Börtönbiznisz: ki lesz a következő?

Börtönbiznisz: ki lesz a következő?

Képünk illusztráció (Forrás: bv.gov.hu)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Bűnösök a fogvatartottak, de főleg az ügyvédek, mert kártalanítást kértek a börtönkörülmények miatt, és ebből üzletet csinálnak – szól a kormányzati ítélet már hetek óta. Az ügyvédek sok ügyet vállaltak, és pénzt kerestek vele, ezért a kormány szerint visszaéltek a joggal, a törvény alapján kártalanításért folyamodó ügyfeleikkel együtt. Magyarországon egy ilyen, kissé elnagyolt népmesei indoklás bőven elég a politikai talpon maradáshoz. Ám ez semmit nem változtat azon, hogy számtalan kérdés merül fel, amit egy normális országban pontosan meg kellene válaszolni, ha valakit olyan súlyos dologgal vádolnak, mint a joggal való visszaélés.

Ezt az elvet egyébként a hajánál fogva rángatta ide a kormány, a joggal való visszaélés ugyanis nem politikai véleménykérdés, nem egy matrica, amit bárkinek a hátára oda lehet ragasztani, amikor egy pillanatra hátat fordít. A kormány adós maradt a vádak indoklásával: miért ne lett volna szabad a kártalanítás jogszabályban biztosított lehetőségével élni a fogvatartottaknak? És hány kártalanítási ügyet szabadott volna vállalniuk az ügyvédeknek, hogy a kormány szerint ne kövessenek el „joggal való visszaélést”? Hatot? Tizenkettőt? Huszonnégyet? Százkettőt? Háromszázat? Egyet sem? És mennyit szabadott volna elkérniük a munkájukért? Tíz százalékot? Egyet? Harmincat? Mennyit lett volna szabad keresniük? Milyen szabályt szegtek meg?

Áder az Alkotmánybírósághoz fordulhat a „börtönbizniszről" szóló törvény miatt | Magyar Hang

A kormányzati szereplők konkrét érvek helyett jelenleg egy közelebbről meg nem határozott etikai elvárással hadonásznak, amely valahogy úgy írható le, hogy a gazdasági és egyéb szereplők tanúsítsanak önmérsékletet, amikor az egyébként jogszerű (üzleti) lehetőségeikkel élnek. Ki sem térünk most arra, hogy egy bizonytalan körvonalú szakmai etikai kérdésfelvetés a kormányzat kezébe való-e (egyébként nem), de sajnos ettől függetlenül is nehéz megmondani, hol húzódik az a határ, ahol az önmérsékletnek kezdődnie kellene, már ha egyáltalán bármikor is jogos lehet elvárni bárkitől, hogy ne vállaljon olyan, jogszabályba nem ütköző megbízásokat, amiket egyébként elvállalhatna. A kártalanítások esetén 5-30 százalékos ügyvédi sikerdíjakról és 30-50 ezer forintos óradíjakról szólnak a hírek, ami belefér a szokásos magyar ügyvédi tarifák keretei közé. Még a kormánypárti Magyar Nemzet forrásai sem állítják tehát, hogy a piaci ár sokszorosáért dolgoztak volna az ügyvédek. Sok ügyet vállaltak, igen. Még egyszer kérdezzük: mennyit szabadott volna?

Az önmérséklet gondolatát egyébként a létező legeslegjobb helyen lengeti a kormány: éppen Magyarországon, ahol a gazdasági és politikai szereplők többsége az önmérsékletet hírből sem ismeri, mert hiányzik egy jól működő, egészséges társadalom fékrendszere. És a politikának is ezért könnyű a dolga: bármikor kapóra jön a lehetőség egy jó kis népítéletre, mint a „börtönbiznisz” esetében, ami biztosan népszerű is lesz, hiszen mindenkinek az az alapélménye a hétköznapokban, hogy tisztességes magatartás a másiktól nem várható.

Hogy a tisztességtelenül szerzett haszon tekintetében jelenleg kik járhatnak legelöl Magyarországon, azt inkább ne feszegessük. Ehhez képest a kormány az ügyvédeket már egy átlagos mértékű haszon miatt is előhúzza, amelynek a tisztességtelen volta mellett egyetlen komolyan vehető érve sincsen, és amelynek a megszerzését a fideszes többségű parlament és a fideszes Igazságügyi Minisztérium tette lehetővé jogszabállyal, miután a börtönkörülmények európai minimumát éveken keresztül nem biztosították. Nem véletlen, hogy a kormányzat hangsúlyos ígéretet tett, hogy megszünteti a probléma okát, ami ezek szerint mégsem az ügyvédek ármánya, hanem a börtönzsúfoltság.

Sajnos viszont nyitva marad az a nyugtalanító kérdés, hogy az ügyvédeken kívül legközelebb mások is a biznisz bűnébe eshetnek-e, amikor valamilyen jogszabály adta lehetőséggel élnek – és az esetleg megtérül nekik anyagilag, politikailag vagy más módon – csak mert egy véletlenszerű reggelen valamelyik kormányzati agytröszt azzal ébred, hogy már megint helyre kell billenteni a kizökkent időt? Ha igen, az nagyon veszélyes világ.