Tinédzserlámúr

Ahh…
Vagy:
Nooormális?

Ha most ez egy online cikk lenne, akkor belinkelném a videót, a fenti két érzelemszócskát írnám mellé, és kész is lennénk, mindenki tökéletesen értené, hol a bibi. De még mielőtt bibiznénk, előbb a hála és köszönet hangján szeretnék szólni az Alapjogokért Központról, amely a lapzárta előtti utolsó pillanatokban rángatott ki az ihlettelenség kínkeservéből, mert tudom, hogy az újságírókat illik lenézni, ám az állapot, amikor az ember frusztráltan bámulja a képernyőn villódzó saját nevét, két rögös nap alatt csak ennyire volt képes, és tíz körömmel lebeg a billentyűzet felett görcsösen, hogy „gyere már, múzsa, könyörgök, leheljed a csókodat a homlokomra”, de persze nem, szóval az vacak. Nem, ez nem igaz, még annál is vacakabb.

De hát valamiért csak öntjük a közpénzt az Alapjogokért Központba, amely egyrészt Szánthó Miklósokkal és Rácz Zsófiákkal hálálja meg szorgos népünk önfeláldozó támogatását, másrészt vicces. Így egyszerűen. Nyilván nem az, ha komolyan vesszük a polgári akármit, az európai bármit, de túl vagyunk már ezen, tényleg nem érdemes agonizálni az ilyen-olyan Fideszt támogató álkomoly szervezetek ténykedése felett, mert minek. Röhögjünk, oszt jó napot. És azt most baromira lehet.

Gyanús ugyanis, hogy a párton belül megszületett a direktíva: valamit kezdeni kell a fiatalokkal. Szó van erről egy ideje, hogy a Fidesz ugyan stabilan a legerősebb párt, az ifjak között azonban szolidabb a népszerűség, és hát ugye a fránya biológia, jönnek, egyre csak jönnek a tizennyolc évesek, felnőttkor, választójog, ilyesmi, és nyögvenyelősen (sem) találják közéleti idoljaikat az ütemesen öregecskedő fiatal demokraták soraiban. Kövér László überpedellusi dörgedelmei kontra generációs lázadozás? Németh Szilárd vs. – hát, most ide akartam egy ellentétpárt, de igazából – bárki vagy akármi.

Na, de mivel doktorminiszterelnökúr kétezer-sokig tervez, és kétezer-sokig még a csökkenő népesség dacára is regimentnyi hálátlan kamasz áll választói csatasorba (nem kell csúnyán nézni rám, nem én találtam ki a hálátlant, hanem a Fidesz-médiaholdudvar, tudniillik, hogy „ezek a gyerekek asse tudják jó dolgukban, hogy milyen jó dolguk van”, amit természetesen a Fidesznek, de még inkább Orbán Viktornak köszönhetnek). Időutazás, mi? Szerintem is.

Amúgy.

Amikor a világtörténelem aktuális harminc-negyven pluszos arcai összeülnek, hogy kitalálják, meghatározzák, megcsinálják és legyártsák, amire a náluknál tízzel, hússzal fiatalabbaknak megítélésük szerint szükségük van, az mindig remekül sül el. A feladattal megbízottak ilyenkor rendre megpróbálnak egykori önmagukba visszalazulni, a legkúlabbak a nyakkendőjüket is meglazítják, és simán előfordul, hogy alkoholt fogyasztanak a közös gondolkodás során. A küldetés azonban eleve elrendeltetve az alapoknál elhasal, hiszen épp azért ők a bürokrácia ageista megbízottjai, mivel soha nem voltak lazák.

Ifjúsági Magazin? Szmájli.

A kényszeres hatalmak azonban újra és újra belecsobbannak ugyanabba a folyóba, és Kövér László ide, Kövér László oda (nem akarom a házelnök urat külön cseszegetni, csak régen kedveltem, és pont ezért drámai számomra a megborulása), mítinget, agyvihart, értekezletet és körímélezést nem kímélve megkísérelnek az tinédzserlázadások élére állni. Olyan is lesz. 888, például.

De ni, hogy elkanyarodtam, illetve nem kanyarodtam még mindig vissza az alapvetéshez, talán az év vége, a kötelező elfáradás, hisz ilyenkor elvárás, hogy bepunynyadjon az ember, és rosszabbul teljesítsen, viszont őszintén, sóhajtozva beismerje, hogy hát itt az év vége. Szóval az Alapjogokért Központ kiadott egy fiatalos, vicces, mi több, humoros, még mi több, laza videót, amelyben Párkányi Eszter elemző kvázi Leia hercegnőként nyekteti az ellenzéket, kvázi Birodalom – Első Rend, a végén pedig még fénykardot is villant, merthogy a küzdelem 2020-ban is folytatódik.

BÚÉK!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang ünnepi, 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.