Végignéztem a kormányfő nemzetközi sajtótájékoztatóját. Sajnálatos módon évente csak egyszer vállalkozik a miniszterelnök arra, hogy az ellenzéki, kormánykritikus sajtó munkatársainak kérdéseire is válaszoljon. Idén sem jutott be mindenki, például a 24.hu is kívül rekedt. Az újságírókat korábban politikai aktivistáknak nevező Kovács Zoltán államtitkár még lódított is egy jót, mondván, a kolléga elkésett. Pedig nem is késett el, csupán nem hívták meg. Tudjuk, hogy megy ez, velünk szemben is így jártak el hosszú időn keresztül, míg meg nem unták, hogy mi nem adjuk fel, hiába is szeretnék.
A miniszterelnök a magyar médiaviszonyokra vonatkozó egyik kérdés apropóján szellemesen riposztozott is egyet a kormánypárti és az ellenzéki sajtó arányán, mondván, érzékeli az ellenzéki túlsúlyt. Ezt azzal támasztotta alá, hogy 20 százaléknyian lehetnek a teremben, akik egy titkos voksoláson rá szavaznának. Biztos így volt, és csak a kormánykritikusok túlsúlya miatt fordulhatott elő, hogy a Magyar Hang tudósítója kérdéseit nem tudta feltenni, mert Kovács Zoltán nem adott neki szót. A 20 százaléknyi baráti sajtó képviselői persze szót kaptak, ám ők sem nagyon örülhettek: feltűnő módon ugratta őket a vicces kedvében lévő miniszterelnök. A Pesti Srácok sajtómunkását arcpirító módon megalázta, amikor leszögezte, ő olyat nem mondott, amit az illető kihallott a válaszából, majd amikor az egyik kérdező Bencsik Gábor véleményére utalt, akkor „Gábor, András, József”-ezett egyet, de nem igazán nevettek a megjegyzésén. Nem úszta meg az Origo kérdezőembere sem az ugratást, Orbán finoman neki is beszólt.
„Vége a világnak, ha a miniszterelnök a bíróságok ellen uszít" | Magyar HangTehát a 20 százaléknyi házi sajtónak sem könnyű az élete, az aranyketrec mellé ilyen elbánás társul, de legalább megtudhatták, hogy egyébként sincs semmi közük egymáshoz, mert Orbán nem jegyez semmilyen médiaalapítványt. El lehet menni a kuratóriumhoz, az az illetékes. Az nem számít, hogy a miniszterelnök 2018. december elején kormányrendeletet írt alá, amelyben nemzetstratégiai lag kiemelt jelentőségűnek minősítette a Közép-európai Sajtó és Médiaalapítványt (Kesma) érintő felajánlásokat és átalakításokat, és ezáltal kivonta azt mindenféle versenyjogi vagy médiahatósági felügyeleti eljárás alól. Régen történt, amúgy is csak potom húsz százalék a hatásfoka az egésznek.
Ahhoz képest, hogy Orbán deklaráltan nem foglalkozik üzleti ügyekkel, a hozzá közeli Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Mátrai Erőmű Zrt. tervezett államosítása kapcsán meglepően tájékozott volt az üzlet részleteit illetően. Orbán elmondta, hogy a megdrágult szén-dioxid-kvóta miatt veszteségessé vált az erőmű. Igaz, Mészáros helyett egy cseh–magyar konzorciumot emlegetett tulajdonosként, és 10 ezer munkahely miatti kormányzati aggodalommal indokolta az államosítást. Arról nem beszélt, hogy osztalékként több mint 10 milliárd forint – fejlesztési célú – tartaléktól fosztották meg az erőművet, tehát az erőmű vételárának nagy része ily módon meg is térült Mészáros számára.
Ez Orbán „one-man-show”-ja, és szórakoztató is. Ha valaki rákérdez a kormányfő veje Elios-botrányára, akkor olyan eszmefuttatásban részesül a multik által kivitt profitról – és emiatt a minket, magyarokat megillető uniós pénzekről (amely nem is uniós támogatás, hanem a mi pénzünk) –, hogy ember legyen a talpán, aki közbe merne szólni: hogyha a miénk, akkor miért a Tiborcz milliárdjait szaporítja?
Orbán Viktor felköpött és alátolta az országot | Magyar HangMeglepő volt viszont, Orbán milyen könnyen esett ki a végrehajtó hatalmi szerepéből, amikor a Fidesz pártelnökének címzett kérdést kapott. Például Lázár János nevét említve a pártja politikáját érintő kritika kapcsán. A miniszterelnök ekkor úgy reagált, Lázár feladata visszaszerezni Hódmezővásárhelyt. Mintha török megszállás alatt állna. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz által elvesztett önkormányzatokhoz ambivalensen
viszonyul a kormányfő. Úgy tűnik, a választási kampányban az állami pénzcsapok elzárásával való fenyegetés nem csak riogatás volt.
Ezek nem jó jelek. Nem biztos, hogy bölcs dolog a választópolgárokat megbüntetni a szavazatukért. A kormányfő kiválóan képzett jogász. A kormányinfón azonban a politikus énje mintha mélyen elnyomta volna a jogász énjét.
Képes volt azt nyilatkozni a gyöngyöspatai elkülönítetten tanított, alacsonyabb színvonalú oktatásban részesült roma gyerekek bíróság által megítélt kárpótlása kapcsán, hogy az ilyen ítéletet nem kell végrehajtani. Mert hogy néz ki az, ha valaki munka nélkül jut jövedelemhez?! A politikai hatalom birtokosainak, még egy
miniszterelnöknek is tudomásul kell vennie, tiszteletben kell tartania a jogerős bírósági ítéleteteket. Ha valaki – önhibáján kívül – hátrányt szenved a tanulásban, a szellemi fejlődésben, annak vajon miért ne ítélhetne meg kártérítést a bíróság, ha alaptörvényünkben is deklarált jogát sértette meg egy állami intézmény?
Ugyanígy, ha nemzetközi szerződés kötelez minket a börtönben raboskodók emberi jogainak tiszteletben tartására, akkor joga van bírósághoz fordulni, ha a börtönben az emberi jogát súlyosan megsértik. Ha ez a nem tetszik a kormányfőnek, kezdeményezheti a nemzetközi szerződés felbontását, vállalva egy ilyen döntés minden következményét. De a bíróság ítéletének végrehajtása ellen lázítani a népet nem éppen államférfihoz méltó viselkedés. Egy elítélt bűnözőnek is vannak emberei jogai. És ebben az országban indokolt csínján bánni a börtönlakók jogaival, láttunk már a rácsok mögött ártatlanokat sínylődni…
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/3. számában jelent meg január 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/3. számban? Itt megnézheti!
