól függő vállalkozók, közalkalmazottak, köztisztviselők, ügyészek, bírók, ha meg akarják őrizni állásukat, megélhetésük biztosítékát, kénytelenek behúzott nyakkal, alattvalói viselkedési formát magukra erőltetni. Az önként vazallusi mezt magukra öltők hajlandók újságíróként kiszolgálni a goebbelsi propagandasajtót idéző közmédia gépezetét. Bírósági vezetők – talán hálából megbízatásukért – képesek az 1950- es éveket idéző módon fényesre nyalni a leszerepelt, ám az Alkotmánybíróságra felfelé buktatott bírósági elnök tekintélyes fenekét, tovább csökkentve ezzel a bíróságok iránt a Handó Tünde elnöklése alatt már amúgy is jelentősen megcsappant közbizalmat. Na és?
Lehet, hogy ezek nem fontos dolgok, ám ahhoz elegendők, hogy az emberek ne merjenek kritikát megfogalmazni az elöljárók ellen, ne merjék vitatni a kormányzati intézkedések hatékonyságát. Meghunyászkodni, kussolni még lehet szabadon a NER-ben. És szabadon el lehet hagyni az országot is annak, akinek nem teszik, ami itt van, és ami még várhatóan ezután következik. Az ország kormánypárti többségének természetes, hogy egy joghallgató helyettes államtitkárként milliós fizetésért mantrázhatja a kormányzati propagandaszöveget, míg a vazallusi körbe nem tartozók egyetemi diplomával, szakvizsgákkal, másoddiplomával, több nyelvvizsgával, szakmai tapasztalatokkal, komoly, felelősségteljes munkát végeznek a joghallgató helyettes államtitkár bérének töredékéért. Na és?
Az ország kormánypárti csápoló törzsközönségének természetes, hogy a nyugdíjminimum – ilyen kiváló kormányzati munka ellenére is – 28,5 ezer forint. Tényleg ennyi, miközben az ország első számú polgára, a NER köztársasági elnökének bérét éppen most duplázták meg 3 millió forintra. Sőt, kiegészítették az elnök kedvezményeit azzal is, hogy külföldi útjain a felesége és a gyermekei is busás ellátmányt kaphassanak az államtól. Na és?
Szükségük van rá, hiszen az nem elég ajándék a magyar néptől, hogy a mandátum lejártát követően egy luxusvilla is jár Kipcsakország banánköztársasági elnökének, itt, Európa szívében, a szívcsakra tövében. Nincs még egy hely széles e világon, ahol ezt meg mernék tenni a rabszolgatörvény elfogadása után. A lepattant falvak cigánytelepein a legnagyobb nyomorban élő gyermekek a szó legszorosabb értelmében éheznek. Na és?
„Tatárjaim harcra készen állanak Kipcsakban" | Magyar Hang
Még hogy a kipcsakról ne tudná senki, mi fán is terem voltaképpen!
A családi pótlék hosszú évek óta egy fillérrel sem emelkedett, a szegény családok nem tudják igénybe venni sem a csokot, sem a nagycsaládoknak járó autóvásárlási kedvezményt, de még az adókedvezményt sem, a megfelelő munka és megfelelő kereset hiányában. Ők éhezhetnek szabadon, sőt, ha megszólal egy gyámügyis lelkiismerete, még a szerető anyjától is elszakítják a gyermeket. Azokban az iskolákban, ahova ezek a gyerekek járnak, nem a legjobban felkészült tanárok tanítanak, kivételt legfeljebb néhány megszállott hős képez.
Az elit gyerekei nem ilyen közoktatást kapnak. Az állam által tehetőssé tett csókos vállalkozók gyermekei jórészt sok milliárd forintból felépített elitiskolába járnak. A sokmilliós tandíjat lehet, hogy csak azért szedik be a szülőktől, hogy oda akárki ne tudja járatni a gyerekét. Itt nevelik a NER elitjének utánpótlását: a falu határát megöröklő majdani földesurakat, a patakjainkat megmérgező gyárosokat, a jövő bankvezetőit, ÁSZ-elnökeit. A majdan megválasztásra kijelölt kormányfőket. Na és?
De megérdemeljük. Amelyik nép hosszú időn keresztül képes birkaként viselkedni, rászolgál arra, hogy kutyák terelgessék őket a gazda füttyszavára.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a legfrissebb, 2019/51-52. karácsonyi duplaszámban?Itt megnézheti!
