Mindennek legyen felelőse

Mi lesz itt 2028-ban? Nem tudjuk, egy dolgot kivéve: még mindig Polt Péternek fogják hívni a legfőbb ügyészt – legalábbis Orbán Viktor így tervezi. Így is lesz, ha nem teszünk ellene valamit. Sőt, még az is lehet, hogy tovább marad a posztján, hiszen ha épp akkor nem lesz kétharmados többség az utódja megválasztásához, lényegében haláláig a ő ülhet a legfőbb ügyészi székben.

Poltnak papírja van róla, hogy szó szerint ő biztosítja a Fidesz kétharmados többségét. Már nem csak általánosságban mondhatjuk ezt amiatt, hogy büntetlenséget biztosít a közpénzeket zabráló hatalmasoknak. Egészen konkrétan a kétharmad fenntartása múlik rajta, amikor szabadlábon tartja a minősített többséghez szükséges gombnyomogatókat – például Simonka Györgyöt vagy Boldog Istvánt –, még akkor is, ha egyébként teljesen egyértelmű, hogy előzetesben lenne a helyük. Aztán ezek a szabadon hagyott képviselők megszavazták az egykori Fidesz-tag Polt Pétert újabb kilenc évre, és a kör bezárul.

Az elmúlt években egészen komikus csokor gyűlt össze a nyomozást elutasító vagy lezáró határozatokból. Csak néhány friss példa: az egyikben egy fideszes kiskirály 250 millióért megvett egy semmire sem jó, tíz éve senkinek nem kellő, lepusztult vágóhidat Szekszárdon, aztán néhány hónap múlva eladta 1,6 milliárdért a Paksi Ipari parknak. A „nyomozó” szerint semmi nem utal arra, hogy az értékbecslőt befolyásolták volna és nem releváns, hogy az ingatlant pár hónappal előtte töredék áron vásárolták… A másik friss papír: Központi Nyomozó Főügyészség szerint nem bűncselekmény – hivatalos személy által elkövetett erőszak vagy kényszerítés –, hogy fideszes képviselők rám támadtak az Országgyűlés üléstermében, hiszen akciójuk nem „testi fájdalom okozására irányult”. Ez nem vicc, pöcsétes papírra írta egy jogvégzett ember!

Ezek humoros sztorik is lehetnének, de nem azok. Vegyük azonban észre, hogy az ügyészség szintet lépett: már nemcsak védi a hatalmat, de támadja is az ellene fellépőket. Ijesztő, új korszakot jelöl, hogy nem az MTVA smasszereit, hanem az általuk letepert Varju Lászlót gyanúsították meg; vagy az, hogy Gulyás Márton festékes akciója miatt nem elégednek meg a pénzbüntetéssel és közérdekű munkával, tárgyalást akarnak, és felfüggesztett börtönbüntetést. Ha ez megtörténne, a politikai aktivista egy következő hasonló, ártalmatlan akciója már tényleg börtönt érne! Elég egyértelmű jelzések ezek, olyanok, mint 1956 végén, amikor Marosán elvtárs kimondta: „Mától kezdve lövünk!”

Ez nagyon súlyos fejlemény és újra ráirányítja a figyelmet, hogy az ügyészséggel valamit kezdeni kell. Első körben Magyarországnak is csatlakoznia kell az Európai Ügyészséghez – 680 ezer magyar már az aláírásával kinyilvánította, hogy akarja ezt. Ezzel egy csapásra elzáródnának a rezsim kiszolgálóit gazdagító pénzcsapok, Polt nem
intézhetné el többé az EU-s pénzek széthordását annyival, hogy „nincs itt semmi látnivaló!” Biztatok is minden, európai képviselettel rendelkező ellenzéki pártot, lobbizzon ezért, hadd nőjön a nyomás a magyar kormányon! A magyarok az egyik oldalról megtették, de ez semmit sem ér, ha az EU részéről ugyanez elmarad.

Sajnos az új fejlemények már ennél többet is igényelnek, hiszen az EU-ügyészség „csak” a korlátlanul lopható EU-s támogatások széthordását tudná akadályozni. A koncepciós perek újraindulásának megakadályozása csak nagyon erélyes, határozott és elszánt fellépéssel lenne elérhető. Ezért sajnáltam nagyon, hogy Varju László rabosításánál összesen négy ellenzéki képviselő jelent meg. Talán ott kellett volna tiltakozni mind a hatvannak.

