Koronavírus: lehull a maszk

Akik itt a teremben jelen vagyunk, nyugodtan összevissza fertőzhetjük egymást, abból legfeljebb egy kellemetlen influenza tünetei következnek, ha valaki nem beteg egyébként – mondta csütörtökön, rendkívül felelőtlenül a kancelláriaminiszter a Kormányinfón. Az ilyen, elképesztően veszélyes kommunikáció sajnos a rendkívüli jogrend meghirdetése óta a kormányzat és a döntéshozó szervek sajátja, még ha láthatók is minőségbeli különbségek. De köszönet biztos, hogy nem jár azért, mert valamelyik vezető néha megvillant valamit az igazságból (például, hogy tízszeres lehet a látencia), önmagában szomorú, hogy ezt pozitívumként fogadjuk, illetve vagyunk kénytelenek fogadni.

Az operatív törzs illetékesei viszont biztosan nem értettek egyet Gulyás miniszter szavaival, hiszen péntektől szeparáltan, a közmédia kamerái előtt tartják meg napi beszámolójukat, a szerkesztőségek pedig előre beküldhetik kérdéseiket. A megszólalók sajnos legtöbbször eddig is kerülték a konkrét, valódi kérdések megválaszolását, most pedig még annyi visszakérdezésre sem lesz lehetőség, mint eddig. A felvetéseket is eleve szűrik, a Magyar Hang kérdései hogy-hogy nem kimaradtak, de így járt az RTL is. (Elküldött, de megválaszolatlanul hagyott kérdéseink a cikk végén olvashatók.)

Biztosra vehető, hogy a tájékoztatás minősége mostantól tovább fog romlani, méghozzá drasztikusan. Gondoljunk bele: nem adtak kesztyűt, nem sterilizálták az egyetlen mikrofont, egyik sem tűnt fontosnak – majd következő lépésként, átmenet nélkül az egész nyílt kérdezősdinek véget vetettek.

Lehet ezt a tudósítók és szóvivők biztonságára hivatkozva tenni, még jogos is lehet az érv, csak akkor eddig csináltak valamit rémesen, ijesztően rosszul. És sajnos épp a katasztrofális kommunikáción keresztül sejlik fel, hogy valami nagyon nincs rendben.

Müller Cecília országos tiszti főorvos a hét utolsó munkanapján is újra elmondta a törzsi tájékoztatón, hogy az egészséges embereknek felesleges maszkot viselnie. De honnan tudjuk, hogy ki az egészséges, amikor eleve két hét karantén jár mindenkinek, aki fertőzött területen járt, ha vannak tünetei, ha nincsenek? Csak a térséget említve: Csehországban napok óta ki sem lehet mozdulni maszk nélkül, Szlovákiában sem engedik, hogy a száj és az orr takarása nélkül lépjen be bárki az üzletekbe, hivatalokba. Szerte a világban maszkot visel minden rendőr, határrendész, orvos, pedig valószínűleg ők sem mutatnak tüneteket.

Rövid helyzetkép: péntek, déli órák, Fény utcai piac, Budapest. Az eladók többségén maszk és kesztyű. A presszók tele idős emberekkel, beszélgetnek, sörözgetnek, mint egy átlagos szép, tavaszi napon. Mintha a vírus nem merészkedne a biciklitárolókon túl. De ide még térjünk vissza kicsit később.

Mondhatjuk, Orbán Viktor múlt pénteki iskolabezárós akciója után nincs min csodálkozni. De a helyzet ennél durvább. Minden egyes intézkedés két-háromnapos csúszással érkezik el hozzánk, mintha folyton szembe mennénk az autópályán, miközben folyton kioktatjuk az egységesen egy irányba haladókat. Nem csak a cseheket és szlovákokat (románokat, lengyeleket). Hanem a németeket is, akik egyelőre a nagy esetszám ellenére remekül vizsgáznak. Rengeteget szűrnek, minden kicsit is gyanús esetet, elképesztő kapacitásokat bocsátottak rendelkezésre, a mortalitási arányuk a világon a legjobb. Valamit csak tudnak, de nem, mi nem arra megyünk, mint ők. Sokkal jobb napokon át tologatni kórházról kórházra a betegeket, akikről aztán olykor csak kiderül: pozitív az eredményük.

A propagandamédia közben ennek boncolgatása helyett a valódi újságírók ellen hergel, mint ha nem volna fontosabb téma. Stúdióbeszélgetéseket szánnak a sajtó lejáratására, a kritikus lapokat a közmédiában külön blokkokban ekézik, próbálják hitelteleníteni, ami mint jelenség, önmagában elképesztő.

