A válogatott a magyaroké!

A válogatott nem az enyém, nem az övé, a válogatott a magyaroké, ezért elnök úrnak felelős döntést kell hoznia! – mondta Ivkovics Sztojan a férfikosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya, miután múlt héten csapata hihetetlen bravúrral, végig remekül játszva, az utolsó percben fordítva 77-75-re legyőzte a címvédő Szlovéniát az Európa-bajnoki selejtezősorozat nyitómeccsén. (Négy nappal később saját korlátaikat átlépve utolsó másodperces kosárral megverték az ukrán óriásokat is, ezzel 100 százalékos teljesítménnyel első helyen állnak a selejtezőcsoportban.) A kapitány fenti kijelentésével Szalay Ferencnek, a Magyar Kosárlabda Szövetség elnökének üzent, aki főállásban – mi más lenne, a NER világában ez már természetes – fideszes politikus, egészen pontosan Szolnok polgármestere. 

A helyzet ugyanis úgy áll, hogy hiába a stabil, összetartó csapat, hiába az évtizedek óta nem látott sikerek és eredmények, hiába az edző mellett egységesen kiálló játékosok, a szövetség úgy döntött, hogy február végén szerződést bont a kapitánnyal. Minderről ráadásul még a két február végi selejtezőmérkőzés lejátszása előtt döntött, vagyis függetlenül attól, hogy legyőztük az Európa-bajnokot és a robusztus ukránokat, a jelenlegi állás szerint Ivkovicsnak mennie kell.

Szakmai indok persze nincs, nem is lehet az edző ellen, ám az íróasztal mögött ülők szerint ő mégis olyan megbocsáthatatlan bűnt követett el, hogy nincs visszaút. A szerződésszegés ugyanis – mert hogy ez a kenyértöréshez vezető vétek – kishazánkban fővesztéssel jár. Legalábbis ha az ember kosárlabdaedző – a stadion-, uszoda- vagy épp vasútépítőkre valamiért nem érvényes ez a szabály.

Ivkovics eredendő bűne, hogy elfogadta az NB I-es kaposvári klubcsapat ajánlatát, és leült a kispadjára, márpedig a szövetség és a közte lévő szerződés alapján nem lehet egyszerre klubedző és szövetségi kapitány is. Aki egy kicsit is járatos a csapatsportok világában, pontosan tudja, nem egyedi eset, sőt mondhatni teljesen megszokott, hogy egy szakember úgy vezesse a nemzeti csapatot, hogy közben klubedző is. A kapitány – állítása szerint – megkérdezte az első osztályú klubokat, zavarná-e őket, ha leülne egyikük kispadjára, de egyetlen kifogás sem érkezett. Persze tisztában volt azzal, hogy a szövetség részéről büntetésre számíthat, de szerződésbontásra azért nem gondolt.

Ivkovics munkásságát minősítsék az eredmények: hét évvel ezelőtt, 2013 februárjában váltotta Rátgéber Lászlót a szakvezetői poszton, s irányításával a magyar válogatott 2017-ben – 18 év után először – kijutott az Európa-bajnokságra. Összesen hét hazai Eb-selejtezőn irányította magyar válogatottat, és a nemzeti csapat mind a hét meccset megnyerte. Nyugodtan mondhatjuk, a honi kosárlabdában ez már sporttörténelem.

Azt is kijelenthetjük, hogy a szövetség elnökségén kívül minden szakmabeli Ivkovicsért szorít. Vojvoda Dávid, a válogatott csapatkapitánya a szlovének elleni győztes meccs után a Nemzeti Sportnak azt mondta, hogy mindenki Sztojan mellett áll, „nyolc éve élünk halunk a kapitányért”, bárki láthatta ezen a meccsen is, hogy milyen mentális erőt tud adni a csapatnak. A szintén válogatott Ruják András pedig korábban kijelentette, biztosan van még valami a háttérben, amiről ők sem tudnak.

Ivkovics szerződést szegett, ez tény. Vele a válogatott sporttörténelmet írt, és továbbra is szárnyal, ez is tény. Egy szerződést nemcsak felbontani lehet, hanem módosítani is, ha a felek érdekei így kívánják. Kérdés persze, nem várakozik-e már az ajtó mögött a NER által kijelölt szakember, akit Ivkovics székébe akarnak ültetni – függetlenül attól, hogy a válogatott nyer-e vagy veszít-e.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/9. számában jelent meg, 2020. február 28-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 2020/9. számában? Itt megnézheti.