Vajon mi is csak úgy lehetünk a méltányossággal és szakmaisággal, mint bizonyos vélekedések szerint a rómaiak a hittel? Legalábbis Herczeg Ferenc regényében, a Pro libertate!-ban ezt olvassuk: „Ha beszél a pápával, kérdezze meg, hol imádkoznak tulajdonképpen a rómaiak, mert a templomaikat arra használják, hogy pénzért mutogassák. Ők tulajdonképpen úgy vannak a vallással, mint a doktor az orvossággal: másnak beadják, de maguk nem élnek vele.”
Most épp a Nemzeti alaptanterv (Nat) kapcsán követelnek (joggal) egy nem ideológiák jegyében kiszenvedett, gyerekbarát tantervet pedagógusok, irodalmárok, oktatási szakértők. Emlékeztetve rá, hogyan söpörték félre a Csépe Valéria-féle koncepciót, hogy aztán olyanok „hazafiasítsák” a tananyagot, mint a saját hatása alól régóta kikerülni nem képes Takaró Mihály.
Aki egy kicsit is képes hátralépni, beláthatná: nem helyes, mikor egy kormánypárt hátországa indoktrinációs céllal alkot tananyagot, próbálja a gyerekek fejébe a világnézetét verni. Az a jobboldali, amelyik ezt nem látja be, holnap se kiáltozzon, mikor majd épp az érzékenyítés jegyében purgálná ki még a Huckleberry Finnt is egy másféle kurzus. És ugyanez persze fordítva.
Épp ezért kellemetlen a „Nem tanítok fasiszta írókat”-tiltakozást is figyelni. Egy alaptantervbe ne is azért kerüljön be valaki, mert bizonyos politikai nézeteknek hangot adott, és ne is ezért essen ki onnan. Herczeget dobták már ki ezért, most meg épp felemelnék. De ahogy Kosztolányi Dezső, Németh László, Ady Endre vagy Nyírő József esetében, úgy nála is az irodalmi munkásság kell döntő legyen. A történelem esetében ugyanígy: a tananyag ne egy kurzusfilm írásos melléklete akarjon lenni, hanem a történészi szakma szabályai szerint, nemzetközi színvonalon szóljon a diákokhoz.
Különben csak a XX. század fárasztó szekértábor-küzdelmeit mentjük át a jövőbe.
