Fake? Gáz!

Amikor majd a XXI. század elejének történelmét tanítják, nagy valószínűséggel fejezet, sőt egyes szakokon tétel is lesz a „média leépülése” című topik. Persze ehhez a jövőképhez jelen állapotunkban erősen pozitív gondolkodás szükségeltetik, de miért ne hihetnénk, hogy az a bizonyos inga igenis visszaleng, és a világ jobb hellyé válik, mint amilyennek most ismerjük. A tananyagban pedig fontos rész lesz a Fidesz médiabirodalma, a fél térfélnyi gólem megteremtése az egy szál magában, fapados körülmények között küzdő Napi Magyarországtól a G-napon át a közpénzben úszó Kesmáig. Ám ez csupán a felszín.

Mondok néhány szikár adatot. Tavaly a kormánymédia szerkesztőségei ellen nagyjából kétszer annyi per indult, mint ahány eljárásban a – nevezzük így – ellenzéki műhelyek voltak főszereplők. Ez így önmagában még nem sokat jelent, jöjjenek tehát a valóban beszédes tények – mint azt mi is megírtuk az Átlátszó közérdekűadat-igénylésére hivatkozva:

A legtöbb per (33) az Origo ellen indult, ezekből a portál el is veszített 25-öt, négy esetben részben, a többiben teljesen helyt adott a bíróság a keresetnek. Hasonló számok szerepelnek a Pesti Srácok szerkesztőségénél, ők 31 esetben álltak bíróság elé, és ebből 12-ben született elmarasztaló ítélet, ebből egy esetben részlegesen elmarasztaló. A portált ezenkívül két személyiségi jogi perből egyben szintén elmarasztalta a bíróság. Viszonylag sok – 23 és 21 – helyreigazítási pere volt a Tv2-nek és a Hír Tv-nek is, előbbit 12, utóbbit 8 esetben marasztalták el részben vagy egészben.

A Hvg-nek és a Hvg.hu-nak összesen 18 pere volt, de egyszer sem született elmarasztaló ítélet velük szemben. Az Indexet 10-ből kétszer marasztalták el, a 444-et nyolcból két alkalommal részben, a 24.hu-t 12 alkalomból négyszer, szintén részben. Az Átlátszót nyolcszor perelték, a Magyar Hangot pedig négy alkalommal, elmarasztaló ítélet nem született.

De itt most már elengedném ezt a kidolgozott médiatörténettétel-hangulatot, mert továbbra sem vagyunk még az alj közelében sem. Emlékszünk „a szocialista miniszter meglökte a Hír Tv kameráját, vagy sem” ügyre? Pedig 2008 elején hetekig téma volt a teljes magyar médiában, hogy Veres János, az MSZP pénzügyminisztere a folyosói interjúszóváltást követő távoztában szándékosan vagy véletlenül ment neki az operatőrnek. Helyezzük az eseményt a mába. Mi, hogy nem sikerül? Nem csodálom, hiszen a kormánypárt politikusai nem állnak szóba a nem hozzájuk tartozó médiával, vagy ha mégis, hát odalökik, hogy féknyúz (azért írtam így, mert egyikük-másikuk szerintem nem is tudja, mit kiabál), oszt jó napot. Ez, a média felének negligálása az egyik legpusztítóbb tett, amit a nyilvánosság ellen elkövetni lehet, mégis, ha nem is elfogadta, de beletörődött, vagy ami tán rosszabb, megszokta a honi társadalom.

És még mindig épp csak leereszkedtünk a felszín alá, úgyhogy nosza, süllyedjünk tempósan a Fidesszel együtt a sűrű, sötét mélységbe. Ahol a hazugság nem hazugság, a kamu nem kamu. Ahol igazság nincs, egymásnak ellentmondó, a kétféle közönség számára egyenértékű igazságok vannak. Ahol, ha Németh Szilárd, úgy is mint a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a kelebiai menekülttüntetésről szóló Facebook-bejegyzését egy, a helyszínen, egy 2019-ben Leszbosz szigetén meg egy 2018-ban a bosnyák–horvát határon készített fotóval támasztja alá, akkor azzal semmi probléma sincsen.

Ezt nem én mondom, hanem államtitkár úr politikustársa, Nacsa Lőrinc, aki szerint „A fake news fotó akkor lett volna igaz, ha ez a fotó nem lett volna igaz. Ez a kép egy valós kép, csak nem ott készült.” Illetve: Németh Szilárd posztja azért „nem áll messze a valóságtól”, mert ha nem is Kelebiánál és nem is két napja, de menekültek korábban már másztak át a magyar határkerítésen. Valamint: „A fake news kép azt jelenti, ha hamisítanak egy képet. Ez a kép valós kép. Megtörtént, onnan pár száz kilométerre.”

Hopplá, megérkeztünk. Itt lenn, a fenéken kellemesen puha a vastag, fekete iszap, mindent azonnal körbeölel, magába fogad, elnyel. A világ megszűnik köröttünk, látásunkat semmi fény el nem homályosítja. Igaz, már nem is kell látnunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/7. számában jelent meg február 14-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/7. számban? Itt megnézheti!