A közpénz tíz- és százmilliókkal kitömött lapokban konkrétan álhíreket közölnek, és még veszélyhelyzet idején is a karaktergyilkosság a fő küldetésük. Napokkal ezelőtt is hisztit emlegettek a járvány kapcsán, Bencsik András, a Magyar Demokrata pártutasításokhoz szokott főszerkesztője március 6-án is azon élcelődött, hogy „Magyarországon senki sem betegedett meg, ehhez képest az emberek fölvásárolták az összes szájmaszkot”. Aztán lett megbetegedés. Aztán lettek halottak is. Bencsik András pedig eddig a percig nem mondott le a főszerkesztői posztról, és nem vonult önkéntes karanténba, miközben amit tesz, arra nincsenek szavak. Az emberiesség elleni bűntett, ami nagyjából lefedi ténykedését. A Hír Tv stúdiójában meg az egykori lázadó és kritikus megmondóember, történész a „koronavírus kollaboránsai”-nak nevezi a kérdezni merészelő újságírókat.

Teljesen egyértelmű: központilag kigondolt és vezényelt akció zajlik a szabad és kritikus nyilvánosság ellen, a kérdés csak az, hogy mindez hova fut ki a következő napokban. Minden józanul, reálisan gondolkodó ember, alighanem az újságíró szakma képviselői is értik, hogy óriási a baj, és a neheze még előttünk áll. Értjük a helyzetet, és a súlyos, de szükségszerű intézkedések értelmezésében, elmagyarázásában, „kommunikálásában” is nyilván partnerek kell lennünk ilyen helyzetben. De azt nehezen viseljük, ha nyilvánvalóan eltitkolnak közérdekű információkat, ha hülyének néznek, ha lekezelően viselkednek velünk, ha arrogánsak.

Tudjuk, lépni kell az ügyben, hogy a veszélyeztetett korosztály minden tagja megértse végre: ez most nem a tavaszi sörözgetések ideje. Minden bántás nélkül mondják ki: ahogy 18 éven aluliakat, úgy egy ideig 60 év felettieket sem szolgálják ki, őket éppen azért, hogy két-három hónap múlva (vagy ki tudja) legyen még kivel és legyen még mire koccintani. Fájó lépések – ha már a kérés, a kétségtelenül rendre elhangzó felhívás nem elég –, de el lehet magyarázni, hogy szükségesek. Csak legyenek végre őszinték!

A BBC felvetése pénteken még átcsúszott az operatív törzs szűrőjén – a sajtó várható mozgására, lehetőségeire vonatkozott –, a válasz lényegében ennyi volt: Annyira tudjuk garantálni az újságírók szabad mozgását, ameddig bármely más állampolgárnak. Vagyis ezek szerint semennyire, ha igazán helyzet lesz. Majd az M1-en megmondják, mit kell gondolni. Nincs sok idő hátra, és alighanem kiderül, mi folyik itt igazából.

*
Pénteki kérdéseink az operatív törzshöz:

1. A nemzetközi példák igazolják, hogy a tünetmentes emberekre is kiterjesztett tömeges teszteléssel időben kiszűrhetők és izolálhatók a vírussal fertőzöttek. Magyarország ettől miért vonakodik?
2. Értesülésünk szerint több olyan labor is van Magyarországon, amely a tesztet el tudná végezni, de nem rendelkezik az ehhez szükséges akkreditációval. Várható-e ezen a téren módosítás?
3. Mit gondolnak a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének javaslatáról, amelyet egy Orbán Viktornak címzett levélben fogalmaztak meg tegnap? Ebben arra kérték a miniszterelnököt, hogy gondoskodjon a nagy kockázatot vállaló mentők, orvosok, ápolók és az őket kiszolgáló műszaki személyzet kiemelt biztonságáról és illetményük – a többlépcsős bérfejlesztésen felüli – soron kívüli jelentős mértékű megemeléséről. Teljesítik a kérésüket? 
4. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter csütörtöki kormányinfóján azt mondta, a háziorvosok kapnak elegendő védőfelszerelést. Ehhez képest több orvos is arról tájékoztatott, hogy ez nem így van, legfeljebb 3 darab szűrős maszkot kapnak rendelőnként. Arra is van példa, hogy FFP–1-es típusú maszkot kapnak – amely nem jelent kellő védelmet. Igazat állítanak, vagy hazudnak az orvosok?
5. Információink szerint feltartóztatják a repülőtéren azokat a külföldieket, akik magyarországi tartózkodási engedéllyel, állandó lakcímmel rendelkeznek. Jelenleg is 40-50 ember van bezsúfolva egy terembe, kötelezték őket kérvény megírására, amelynek elbírálása 36 óra. A rendőrségi személyzet – és úgy általában senki – nem visel védőmaszkot, orvos, mentő, vagy bármilyen egyéb egészségügyi ellátás nincs. Igazak-e értesüléseink? Milyen szabályok vonatkoznak a magyarországi tartózkodási engedéllyel, munkával és lakcímmel rendelkező külföldi uniós és nem uniós polgárokra?