Ha pedig egyszer valódi rendszerváltásra kerülhet sor, teljesen újra kell gondolni az ügyészség helyét és szerepét. Ha meg akarjuk érteni a harmadik köztársaság bukását, vissza kell kanyarodni a rendszerváltáshoz és megnézni, hol kötöttek elődeink rossz kompromisszumokat. Nézetem szerint az ügyészség az egyik ilyen pont: minimális változtatással maradt fenn a szovjet típusú, szervezetileg független ügyészség, komoly jogosítványokkal felvértezve. Ma már nemcsak a felcsúti stadionban Orbánnal szotyizó Polt képéről látszik: a függetlenség ebben az esetben nem pozitív kifejezés, sőt, helyesebb lenne helyette a „felelőtlen” szót használni.

A legfőbb ügyész és így alatta az egész szervezet jelenleg nem visel semmilyen politikai vagy szakmai felelősséget a tevékenységéért, még az Országgyűlésnek sem. A legfőbb ügyész évente egyszer elmondja, hogy minden nagyon szép, 98 százalékos a váderedményesség – ami azt is jelenti, hogy a kicsit is rizikós ügyek el sem jutnak a bíróságra –, mindenki elégedjen meg ezzel!

Mi történik ma, ha kérdezek valamit Polt Pétertől, és ő nem válaszol vagy szándékosan hazudik? Semmi. Ki vonhatja őt felelősségre, ha futni hagy egy bűnözőt vagy rosszhiszeműen megvádol egy ártatlan embert? Senki. És ez még nem minden. Simonka előzetesének elmaradása rávilágít az egyik legdurvább fonákságra: mi történik, ha egy ügyész bűnös módon megszegi a kötelességét? Ki nyomoz az ügyében? Természetesen egy másik ügyész, akit fentről ugyanúgy lehet utasítani, hogy zárja rövidre az ügyet.

Ha ezen érdemben változtatni akarunk, akkor a remélt kormányváltás után érdemes lenne visszakanyarodni 1989–90-hez, és megvalósítani egy harminc éve elvetett/ elszabotált elképzelést: a kormány alá rendelni az ügyészséget. Ebben
az – Európában amúgy elterjedt, és 2010 előtt még a Fidesz által is támogatott – rendszerben a vádhatóság vezetője az igazságügy-miniszter egyik helyettese lehetne, jogkörei pedig a büntetőügyekre, vádképviseletre, szűkebb körben a nyomozásra korlátozódnának.

Talán felkapják a fejüket, hogy a függetlenség fontos dolog. Lehet, de mi lett belőle felelősség nélkül?! Orbán tökéletesen ráérzett erre, 2010 után minden intézménnyel ezt csinálta: formailag megtartotta a függetlenségüket, de hozzá feltétlenül lojális embereket ültetett az élükre. Elég keserű tapasztalataink vannak, mivel jár ez, ezért is érdemes újragondolni mindent. Kiemelten fontos például, hogy mindennek legyen felelőse: a mindenkori kormány vállalja a felelősséget az ügyészség munkájáért, így a választók az ügyészség munkáját is értékelik. Ehhez persze meg kell teremteni egy külön intézményt – nevezhetjük vizsgálóbíróknak is –, amely kívülről nyomozhat az ügyészséget érintő törvénytelenségek ügyében.

Biztosan van, aki azt kérdezi, nem korai-e még erről beszélni, hiszen előbb győznie kellene az ellenzéknek 2022-ben. Ez részben így is van. Valóban, meg kell nyerni a választásokat, ezért nagyon sokat kell még dolgozni. De a győzelemnek feltétele az is, hogy világos jövőképünk legyen, és legalább a legfontosabb kérdésekben el tudjuk mondani, mit kínálunk az Orbán-rezsim helyett. Biztosítékot kell adnunk, hogy nem ismételjük meg a múlt hibáit! Felesleges leváltani a Fideszt csak azért, hogy más szereplőkkel folytassuk ugyanazt. Érdemes azon gondolkodni, hogyan lehetne valami jobbat csinálni!

A szerző országgyűlési képviselő

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/6. számában jelent meg február 7-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/6. számban? Itt megnézheti!