A lényeg

Tartozom egy vallomással. Illetve korszerűbben: coming out. Mindig is lenyűgözött, amikor abszolút értelmes emberek egyszer csak nekiállnak gigantikus baromságokat mondani, és ehhez semmilyen tudatmódosító szerre nincs szükségük a párthűségen kívül. Imádom. Iszonyúan szórakoztató – lenne, ha nem a jövőnk múlna rajta. De ettől még nagyon vicces. Valahol.

Ideemelem a Hír Tv Civil kör című műsorának rövid ismertetőjét meg egy-két megszólalást: „Kiemelten fontosak a nemzeti konzultációk, hiszen lehetőséget adnak arra, hogy a magyar társadalmat bevonják a döntési folyamatokba azáltal, hogy az állampolgárok kifejtik a véleményüket a jelentős kérdésekben. Erről is beszélgetett a Hír Tv Civil kör című műsorában Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Szakács Árpád újságíró, Simon János politológus és Németh Alajos rockzenész Szabó Anett műsorvezetővel.

Simon János szerint nincs kizárva, hogy Brüsszelből nagy támadás indul abban az esetben, ha a kormány kellő felhatalmazást kap a nemzeti konzultáció révén, s arra fognak hivatkozni, hogy a kabinet nem tartja tiszteletben a bírósági döntéseket. A nemzeti konzultáció szinte már hungarikumnak tekinthető, hiszen a polgárok nem csak a választás évében mondhatják el a véleményüket, hanem a két választás között is – tette hozzá Németh Alajos rockzenész. Szakács Árpád a nemzeti konzultáció legfontosabb részének azt tartja, hogy a társadalmat áthassa a probléma lényege.”

Röhögnél, nem? Jó, persze, nem tudsz, de amúgy jókat vigyorogna az ember, mert igazából már tényleg abban vagyunk, hogyha miniszterelnök úr azt mondja hétfőn: a dobostortánál pusztítóbb sütemény nincsen, akkor összeülnek az agyak és lelkesen megállapítják, hogy mindig is a dobostorta volt a magyar konyhakultúra mételye, maga a gasztronómiai gender. Ám, ha Orbán Viktor keddre úgy érzi, nem is olyan rossz az a dobostorta, és bizonyára az előtte elfogyasztott Németh Szilárd-féle birkapörkölt lehetett az Európa megmentéséért feláldozott temérdek munkaóra miatt szűkre szabott alvásidő nyugtalan forgolódásban jelentkező szabotőre, akkor ugyanezen arcok megint összeülnek, hogy a sütit – úgy is, mint ősi magyar recept – előbb egekbe magasztalják, majd megalapítsák a globalista cukrászat nyomulásának gátat vetni próbáló, A Nemzet Dobostortája díjat.

A legeslegújabb nemzeti konzultációról még nem tudunk sokat azon kívül, hogy nagy bizonyossággal Habony Árpád uszításalapú táborkovász ügyködésén alapszik
majd az úgynevezett kérdezősködés. A felvetett témák alapján komolyabb kockázat nélkül az is kijelenthető, hogy szomorú kérdőív lesz, amelyet az utókor azzal az elrettentő lábjegyzettel fog mutogatni, hogy ez soha többé nem történhet meg. Ám elég a ködös jövőbe tekintésből, hiszen itt van nekünk a kristálytiszta múlt a maga dicsőséges nemzeti konzultációival. És mivel az emberi emlékezet közismerten rövid, arra gondoltam, forduljunk rá a legeslegújabbra néhány régi klasszikussal.

Szubjektív válogatás, de ezek voltak a kedvenceim, hogy azt mondja:

„Vannak, akik szerint a devizaalapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?”

Nos, bármit is gondolt a nép, a hatalom lelkesen folytatta a kilakoltatásokat. Egyébként ezekben a régi, nyugodalmasan szép időkben az Orbán-kormány még csak ízlelgette, tapogatta, méricskélte a műfajban rejlő lehetőségeket, semmi hergelés, rettegtetés, pánikoltatás.

Ez is milyen kis szelíd már: „Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat.” Mindenesetre épp nagyon mosolygok, mert sehogy sem tudom kiverni a fejemből Mészáros Lőrincet.

Aztán viszont sikerült a minisztériumban belőni a konzultációs hatásfokot, mert lett rendes, jól behatárolható, egyirányú ellenségkép. Mindjárt harciasabb is lett a hangulat. „A Soros-terv alapján Brüsszelnek arra kellene köteleznie minden tagállamot, így Magyarországot is, hogy minden bevándorlónak fizessen 9 millió forint állami segélyt. Ön támogatja a Soros-tervnek ezt a pontját?”

Csak a jegyzőkönyv kedvéért: természetesen nem volt ilyen pontja a – nevezzük így – Soros-tervnek. Ennek ellenére honfitársaink lelkesen ikszelték, hogy nem támogatják a nem létező pontot.

Ilyen – hogy Fidesz-korszellemű legyek – féknyúzos ikszelésből egyébként van még jó néhány, ez is emlékezetes: „Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”

– Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi, magyarok dönthessünk az adócsökkentésekről.
– Törődjünk bele, hogy Brüsszel diktálja az adók mértékét.”

Később tovább egyszerűsödött az üzenet (óh, pardon, a valódi kérdések stílusa): „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”

De az sem volt gyönge, amikor az irányított felvetésekre még annál is jobban irányított válaszokkal reagálhatott a gyanútlan választópolgár: „Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon. Ezek működése veszélyeztetheti függetlenségünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?

a.) Kötelezzük őket arra, hogy regisztráltassák magukat, vállalva, hogy melyik ország vagy szervezet megbízásából, és milyen céllal tevékenykednek b.) Hagyjuk továbbra is ellenőrizetlenül fejthessék ki kockázatos tevékenységüket.”

Egyébként túl van tolva ez az egész, elég lenne félévente ennyit körbeküldeni: „Ön szerint most kit gyűlöljünk?” Hadd hassa át a társadalmat a probléma lényege.

Ha valódi kérdésekre és válaszokra vágyik, keresse a Magyar Hang nemzeti konzultációját és töltse ki!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/8. számában jelent meg február 21-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/8. számban? Itt megnézheti!