Végre megszületett a döntés: a médiaismeret nem lesz tantárgy a magyar közoktatásban. Nem is értem, hogy vetődött fel egyáltalán ez a beteg ötlet, s miként csempészték a nemzeti kormányzat napirendjére az e célra tartott Soros-ügynökök. Ám ami késik, nem múlik: Orbán Viktor miniszterelnök úr felismerte, hogy már csak a Kádár János és a szocialista hazafiság iránti tiszteletből sem módosíthat ilyen radikálisan azon a tananyagon, amelyet biflázva ő, a szülei és a nagyszülei felnőttek.
Félreértés ne essék: van helye az apró reformoknak – én is hiszek abban, hogy a tárgyi tudást a jelenleginél sokkal alaposabban kell számon kérni. Magam is számtalanszor kerültem már olyan helyzetbe, amikor hirtelen tudnom kellett volna, melyik évben kezdte tanulmányait Berzsenyi Dániel a soproni evangélikus líceumban, miként lép a klór reakcióba a brómmal és a hipobrómossavval, s pontosan mi szerepelt Sulla tartományokat illető törvényében – nekem meg szégyenszemre az okostelefonomat kellett elővennem, mert az iskolában nem volt elég óra, hogy rendesen belém verjék, és elégszer számon kérjék a fentieket illető nagyon fontos tudást. Ugyanilyen megalázó, amikor csak négyzethálós papíron tudom kiszámolni egy tetszőleges hegyesszög kotangensét. Szinte minden napra jut egy olyan élmény, amikor valaki tudatlanságomért kiröhög vagy megszégyenít.
Wass Albert hangsúlyosabban szerepel majd az új alaptantervben | Magyar HangAz igazán bátor és előremutató döntés az volna, ha a kormányzat végleg lemondana a Nemzeti alaptanterv reformjáról. Kik is a mai magyarok, hogy kétségbe vonják azt a sok-sok tudós elmét, akik biológia-, kémia-, fizika- és matematika-tankönyvekbe gyűjtötték számukra mindazt a tudást, ami az érettségükhöz kell! Mit képzelnek magukról a XXI. század tradícióikból kivetkőzött nemzedékei, hogy kisöpörnék évszázados hagyatékukat a tantervből olyan nevetséges hóbortok kedvéért, mint az informatika, a média, meg a pszichológia?
Miért fáj az elfajzott szülőknek, ha gyermekük már tizennyolc évesen két lábon járó lexikon, aki bármikor képes szénből, salétromból és kénből lőport készíteni, s aki azzal is tisztában van, hogy egy folytonos függvényt előbb integrálva, majd deriválva az eredeti függvényt nyeri eredményül, ám ha az integrálás és a deriválás sorrendjét felcseréli, akkor az eredeti függvényt egy konstans bizonytalansággal kapja vissza? Miért fáj az elfajzott szülőknek, ha gyermekük nem azon szorong, hogy vonzó-e a padtársának, hanem az egzisztencialista irodalmat megelőlegező Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij műveinek vezérmotívumain járatja az eszét, unalmas óráiban meg az emberi és isteni erkölcs szophoklészi dilemmáját mérlegeli? Az ifjúság pallérozásának évszázados rendje felbecsülhetetlen érték, amelyet meg kell őrizni: miközben a fiúk katonadalokat énekelve vonulnak a lőtérre, a lányok pajzán aratóénekekkel emlékeztetik magukat termékenységükre, s már sietnek is a háztartástanórára.
Madarat tolláról, kurzust kultúrájáról | Magyar HangÉn is így nőttem fel, és büszkén mondhatom, hogy nincs nálam szerencsésebb,
erősebb jellemű és tágabb látókörű ember, továbbá nincs az én hazámnál gazdagabb, boldogabb és felvilágosultabb ország – elég csak a Tények bármelyik adását megnézni. Kell-e médiaismeret-óra ahhoz, hogy felismerjem: a vadállatok módjára vonuló, kerítést szaggató bevándorlóknál mennyivel jobb minőségű emberek vagyunk mi, akiknek a Kárpát-medence szülőföldül adatott? Kell-e médiaismeret-óra ahhoz, hogy meglássam Bécs utcáin a mocskot, a nyomort, a fanatikus, gyilkos iszlamisták tömegét? Kell-e médiaismeret-óra ahhoz, hogy bármelyik magyar számára nyilvánvaló legyen: a Nyugat hanyatlik, úgyhogy akiben van egy cseppnyi életösztön, az Oroszországba, Törökországba vagy Magyarországra menekül?
Mi, magyarok jól tudjuk a választ: nem kell médiaismeret-óra. És nem kell drogos zene, sem szexuálisan túlfűtött buzeránsokról szóló dekadens film. Ami kell, az egy erős kezű és bölcs vezető meg egy jó Nemzeti alaptanterv, amely képes ellátni az ifjúságot a szükséges lelki és szellemi munícióval. Már csak azt a nyilvánvaló következtetést kell a magyaroknak levonniuk, amit az amishok már jó ideje felismertek, hogy elektromosság sem kell.
Ha az ideális Nemzeti alaptanterv az ipari forradalmak igényeire készült, ha az országot vezető főúri elit is a XIX. századba vágyik vissza, vajon miért nem meri a kormányzat huszárosabb rohammal megostromolni a magyarság dicsőséges múltját? Miniszterelnök úr vajon miért nem meri sokkal határozottabban megállítani az időt az utolsó olyan pillanatban, amit ő, Kövér László, Áder János, Németh Szilárd és Kásler Miklós egyaránt ért és szeret – tehát valahol a dualizmus korában?
A fegyverré fröccsöntött kultúra | Magyar HangMilyen nagyszerű évek voltak: a korrupciónak akkor sem volt következménye, virágzott a nepotizmus és a militáns nacionalizmus – a másfél millió Amerikába tántorgó magyar, az elmaradó polgárosodás meg a trianoni békeszerződés igazán nem volt nagy ár ezért. Akik eddig úgy érezték, sok a tananyag, most megkönnyebbülhetnek: a jövő irodalomtankönyveiben a Nyugat nemzedékeinek helyét a Kelet Népének szűkebb mezőnye veszi át. Orbán Viktor elfeledteti a magyarok kisebbrendűségi érzéseit, és csakis azt tartja a tankönyvekben, amiből a következő nemzedékek a magyarság dicsőséges jövőjének megformálásához erőt meríthetnek.
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/4. számában jelent meg január 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/4. számban? Itt megnézheti!