Orbán Viktor felköpött és alátolta az országot

Semmi új nem volt abban, ahogy Orbán Viktor megnyilvánult Gyöngyöspatával kapcsolatban. A miniszterelnök pontosan ugyanazt a sunyi kocsmaretorikát húzta elő, mint amikor két éve lemigránsozta a miskolci Avas-lakótelepre beköltöző cigányokat. Mert hát kampány volt.

Most a gyöngyöspatai romákat szimplán leingyenélőzte, pusztán azért, mert a bíróság megítélt nekik mintegy 100 millió forintot azért, mert elkülönítve, „cigányosztályban” tanították őket. A kormányfő hű kobzosai pedig ízes sorososozásba kezdtek, Horváth László, Gyöngyös és környékének nagykánja, pedig amiatt kezdett el jajveszékelni, mert csődbe megy majd Gyöngyöspata. Aztán emelte a tétet és polgárháborúról is beszélt még.

Hogy a pert indító alapítvány négy éve nem kap pénzt „Sorostól”, vagy hogy a kártérítés összegét nemcsak a hevesi városkának kell előteremtenie, az még csak hagyján. Fontos részletek ezek persze, ahogyan az is, hogy azok a cigányok, akik ellen most kétes minőségű Bayer-epigon cikkekben hergel a kormánypárti propaganda, még saját bevallásuk szerint is Fidesz-szavazók. De ez csak a valóság miatt fontos, az meg Fidesz-országban sajnos egyre kevesebbeket érdekel.

Van viszont ennek a kormányinfón amúgy egész ügyesen előadott orbáni műhisztinek pártpolitikai dimenziója is. Az október 13-ai önkormányzati választásra több helyütt sikeresen összeállt ellenzéket alighanem még nagyon sokszor fogja a kormányzat és csatolt része emlékeztetni arra, hogy nem voltak ők mindig ilyen jóban. Gyöngyöspatát még a gárdamellényes Jobbik és az akkor még SZDSZ-utódként viselkedő LMP összecsapása tette hírhedté közel 10 éve, nyilván jól jönne Orbánéknak, ha a tömbbé összeálló „nem-Fidesz” alakulatai újra összevesznének valamin. Mondjuk Gyöngyöspatán.

Úgyhogy a szervezett miniszterelnöki hergelősdinek nem is feltétlenül Gyöngyöspata a közvetlen célpontja, és még csak nem is a cigányság, hanem azok a fránya bíróságok, amiket nem sikerült még betörni és NER-esíteni. A kártérítés ügyét ugyanis Orbán rizlingszagú érvelése már eleve úgy kommunikálja, mintha csak két oldalra lehetne állni: a bíróság által most jól kitömött, Soros által felpiszkált, lusta cigányokéra, meg persze az övére és a keccsölő magyarokéra.

Talán nem véletlen, hogy a szegregáció kapcsán megítélt kártérítés mellett Orbán volt szíves egy másik, ugyancsak a bíróságokhoz kötődő témán is felháborodni. Ez pedig a zsúfolt zárkában élő raboknak kifizetett pénzek ügye.

Balázs Péter-i hitelességgel előadott durcáskodásának végén közölte is, hogy ezek az átutalások le lesznek állítva. Orbán amellett, hogy adott a jogállamiságnak egy irgalmatlan sallert, itt is meghúzta a vonalat, úgyhogy el lehet dönteni, hogy ki mellé áll az ember: az elkényeztetett börtöntöltelékek, vagy a tisztességes adófizetők mellé, utóbbi lenne a kormányfő oldala is természetesen.

És ha jobban belegondolunk, akkor rádöbbenhetünk, hogy tulajdonképpen ez megy már tíz éve: Orbán Viktor felköp egyet és alátolja az országot. Teszi mindezt azért, hogy inkább acsarkodjunk és ne azt nézzük, hogy a magyar állam számos szektorban a válság jeleit mutatja. Hogy ezzel a felelőtlen magatartással milyen nehéz helyzetbe hozza mondjuk Vecsei Miklós felzárkóztatási biztost, vagy épp a kisváros egyébként fideszes polgármesterét, az szemlátomást nem izgatja a miniszterelnököt. Így Orbánnak nem kell beszélnie arról, hogy Gyöngyösön ukránok „veszik el a magyarok munkáját”, amit aztán úgy pihennek ki sokszor, hogy „nem tartják tiszteletben” a kultúránkat. Nem kell beszélnie arról, hogy dolgozhatnának ott mondjuk ezek a frissen leingyenélőzött cigányok is akár, már ha kaptak volna rendes oktatást az iskolájukban.

Itt jön elő megint a propagandisták felelőssége, akiknek volt olyan vastag a képükön a bőr, hogy írásaikban le merték írni azt a szókapcsolatot, hogy „egyéni felelősségvállalás”. Ezt számon kérik egy évtizedek óta mélyszegénységben élő térség „etnikailag meghatározó népcsoport tagjaitól”, miközben az ország szétlopásán és rendszerszintű lezüllesztésén már évek óta csak heherésznek. És teszik mindezt adóforintból kitömött, állami hirdetésekkel kitapétázott lapokban. Ez olyan mértékű szemforgatás, aminek a felszabaduló energiájából talán még áramot is lehetne fejleszteni. 

Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy a pártpolitika, a kommunikáció és persze a pillanat uralása az mind valahogy így működik. Csakhogy a pillanat elillan, de a szegénység és a keccsölés ott marad a Gyöngyöspatán. Meg Csenyétén. Meg Kisvaszaron. Meg Hetefejércsén. Meg a Lyukóban. Meg Kevermesen. Meg még egy csomó másik helyen.
De hát a Karmelita-kolostorban ez nyilván senkit sem érdekel. Ott már a következő felköpésen gondolkodnak.