Lakás, politika, Matolcsy

Sokakat ért meglepetésként, hogy Matolcsy György Fenntartható lakáspolitikára van szükség címmel jelentetett meg írást a saját honlapján, a beszédes nevű Növekedés.hu-n. Azt is tudjuk, hogy Matolcsy György a növekedésre építő gazdaságpolitika elkötelezett híve, egyben Orbán Viktor kormányfő egyik gazdasági főembere – aki egyébként sokszor más nézeteket vall, mint a Fidesz gazdasági főembere, tartalék miniszterelnöke, Varga Mihály, aki egyébként ellent is mondott a Matolcsy-elemzésnek, kötelességszerűen fölsorolva az „elért eredményeket”.

Matolcsy MNB-elnök cikkének legsúlyosabb része ez: „Az új lakáspolitika azonban már indulásakor több sebből vérzett: nem volt felelős állami gazdája, nem volt megvitatott és kiérlelt stratégiája, féloldalas eszközöket alkalmazott, mert kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett. Nem hangolták össze a területpolitikával, a közlekedési fejlesztésekkel, az építőipar és az építőanyag-ipar beruházásaival, valamint a szakképzéssel. Nem volt zöld, nem adott esélyt a bérlésnek, csak a tulajdonnak, és egyetlen sikeres nemzetközi példát sem vett figyelembe (pl. Ausztria, USA, Dánia). Ennek lett a következménye a mai fenntarthatatlan lakáspolitikai és ingatlanpiaci helyzet, ahol a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló jószándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen új lakáskínálat mellett. 2014 óta országosan 104%-kal, Budapesten 184%-kal emelkedtek a lakásárak. Ma már 15 év kell ahhoz, hogy a medián jövedelemből megvásárolhassunk egy 90 négyzetméteres otthont.”

Az az igazság, hogy amit a jegybankelnök most felró a kormány lakáspolitikájának, azt az első percben is lehetett tudni, elvégre minden gazdasági ismeret alfája, hogy ha én a piacon segíteni akarok a vevőnek, akkor le kell nyomnom az árat.

Márpedig a kormány hatodik éve ünnepli a saját csodálatos lakáspolitikáját – amelyik hatodik éve veri fel az árat, ugyanis aki figyeli a lakáspiacot, pontosan látja évek óta, hogy minden kormányzati pénzlóbálás (csok, adókedvezmény, babaváró stb.) azonnal beépül a lakásárba.

És Matolcsy kiterjeszthette volna a kritikáját arra is, hogy mivel 2013 óta (tehát az egész időszakban) élénk a konjunktúra, az állam még azzal is emelte az árakat, hogy irdatlan mennyiségű olyan állami építkezést vitt végbe (stadionok…), ami elszívta a munkaerőt a lakásépítésektől.

Mondhatnánk persze, hogy jó-jó, de a lényeg mégiscsak a lakáspiaci konjunktúra, a KSH rendre örömtüzet gyújt, ilyen címekkel adták ki az utóbbi gyorsjelentéseket: „Közel negyedével több új lakás”, „Másfélszer annyi új lakás Budapesten, élénkülő építési kedv a községekben”, „Enyhe lakáspiaci bővülés, kedvező budapesti adatok” – és eme legutóbbi kiadvány felütése: „2019 I–III. negyedévében Budapesten 17%-kal több lakás épült” – hogy minél több 17%-kal, az már mindegy is, legalábbis a szövegből kimaradt.

Valójában Matolcsy Györgynek van igaza – az egész lakáspiaci sikerpropaganda nem egyéb, mint óriási agitprop hazugság. Nem véletlen, hogy (egyébként jóformán a teljes gazdasági kormánysajtóban) szinte kizárólag százalékokkal találkozunk, a valós számokat rendre elfelejtik közölni. Mi most ezt megtesszük a lakásadatokkal.

A lakás fogalma önkényes, mi most elfogadjuk a KSH mindenkori paramétereit, hogy mit nevezünk lakásnak. A számok megdöbbentőek. Csak néhány adat: a kormány hallatlanul büszke rá, hogy 2019-ben is kb. annyi lakás épült, mint 2018-ban, amikor is 17 681 volt ez a szám. A kormány ennek azért örül, mert 2013-ban 7293, 2015-ben 7612 épült – és ehhez viszonyítják a látványos százalékokat.

Ámde ha letesszük a kormánypropaganda által ránk kényszerített szemellenzőt, akkor a következőket láthatjuk: az 1970-es évtizedben évi több mint 80 ezer (!) lakás épült, a csúcsév 1975 volt, 99 588 átadott lakással. Az érett Kádár-rezsim tehát e téren nagyjából 12-szeresen teljesített jobban a most alapnak tekintett 2015-ös teljesítménynél.

Persze mondhatjuk, hogy azok ócska panellakások voltak, meg hogy az állami mindenhatóság rossz volt, miegymás – de az a helyzet, hogy

az új kor hajnalán, 1991-ben is több mint 33 ezer lakás épült, az ezerszer átkozott Gyurcsány-kormány alatt meg 33 és 43 ezer közt volt évente ez a szám.

A statisztika használ egy szemléletes arányszámot: a tízezer lakosra jutó új lakások számát. Ez 1975-ben 94,6 volt, 1991-ben 32, 2005-ben 40,7 – 2018-ban pedig (nem tévedés!) 18,1. Na ennyit a nagyszerű orbáni aranykorról...

Van a Matolcsy-cikknek még egy olvasata. Mivel a kormány lakáspolitikája egyenlő a kormány családpolitikájával, Matolcsy tulajdonképpen megsemmisítő kritikát gyakorolt a rezsim legfőbb büszkeségéről. Ha ezt a helyén akarjuk kezelni, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Novák Katalin családügyi államtitkár férje Matolcsy bankjának az egyik vezető munkatársa.

Matolcsy György bátor ember, de nem vakmerő. Ez a cikk egyeztetve volt Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki nemrég beígérte, hogy most két évig „kormányzás lesz”. Nehéz ebből más következtetést levonni, mint hogy a kormány belátta végre, mekkora ostobaság a Novák Katalin nevével fémjelzett „családpolitika”. Várhatóan megkezdik az átalakítását. Ehhez pedig Novák Katalinnak mennie kell – és ne feledjük, Orbán Fidesz-alelnököt csinált Novákból a múltkori tisztújításon. Tehát Novák nem mehet a lecsóba, ki kell neki találni valamilyen elegáns temetést. Talán kérjünk egy kávét.